11 óra 26 perc

34 perc híjján 12 órát töltöttem a westend nevű intézmény mozitermeiben és bár készültem az eseményre – még kispárna is volt nálam – mégsem hittem, hogy kibírom. de kibírtam. mit kibírtam?!? probléma nélkül, elszunyókálás mentesen néztem a filmeket egymás után.

a termés:
i.e. 10 000
bakancslista
eszter hagyatéka
spiderwick krónikák
bakkerman (részlet)
hipervándor

6 előtt nem sokkal érkeztünk és indításként rögtön a szívroham környékezett minket a tömeget és a bejutáshoz álló sor hosszát látva. eljátszottunk a karszalag értékesítésének a gondolatával, majd elvetettük és elszántan beálltunk a sorba. na nem a végére, hanem kissé előrébb.
aki ismer az tudja, a sorbanállás nem az én műfajom. egyszerűen utálom, különféle boltokban csak olvasnivalók társaságában viselem el hosszabban.
állunk a sorban, kb 3 perc és kész a haditerv. át másik oldalra  – csak kukoricáért megyünk! -, el a pult mellett, hoppá! mégis kukorica, ennél a pénztárnál nincs senki, oszlop és pult között pont átférek, falhoz simulva oldalazok előre, majd határozott mozdulattal be a közben megindult tömegbe, 1 perc és már a karszalagomat vizslatját arra kirendelt egyedek.

i.e.10 000 a kezdés, teremben már csak lépcsőn van hely, annak is alsó felében. letelepszünk, lábainkat elrendezzük, kukoricát elhelyezzük, jöhet a film. angol kiejtés szórakoztató, történet dícséretesen egyenes vonalú, a látvány pedig tényleg csak szélesvásznon érvényesül. a vége a feltámadással kicsit erős ugyan, de ezt megbocsátjuk, teremből kifelé menet megállapítjuk, ogy lépcsőn jobb filmet nézni mint székről. arról nem is beszélve, hogy így végre pont középen ültünk.

következő állomás szinte üres terem, eszter hagyatéka. 5 perc után rájöttünk, hogy összekevertük a sorrendet, másodiknak bakancslista jön. de mivel az 15 perccel később ér véget, mint kezdődik a harmadiknak tervezett eszter és mivel még van fél óránk, ezért az első 15 percet megnézzük. cigi/pisi szünet nélkül megyünk át a valódi második filmre.

bakancslista szintén lépcsőről, de immár babzsákokkal a fenekem alatt. film tetszik, a két főszereplő – jack nicholson, morgan freeman – nem tud más lenni csak jó. ha már halál, akkor arról ilyen filmet érdemes csinálni. a lépcső babzsákkal pedig maga a királyság!

visszük is magunkkal zsákjainkat tovább, sőt a kettő mellé szerzünk egy harmadikat is, így már minden fenékre jut egy. eszterre pont időben érkezünk, büszkék vagyunk magunkra, zseniálisan kitaláltuk mint lássuk az egész művet.
székekben ülünk, terem hűvös, mi pedig egy idő után unatkozunk. engem leköt cserhalmi, e ezzel egyedül vagyok. tán csak nem erre az estére való a film, tán márai nem való igazán filmre, tán tényleg marhaság az egész forgatókönyv, nem tudom. örülünk, hogy kint vagyunk, gyorsan rá is gyújtunk és a rég esedékes pisiről sem feledkezünk meg. a szünet hosszabb, vételezünk kávét is, kaja után próbálunk nézni, de döbbenetünkre tömeg ide, tömeg oda, éjfélkor egy nyamvadt szendvicses sincs már nyitva, 11kor minden bezárt. mozi büfé kínálatával vígasztalódunk, de jól nem lakunk.

zsákjainkat elrejtettük, de valaki megtalálta őket, szerencsére sikerül másik hármat vadászni. ülünk sorba a 11es terem előtt, mire kiderül hiába, kezdés még 10 perc, de már nem engednek be senkit. ülünk tovább, tanakodunk, egészen addig, míg az ajtó örzője el nem tűnik. beóvakodom a terembe, teltház teljes, de intésemre másik kettő is megindul, zsákokkal lefekszünk közvetlenül a vászon alá.

