víziszonyos bálna

Bassza meg! Ilyen nincs. Szívás. A nagy fehér ámbrás cet

nem szereti a vizet? Ha csak sejtem, hogy szavaimnak ilyen teremtő
ereje lehet, le nem írom múltkor, hogy “…ha esik, ha fúj, a ZP-ben én
megnézem őket”. Eszembe nem jutott volna…

Tévedés ne essék, nem
vagyok cukorból! Ha valami érdekel, azt akkor is megnézem, ha a
környéken cunami tombol, feltéve hogy “the show must go on”, de itt
biza a tegnapi napon nem teljesült ez a feltétel!

Olvasom mostanában én is, hogy narancssárga riasztás, meg ilyenek. A 2006. augusztus 20-i halálos balesetek kongatják még a vészharangot, a szervezők felelősséget vállalni a kiszámíthatatlanra érthető mód nem mernek, de én azért csak ott voltam, csak hittem, csak reméltem, hogy lázadó ifjúságom régi bálványai szakadt rocker módra előlépnek, köpnek egyet a színpadra, s éktelen csaholást gerjesztenek, mikor rákezdenek arra, hogy “ugass kutya, boldog így se vagy!”

A munkahelyemen betermelt sörök, amitől már kellemesen mákos voltam, így vesztették el jelentőségük – jobb híján elénk dobtak egy csontot: esőnap.

Dick-Dick-Dick, Mo-by Dick. 2008. június 24-én. Kitartás!

“Betakar az éjszaka leple, elborít a sötétség csendje. Eltűnök csendben, mint vadnyom a földről, leszállok még ma gyönyörű felhődről…”

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

nagy fehér legenda Igénytelen kis hosszú hajú pöcs voltam még, határozottan emlékszem, 1996-ban, amikor is a nyári napsütésben ott a Szigeten, a nagyszínpad előtt pogózás közben egy durunggal leütöttek. Valami punk, aki szerint én túlságosan keménykedtem. A kurva anyj...