kedve zöldetlen kilátások

Megint találtam egy parafadugót a zsebemben… Hmm. Rémlik, dereng. Tegnap esti emlékeimből idézek pár nyeletet:

– 18 órakor az ég könnycsatornái még olyan nyitottak voltak, mint
rakoncátlan elmém úgy általában a spontán huncutságokra, így az
szórványos záporban verte el a port azokon, akik gyermeki lelkesedéssel
már korán kikívánkoztak és a parkokban gyülekeztek a hivatalosan is
tavaszt jelző ZP megnyitóra.

– 19 órakor a felszakadozott felhőzet mögött kibukkant a lemenő nap
halovány fénysugara, de a Zöld, pardon, az ekkor még zárva, jól
láthatóan folyt odabenn nem csak az esővíz elvezetés, de a kapkodás,
utolsó simítás, fűrészelés, faragás, illesztgetés – s talán csak azért
nem volt a kapukon innen parasztlázadás, mert megkésve indulhatott csak
útjának a környék fái alatt, és az egyetem előtti padsorok között a
dugivás.

– Alkalmi bajtársammal 19:30-ra okosan betagozódtunk. Előkerült
szütyőmből a parafadugó s annak minden természetes velejárója, valamint
egy könnyű pillepalack Rézangyalos gyümölcsíz, mely mindenki
szerencséjére jótékonyan hatott instabil tolerancia faktoromra.

– 20:30-kor praktikusan a hátsó fronton támadtunk, s kellő
magabiztossággal közelítettük meg a szabadtéri koncertekre
rendszeresített célobjektumot, ahol is akkora sorral kellett
szembenéznünk, melynek vége a hídlépcső tetejéig, s még onnan is tova
beláthatatlan messzeségbe felfutott. A sorban fiatalok. Nagyon
fiatalok! Úgy is mondhatnám, tinik, illetőleg gyerekek. Apró gyerkőcök.
12, 13, 14, 15, 16 és elvétve 17 évesek.

– 20:40-kor meglepve nyugtáztuk, hogy 100%-kal emelték a belépők
árát, s most már egy zseton helyett kettővel kell készülni, ha nincs,
akkor az erre szakosított automatákban lehet ugyan papírpénzt váltani,
de az minden bizonnyal erős forgalomtorlódásokat okoz.


20:45-kor bajtársammal a ZP legmagasabb pontjának (Metaxa terasz)
korlátját támasztottuk, s elégedetten nyugtáztuk, hogy kiemelkedő
átlagéletkorunk tekintélyt parancsoló, s nekünk a sor elejére
betolakodni igenis jár, vártunk mi már életünkben eleget, így a
Rátgéber Lászlóval kiegészült Kiscsillag mire igazándiból belekezdett, a távolból figyelhettük (sajnos távcső nélkül) a színpadikus eseményeket.

– 21:55-kor, egy elég gyenge koncert utolsó száma közben, befejezettnek
nyilvánítottuk a történteket, hiszen reggelig bulizni a magunkfajtáknak
itt többet már nem lehet, a terület felett átvették a hatalmat a
gyerekek, a “leghosszabb nyári fesztiválból” csinálva maguknak egy
trendi játszóteret.

Nem tudom, hogyan tovább, kedvenc koncertjeimmel.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

szigetfeszt 2. nap – elverte a port Jobb és bal csipám két határozott mozdulattal kentem szét gyűrött arcszerkezetemen, mikor is a már régről ismerős fesztivál-helyzetkép hangos köszönéssel fogadott reggel. Egyik oldalt a zuhanyozni és fogmosni induló kicsi bimbók rántották fel a sátor...
Két program egy estére A szűz kéz, pedig szerencsét hoz – legalábbis a mondás így tartja. Persze nem csak ebben kell reménykedniük a Punnany Massif tagjainak, akik megalakulásuk óta először adnak önálló koncertet a Zöld Pardonban augusztus 17-én, pénteken. Ezzel egyidőben ...
Rock and Roll Stars – Kiscsillag koncert-beszámoló az A38-ról... Tavaly nagy lelkesedéssel írtam a Kiscsillag harmadik lemezéről. A Néniket a bácsiknak! egy korrekt rock lemez volt, „szokásos” minőségi Lovasi szövegekkel és néhány igazán remek dallal (Sirály, Gyors autóval, Tudtam, hogy jönni fogsz). Azóta többszö...