Egyedül nem megy

Utoljára akkor buliztam egyedül, mikor tudomisén melyik Szigeten nem
akadt kísérőm Molokora. Minthogy szombathoz és annak is éjjeléhez
közeledvén rendre kiderült ismerőseimről hogy mégsem tudnak velem
tartani, kicsit ugyan elszontyolodtam, de eszem ágában sem volt
bulitársaság híján kihagyni a Bergendy + DJ Format + Brakecsokkerz
kombót. Mint ahogy Molokot, így a tegnapi Kelet-európai őrületen való
megjelenést se bántam meg.

Mivel a szokásos buli előtti találkára és bemelegítésre nem volt szükség így a warm-upot otthon kezdtem és csak olyan negyed 12 körül értem a Merlinbe. Az udvarba befordulva azt találgattam hogy vajon mekkora eszeveszett sor lesz a lépcsőn, hát pár másodperc múlva nem hittem a szememnek. Semekkora. A következő jel a csokkerek alacsony számáról a full üres ruhatár volt. Igaz a már enyhébbnek mondható éjjelek és a szolgáltatás 200 Ft-ja is mérvadó változók, de az alacsony kihasználtság akkor is feltűnő volt. No mindegy, ezen is továbbléptem, egész a táncparkettig. Bergendyék addigra már (javában?) tolták a muzsikát, épp egy Jimmy Smith szerzeménybe kezdtek bele, amit további ismert dzsessz, soul és blues örökzöldek követtek. Amíg a zenészek pihegtek addig némi zenetörténeti továbbképzést és érdekes infot kaptunk, azt például nem is tudtam hogy Otis Redding Dock of the bay-e csak halála után került kiadásra. Az újabb érdekes adatok és a remek Wilson Pickett, James Brown, Bobby Timmons, John Mayall darabok után zárásként előkerültek a Bergendy dalok: Darabokra törted a szívem, Sajtból van a Hold és a Léggömb. A tánctér leginkább ekkor izzott fel, várható volt mert valahogy az volt az érzésem hogy a jelenlévők nagy részét főleg a Bergendy érdekelte. A hangos visszataps után előadták ráadásként a Szellemvasutat, ami hatalmasat ütött. Jut eszembe, Rózsi nem jött.

Elérkezett a lemezlovászok ideje. Pár Brakecsokker keverés után, kb fél 1 körül a pulthoz lépett DJ Format és olyan buliba kezdett, hogy még. Lengyel, bolgár, litván, csehszlovák, román és magyar korongok sorjáztak a funk, dzsessz, soul és pszichedélia jegyében. Mondanom se kell, legnagyobb megelégedésemre. Az Omega Nem tilthatom meg című beatbombája hallatán kezdeti, könnyedebb mozgássoraim őrült bugiba váltottak. Ezt a lendületet olyan negyed-fél 3 körül vesztettem el (ahogy elnéztem más is, mert addigra eléggé kiürült a tánctér) és döntöttem a hazaút mellett. Format még távozásomkor is töretlenül mixelt, hatalmas respekt neki, mert már jó két órája nyomta és tényleg profin. Egy bökkenő volt csupán és nem mehetek el mellette szó nélkül: szlávul is nagyon utálom azt a fránya Spookyt!!!!!

  • Ana

    “Lengyel, bolgár, litván, csehszlovák, román és magyar korongok sorjáztak a funk, dzsessz, soul és pszichedélia jegyében.” Nagyon durván jó lehetet!

  • Nagyon durván jó is volt!

  • Ütött-vágott a buli. Nagyon pozitív volt az elszabadult pszichedelia, nem gondoltam volna, hogy egyszer száz torokból tör elő a “Vidi-Vidi-Videoton”

    Én a táncversenyre gyúrtam, de a jóarc pultosok által bőkezűen kevert koktélok hatására addigra már csak S-kanyarokban tudtam közlekedni.

  • nem votl semmi

  • tudtam hogy menni köllött vóna