Artemovszki születésnap

A 10 óra felé beeső emberek összegyűltek Maditára, amely egy
bájos frufrus énekesnőt takar, nem rossz képességekkel, és egy jó kis
zenekarral megáldva.
A 700 elkelt jegy ellenére körülbelül 100-150 ember táncolgatott Maditára,
akire egy rossz szavam nem lehet, hiszen jó hangja van, a számok remekül
szólnak, és fülbemászóak. Ennek ellenére, vagy pont ezért , az egész valahogy
olyan jelentéktelen volt és semmitmondó. Nem volt benne semmi , ami megfog,
pedig szegény lány láthatólag mindent beleadott.
Úgyhogy inkább fel ‘a Singas Projectben nem csalódhatunk’ jeligével. És
valóban. Annak ellenére, hogy a hangosítás a lentihez képest minősíthetetlen
volt, az utolsó, elkapott Red letter cimű dal Dalma szájából , jobban
megmozgatott, mint Madita negyvenöt perc alatt. Dalmánknak nincs párja szerte
az országban, meg kéne őt becsülni, mert amit ő művel az valami szédületes,
mindezt úgy, hogy sosem járt tanárhoz…
De kanyarodjunk vissza a fő attrakcióhoz, vagyis Dzihanékhoz, akiknél mindig
bajban vagyok, ha ki kell mondani a nevüket. Mire visszaértünk a lemezek már
pörögtek kezeik alatt, és felcsendült a jól ismert Just you and I és az After. Mindenki
mozgott, táncolt és én is úgyéreztem megérte eljönni, főleg, mikor a sarokban
megpillantottam a Madita dobosát, aki metronómpontossággal ütötte a gépzene
fölé az élő instrumentet. Tehát jó kis partyt hoztak össze a hajó szervezői, bár
kecsegtethettek volna nagyobb nevekkel is, mert azért lássuk be, itthon a
Madita és a Dzihanék neve nem mond a legtöbb embernek semmit.