közel a harminchoz!

Erős gondolkodóba’ voltam sokáig, hogy a kiscsillagos tegnapi gyászmise után a ZP-t újra bevállaljam-e? Nagyon szeretem 30y-ékat,

de legalább hasonló mértékrendben rühellem az idén tavasszal rajzásnak
indult színpad környék lápvidékeit birtokukba terelő tini nindzsa
teknőcöket. Ráadásul a mozifanatikusok éjszakájára is mehetnékem
volt… Legalább hajnalig, már csak azért is, hogy a köcsög, szemét,
sztrájkoló BKV-s csürhét okosan kicselezzem!

Így aztán kitaláltam, hogy olyan leszek, mint a népmesei szegény legény, aki a kiskirálylány elé áll kockáztatva önnön szaros kis életet és megkéri a kezét, majd a feltételeknek megfelelően adjak is neki valami értékeset, meg ne is. Így történhetett, hogy a Holdat takargató gomolyfelhők alatt álltam meg, egy igazán szabad területen, a hídon, a zépé külterületén, hogy csak egy percembe kerüljön elindulni, ha ingerküszöbömet érintve hirtelen tör rám a kényszeres mehetnék.

“mer’ mindenki egy perccel tovább akar élni, de tényleg pont egy perccel tovább, mint ahogy megéri”

Aztán persze, mikor belecsaptak a húrok közé Beck Zoliék, már éreztem, nem lesz olyan egyszerű őket otthagyni a vége előtt, hiszen annyira, annyira, annyira… átjön nekem ez az egész. Ráadásul széles áteresztőképességgel tódult agyamba a sok régi emlék, például az, mikor itt tavaly ipiapacs, jaj, vajon vannak gondolatok, amiktől egy életen át nem lehet szabadulni?

“csinálj olyat, hogy másnap szégyelld, hogy vele kefélsz és más nevével ébredsz, és ha kérdezi másnap, hogy ki az a nő, kussolj simán…”

Ittam egy sört, majd még egyet, és még egyet. És csak hallgattam a zenét! Átadtam magam az akusztikus élvezeteknek, még ha hangszintben ez nem is volt olyannyira ‘teli’, és próbáltam örülni annak amim van, s nem azon keseregni, ami elveszett, illetőleg sohasem volt/van/lesz az enyém.

“úgy hiszed, hogy csak velem lehetsz boldog, én meg sokszor úgy, hogy csak velem nem, pedig ahogy most állnak a dolgok, arra vártam egész életemben.”

Észrevétlenül teltek velem az értékes másodpercek – s fújt egyre élénkebben a szél. Nedves szaga volt, imádom! Vízparti szaga. Kicsi Duna, kicsi tó, benne halak, talpak…

“ágyba bújtak a halak az este, a fiúhal a lányhalba tette”

“puhatalpú lányok lépnek be a tóba, az egyiknél bor van, a másiknál szóda”

Csipetnyi magány, jó zene – ennyi a recept. Egy nagyon jó recept!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

2014 a fülünkben, avagy az év slágerei (legalábbis nekünk) Folytatjuk az év végi listázást, 2014 legjobb albumait összegyűjtő a két részes cikkünk után most nézzük az egyel kisebb egységeket, a dalokat! Az év übermegaslágereit hanyagoltuk, amelyektől már vért hánytál, ha meghallottad a bevásárlóközpontokban,...
trillázzá’, mint Beckem! "Volt a '80-as évek végén egy nagyon frankó punkzenekar - bkv néven. Bár inkább volt a rövidítés jelentése: barátság kőolajvezeték, mintsem budapesti közlekedési vállalat. Az aggodalmakra akart ez válasz lenni - attól, hogy BKV-sztrájk lesz pénteken...
Budapest Park – kapunyitás áprilisban! Április utolsó hétvégéjén már negyedszerre nyitja meg kapuit Európa legnagyobb szabadtéri szórakozóhelye, a Budapest Park. Az idei felhozatal is vegyes felvágott a műfajokat tekintve. Ugyanúgy megkapjuk a hazai zenei élet legfontosabb bandáit, mint a...