Macskakövön táncolás Óbudán

„Óbudát eleget fenyegeti a rock ‘n’ roll…” De Óbudát nem

kell félteni!
(Amúgy sem veszélyes ez, csak fertőző!) 🙂

Tulajdonképpen van Óbudán elég zenebona (ha mást nem, akkor
a Sziget és a Nagy Skaland is a III. kerületben dübörög évente egyszer), de
ezek mind amolyan „idehozott” rendezvények. Az, hogy Óbuda rendez magának egy
napot, ahol hatalmasat bulizik (nem csak a sok kerületei, de az ideiglenes itt
tartózkodó is) arra még nem nagyon volt példa.

Lehetett úgy 6 óra, amikor megérkeztem.
Volt bazársor kakasos nyalókával (150 ért), meg sörös-stand 400-as sörárakkal,
sok „népi játékokkal” játszadozó gyerek (pl. kukoricacsuhéból lehetett várat
építeni), pereces bácsi, és vicces századfordulós ruhába öltözött srácok, akik
programot osztogattak.
És persze volt sok ember, fiatalok idősek egyaránt. Úgy látszik elég sok embert
kicsábított vasárnap délután a program.

A Budapest Bár volt az első program, amire kíváncsi voltam.
Meg is érkeztem időben, meg is találtam, akiket kerestem, és kávét
(papírpohárból) szürcsölgetve hallgattuk a koncertet. Azt hiszem a szervezők
részéről ez az előadás igazán telitalálat volt. Valahogy ez az a típusú zene,
ami a macskaköves Fő térhez passzol. Ami segít elképzelni azt az Óbudát, ami
egykoron volt: a kisvendéglős és macskaköves városrészt, ahova egykoron
mindenki kijárt mulatni.
Olyannyira, hogyha az ember kicsit a nap fele fordult, és hunyorított a
szemével, szinte látta ahogy kalapban sétálgatnak az úrinők és úrfik, ahogy
halad mellettük egy hintó, vagy hogy biccentenek egymásnak a kávéházban az
emberek. Mesés időutazás a kellemes zenére…

Aztán irány a sörszerzés, hatalmas kígyózó sor kb.
mindenhol. Hát úgy döntöttünk, hogy a francnak van kedve ezt kivárni, inkább
megteszem a 30 méteres sétát a hévmegállós bódéig, ahol ugyan úgy lehet sört
kapni (meg üdítőt), csak fele annyiért és sorban állás.
A wc-vel is így voltunk: a szervezők szerintem alulkalkuláltak, ugyanis 6 db
mobil mellékhelység volt összesen, akkor inkább a rövid séta egy angol wc-ig
ahol nincs kötelező várakozási félóra.

De szépen lassan elintéződtek az ügyes-bajos dogok, és
lassan elérkezett a Quimby koncertkezdésének ideje. Így megállapodtuk a Lecsón (Szentlélek
tér) a Zichy-kastély mellett.
Pontban 20:00-kor amikorra ki voltak írva el is indult a Kamikaze bárány az
útjára, magával rántva a megannyi embert a közönségből. Valahogy azonnal
elindult a mozgolódás; körülöttem legalábbis mindenki beindult: táncolt és
énekelt. Jó érzés volt újra a Quimby-koncertélmény. Bár hozzátenném most azért
az idő sokkalta kegyesebb volt hozzánk, mint a majálison: kellemes hőmérséklet
(nem túl meleg, nem túl hideg), a nap még ad pilácsot, de aztán lassan eltűnik,
és átveszi a helyét a narancssárga utcai kovácsoltvas lámpák fénye.

A számok, és sorrendjük szinte ugyan az volt, mint Piliscsabán; ismételten hallhattuk, ahogy Kárpáti Dódiból kiszakad, hogy: It’s
a nice day! (És boldog születésnapot neki, mert közelmúltban töltötte az
50-et!)
Szerencsére itt is kellő mennyiségű időt kaptak a srácok, volt idő
belecsempészni olyan számokat is a programba amik a majálisról kimaradtak; volt
idő lejátszani az Androidőt, és az Álmatlan dalt is.

Szépen alakult az a kis „performance” is, amiben a zenekaron
felül a közönség is a jelenlétén túl szerepet kapott (persze nem elsőre lett ez
eljátszva Quimby-n, de mindig más az ilyen). A Don Quijote ébredése szám alatt,
aki csak tehette öngyújtóval illetve mobillal világított Kiss Tibi kérésére
(amikor ő arra jelet adott).Lentről a közönség közül is szépen nézett ki,
gondolom a színpadról még jobb látvány lehetet.
Én személy szerint azért sajnálom, hogy a lejátszott számok fele a Kilégzésről
van mostanság. Persze az is egy frenetikusan jó album, de nekem azért
hiányoznak a régi számok. (Kellene egy tematikus koncertsorozat Quimby-ből is,
mint ahogy a Kispál-ból volt…) Ezért is kimondottan örültem, hogy megint egy
még angol nyelven íródott szám becsempéződött a táncrendbe (Big Old Bang).

Azt hiszem köztéren tartott Quimby koncertek elég jó
lázmérői az adott kerület bulitűrésének. Úgy látszik a III. kerület sokkal jobb
fej, mint pl. a IX. volt tavaly, mert ők egyszerűen lekapcsolták a koncert
tervezett vége előtt fél órával az áramot (07/08/24 Bakáts Tér), itt pedig
engedték játszani őket amíg csak lehetett. Azt hizsem elindult valami fejlődés
itt Óbudán, hiszen már a Sziget iránti tolerancia is nőtt az elmúlt pár évben.
Remélhetőleg nem csak egyszeri eset volt a tegnapi, hanem folytatás is követi
majd!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Visszatekintünk – Ilyen volt idén a STRAND! Vasárnap hajnalban ért véget a harmadik STRAND fesztivál, azóta már haza is keveredtem, máv-nak hála jó pár óra késéssel. Azt le kell szögeznem, hogy idén jutottam el először a STRAND-ra, így csak keringő történeteket ismertem, ami nem mindig volt po...
Mélanie Pain ezúttal hazai kísérettel kápráztat majd el minket A Nouvelle Vague bűbájos énekesnője, Mélanie Pain tavaly már tartott egy elsöprő sikerű koncertet, és most visszatér, hogy saját zenekarával adott koncertje mellett régi barátaival, azaz a Budapest Bár zenekarral és a Quimby-frontember Kiss Tibivel i...
Legalább holnap nem kell inni – a SZIN és a fesztiválszezon zá... Persze nem úsztuk meg az esőt most sem, a tavalyi apokaliptikus viszonyokhoz képest mégis előrelépésnek mondható, hogy ezúttal csak a cipőnk és a közérzetünk ment tropára. Ha hinnénk az ilyesmiben, most azt mondanánk, az időjárás is érezte, mennyire ...