Mint a jó lecsó

Vasárnap, ebédidőben hogyan próbáljuk meghozni a zenezabálók gusztusát
egy hétfő esti “vacsorához”, nevezetesen a Morcheeba koncertjéhez a
PeCsában
? Képzeljük el, ahogy a konyhában állva valami jól bevált, ám
egyúttal megunhatatlan recepten törjük a fejünket! Igen, a lecsó kiváló
lesz…

Máshol már említettem, hogy bármilyen művészeti ág terén általában kedvelem az eklektikát. Ez alól az “intelligens” popzene sem kivétel: egy ideális világban a közérthető és közismert, nagy népszerűségnek örvendő előadókat úgy képzelem el, mint a mesterszakácsokat, akik ügyesen keverik különböző korok, tájak, kultúrák ízeit, ezzel nem túl bonyolult és befogadható, egyszersmind jellegzetes és egyedi étkeket tálalva az éhező tömegeknek. Számomra ezt képviseli jobb pillanataikban a Bran Van 3000, vagy az Eels, szinte mindig a Cake, valamint elenyésző hibaszázalékkal Beck és a Morcheeba is.

Más kérdés, hogy a felsoroltak közül talán – és sajnos – csak az utóbbi két példa sikerei, illetve ismertsége közelítenek jó eséllyel a rajongó által elképzeltekhez. De ne keseregjünk most ezen, inkább erősítsünk rá a gasztronómiai hasonlatra a Morcheeba kapcsán és lássuk, milyen étvágygerjesztő, nyálcsorgató nyalánkságokat kínál nekünk a formáció étlapja!

Nem véletlenül említettem a bevezetőben a lecsót. A testvérpár zenéje ugyanis olyan, mintha egy jól eltalált, igazán finom és könnyű, jól variálható alapra pakolná a két játékos kedvű séf az éppen kedvük szerinti hozzávalókat.

Ha szerintük az étek paradicsom-paprika-hagyma-kombója egy kis csípősséget kíván, akkor jöhet a mediterrán és latin dallamok, ritmusok használata. Ha egy kis súlyt szeretnének a harapnivalóba csempészni, az előkészületnél megbolondítják füstölt szalonna pirításával, azaz ne csodálkozzunk, mert egy-egy hangzóanyagban vastag jazzes, hip hopos, funkos groove-okkal találkozhatunk. Ha éppen ellenkezőleg, vegetáriánus, rizsköretes fogásra vágynak, máris valamilyen keleties hangszerhez, hangzáshoz nyúlnak és leporolják mondjuk az indiai szitárt, vagy tablát. Természetesen a nagy népszerűségnek örvendő és a kínálatukból valószínűleg legismertebb pipihúst sem vetik meg, hiszen előszeretettel alkalmazzák a szinte már védjegyszerű, bársonyosan érzéki, női énekhango(ka)t. Szintén készítenek töklecsót hímnemű vendégekkel, akik néha dalra fakadnak, de a legtöbbször csak macsó módon szövegelnek.

Kedvencem az igazán könnyed, tojással készült, instrumentális változat, ami a két konyhafőnök ajánlata alapján esetleg töltelékfogásnak tűnhet, valójában csak azt jelzi, hogy mértékkel fogyasztandó, hiszen ha ilyen széles kínálatból választhatunk, miért ennénk mindig ugyanazt?

Szezonja jön a lecsónak, mindenkinek jó étvágyat hozzá és nem győzöm hangsúlyozni, hogy egyéni ízlés alapján hétfő este a felsoroltak fűszer hozzáadásával tovább ízesíthetők!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Nem is nosztalgikus – Morcheeba a SZIN-en Az ember soha ne akarja előre megmondani a tutit, mert abból holtbiztos lebőgés lesz. Bevallom, unalmas, izzadtságszagú múltidézést, öreges nyenyergést, múltjából élő utazó cirkuszt, tét nélküli, gyenge haknit, fogd a pénzt és fuss típusú Best Of-műs...
Enjoy the Ride Tegnap este egy akkora dózis élményanyagot kaptunk Morcheebáéktól, hogy én még ma is a hatása alatt állok. Ez egy olyan koncert volt, amilyet az ember elképzel magának. Kígyózik a sor, mi meg nem hiszünk a szemünknek. Csüggedésnek azonban nincs he...
És ezekre fogom rázni a seggemet öt napig?! IGEN! – külföldiek... Pár nap múlva néhány (tíz?)ezer enyhén és nagyon ittas úr s hölgy, majd később férfi és csaj (esetleg pár kutya) veszi majd be a VOLT Fesztivál kapuit, indul ugyanis az ország legnagyobb, leginkább a magyar közönségnek szóló fesztiválja, irány tehát ...
  • lichnercsaba

    Jó lenne holnap ottlenni a koncerten.

  • ez csirke nem …… tollatlan
    tépjunk be ez szalyunkm el minta mnadarak