az érzés elmondhatatlan! szerencsére szinkronizált a film – az olvasás ebből a távolságból és nézőpontból csak erős fejforgatással lett volna lehetséges -, a manók meg szinte ránk ugrálnak a vászonról. a spiderwick krónikák fiataloknak szóló fantasy, van benne minden az elmúlt évek filmjeiből, de azért ezen is szórakoztunk, bár ha azt mondtam, hogy ie.10es végét kicsit eltúlozták, akkor ennek a végére nehezen találok jelzőket. a nyálas végre a megcélzott korosztály sem ad elég indokot.
ha valaki megnézné a filmet, akkor azt az első sor előtt fekve tegye meg és nem viccelek!

itt következett volna nagyobb szünet, de a szokásos szüneti tevékenységeket és egy újabb adag kukorica beszerzését követően befeküdtünk a bakkermanra és valamivel több mint fél órán keresztül rötyögtünk szőke és társai baromságain. kipihent állapotban és más testhelyzetben a film számomra nézhetetlen lett volna.

3 után valamikor kezdődött a hipervándor, az estére – reggelre – tervezett utolsó film. békésen vonulunk be a terembe, húzzuk zsákjainkat magunk után, mikor egy bunkó, de legalább piros pólós, láthatóan fontossága teljes tudatában lévő pasi utánunk kiabál – közben szalad is -, hogy áááá, zsákot bevinni tilos! mióta? terembe tilos! mióta? miért? csak. nem lehet és kész. közben fújja fel magát és igyekszik magasabbnak látszani. jó szórakozást kívánva ledobáljuk üléseinket bemegyünk a terembe.

kitérő: az estében 3 kellemetlenség volt. a bakancslistán elkezdték kiparancsolni a lépcsőn ülőket a teremből, az első pár fok meg is szívta, majd feladták a dolgot, távoztak, az elzavartak helyét pedig mások foglalták el. az az egy terem volt, ahol a lépcsőn ülés bajnak számított.
azt, hogy volt terem amibe be sem akartak engedni nem említem, bár ennek sem látom sok értelmét, tekintve, hogy kis várakozás és a lányka eltűnése után az ment be, aki akart. megjegyzem így sem volt nagyobb a tömeg mint egyébként.
a második kellemetlenség a piros pólós, aki a zsákokkal szívózott. csak ő és csak abban a teremben. mekkora bunkóság kell ahhoz, hogy a személyzet egy tagja direkt ráfeküdjön a lepakolt zsákokra és a kupac tetejéről kiabálja, hogy ezeket nem!
harmadik szintén ennek a filmnek a végén, immár fél 6 előtt nem sokkal, mikor kifelé menet a személyzet nem túl kedves megjegyzéseit hallgathattuk. oké, fáradtak, hosszú volt az éjjel. de akkor is ők ott azért vannak, hogy a népek jól érezzék magukat és ehhez hozzátartozik az is, hogy nem tesznek megjegyzéseket miközben partvissal a kezükben arra várnak, hogy összeszedhessék a szemetet az üres teremben.
vissza kitérőről.

kell említenem, hogy azért persze lettek zsákok a végén ebben a teremben is? nekünk már csak egy jutott, de mivel a lépcső tetején ültünk ezért az az egy pont elég volt beteríteni az ajtó előtti terepet. volt fenék alá való, háttámasz, minden. királyság!
csak a film volt szar. nem kicsit, nagyon.
volt persze akció, volt látvány, volt szerelem is, épp csak a gyerek meg  a kutya maradt ki, de nem volt történet, értelem pedig még nyomokban sem. sebaj!  hajnalra kinek kell gondolkodós film?

virradt mikor az utcára léptünk. a lehelre érkeztek a furgonok, pakoltak kifelé az árusok. esős hajnalban ritka szép volt átautózni az árpád hídon, hátunk mögött a felkelő nappal. abban a rózsaszín fényben még a lakótelep is szépnek látszott.
éhesek voltunk, éjfél óta folyamatosan, így nagyon nyomtam a gázt, hogy még 6 előtt a mekibe érjünk. 6 előtt 8 perc, ott vagyunk, félig leadjuk a rendelést, mire a lány közli, hogy már csak reggeli van. könyörgő tekintetünk meghatja és mégis megkapjuk még a szendvicseket. csendben jegyzem meg, hogy szerencse, mert ha éhesen balhézom, akkor elég barátságtalan tudok lenni.

hazaérve nagyobbikom aludni el, én még kicsit tévézek, hiába no, nem olyan könnyű leállni.

jó éjszaka volt.