Koncertek az AJAMK-ban – péntek

Péntek, április 18, BKV sztrájk, Angyalföldi művközpont.

Első körben szeretnék sztereotípiát rombolni: a pszichológus
hallgatók nem tarisznyás hosszú zsíros hajú bölcsészek. “Normálisak”. Emberek.
Buliznak. Söröznek. Boroznak.
Az AJAMK-ban bent csak egy ici-pici szobában lehet dohányozni, így amikor az
ember lánya közelebb ért e helyhez egy nagyobb adag embert látott sörözni, és
dohányozni az épület előtt. Egészen sok bicikli volt ide-oda lekötve, és ezen
felül bentre a bicikli tárolóba is, védett helyre.
Persze sokan voltak, akik nem készültek fel eléggé, és ők rendszeresen
kérdezgettek körbe, hogy nincs e valahol a környéken egy boltot ahol lehet
cigit kapni. Nah persze nem volt a környéken bolt, csak egy hosszabb sétára,
így mindenki körbe-körbe tarhált mindenkit. Bent a büfében kultúrált áron volta
a sör, és az egyéb ital, szendvics meg ilyenek (Cigi persze nem volt!).

Az estét a Tűzzsonglőrök indították, akik elsőre
megszeppenve kezdték a pirománkodást a művház előtt, de hamar belejöttek, és a
Tabán hangulatát varázsolták a betonra. Mindenképpen alapozásnak jó volt látni
a tűzcsóvák könnyed játékát, amit helyenként lélegzetvisszafojtva figyeltünk.

Bármilyen meglepő is volt számomra egész szép számmal voltak
vendégek ahhoz képest. Hogy ez annak köszönhető, hogy az első éjszakira vártak
az előadások után a látogatók, vagy hogy tényleg érdekelte őket az esti buli
is, azt nem tudom, de mindenesetre elég nagy volt a létszám a tömegközlekedés
hiányának tükrében.

Az estét a Grand Hotel Budapest indította. Bent a teremben
egész kevésen tűnt a létszám. Kellemesen játszották amit játszottak,
mindenképpen egy rohanós nap lecsengetésének megfelelt. Páran próbáltunk
táncolni, de valahogy ez se indította be a lézengőket, akik ott álltak és úgy
szuggerálták a színpadot, mintha az lenne a feladat, hogy “nem mozdulva” kell
hallgatni. Mondhatni úgy is, hogy olyan hangulat volt, mintha most kellene egy
nagy bögre kávé a világnak, és ezt a zenét játszanák a felhőbe rejtett
hangszórókból, a kávé mellé. Nekem mindenesetre tetszett. (A kávé pedig finom volt.)

A második fellépő az Impress zenekar volt, akik valami
hihetetlenül megkapóak voltak (értem már, hogy miért kapkodnak utánuk az
egyetemi bulik). Gyors átszerelés után bele is csaptak a húrokba. Az emberek
mintha megcsípték volna, hogy ébredjetek, a ritmusos zene úgy hatott a füleikbe
mászva. Mindenki elkezdett táncolni, aki nem az lábbal verte az ütemet.

Az énekes srác (Petruska András) nemcsak, hogy jó kiállással van megáldva, de
mindenképpen jó hanggal rendelkezik, kimondottan karizmatikus, és ahogy az
informátoraim a fülembe súgták, nem maradt meg “csak” ennyinél. Folyamatos
zenei képzésen vesz részt, és más formációkba is játszik. Sajnos az Impress
szeptemberig pihen, de szerintem érdemes megjegyezni ezt a nevet a későbbiekre.

A koncertek után még iszogatás és éjszaki busz…

  • Acl

    A bögre kávé és a felhőkbe rejtett hangszórók idézet valahonnan, vagy sajátod? Védett, vagy szabadon felhasználható? Nekem tetszik.

  • Saját…
    És szerintem a szokásos módon ez is szabad-termék…