Pánkrokk a Trafóban

Arra számítottam, hogy majd képviselteti magát az ifjúság nagyon,
rengeteg tizenöt éves ekszplojtedpólóst látunk majd a Hatóságilag Tilos
lemezbemutatóján a pesti Trafóban (menő még egyáltalán az
ekszplojtedpóló?), de nem, a legtöbben gondolom részben nosztalgiából,
ifjúkoruk kedvenc HT-slágereire jöttek le bulizni.

Viszonylag korán érkeztem, és lelkileg felkészültem rá, hogy a menő
indie meg metalcore bulikban megszokott két órás csúszás alatt lilára
unom majd magam, de szerencsére a cimborák a színpadon viszonylag
gyorsan elkezdtek hangolni.

Ők a Szeszkor, bizonyám, és nem más énekel náluk, mint a tavalyi Free Fest beszámoló arca, Marci. Őket igen kedvelem, asszem nem túlzás állítani, hogy a Böiler feloszlása után ők az ország legfőbb kellemesen suttyó bunkópánk csapata. A hangpróba után megjelent az underground egyik emblematikus figurája, Tunyi, hangosan és artikulálatlanul üvöltve többek között az én fülembe is, így kezdődhetett is a buli! 🙂 Az első szám után a Semmi Komoly tagjait a színpadra szólították és utószülinapi ajándékként mindenkinek adtak egy-egy névre szóló SK Crew feliratú mezt, SK-ék végül abban is tolták.

Szeszkorék a koncertet amúgy nagyon lendületesen kezdték, de az energia valahogy alábbhagyott, ami lehet annak is köszönhető, hogy kifelé leginkább a dob hallatszott, márpedig Szeszkoréknál sajnos ő a leggyengébb zeneileg, sokszor megfordította a ritmust, szétcsúsztak, ilyesmi. Az énekes kolléga annyit jegyzett meg a színpadon hupákoló zenésztársaira tekintve: „hát ez hihetetlen, az egész zenekarom részeg, meg én is”. Most mit vársz, nomen est omen van, vagy mi. 🙂

Másodiknak a Skambulance lépett a színpadra. Sose éltem ezt a ska-dolgot néhány zenekart kivéve, úgyhogy Skambulance-ék se mozgatták meg annyira a fantáziámat, ellenben pár hímnemű haveromnak az elől táncoló platinaszőke hölgyek igen. 🙂 Leginkább csocsóztunk meg söröztünk, és vártuk, hogy vége legyen a mókának, őszintén szólva elég unalmas volt, bár a Rancid-feldolgozásokért pluszpont jár.

Ééés akkor következett az est izgalmas része, ráadásul a Semmi Komoly is belecsapott a húrok közé. Néhány részeg fiatal még a koncertjük előtt letámolygott a Trafóba, az egyik gyereket ismerem is, SK-ra nekiálltak pogózni, majd megfújták a náciriadót, ugyanis a részeg fiatalok közül az egyiknek totenkopf-os felvarró volt a pólója gallérján. Eleinte folytak a tárgyalások, néhányan úgy pogóztak, hogy csak ezt a srácot ütötték, aztán hirtelen nagy embertömeg zúdult hátrafele, a Semmi Komoly abbahagyta a szám közepén a zenélést, az ismerősömet meg vérző orral láttam kibukkanni a sűrű embergombócból, aztán már kint a koncertterem előtt folytak az események, meg asszem a hely előtt is, SK-ék fenyegették az egyik haverjukat a színpadról, hogy ha kimegy a totenkopfos gyerek után, abbahagyják a koncertet, aztán végül a koncertterem előtt kiabáltak kicsit egymással, én is beszéltem a sráccal, aki már lemosta a vért az orráról, végül hazamentek mindannyian.

Ja, és hogy a Semmi Komoly milyen volt? Legutóbb asszem NOFX előtt hallottam őket, akkor nagyon bejött a buli, és most se volt rossz, de annyira nem kiemelkedően király. Még mindig csak a nagyon régi számaikat ismerem igazán, az újak közül csak a slágereket, azokat is koncertről (pl. The Last Bus, We Are Free), azért kellemes volt.

Végül következett a Hatóságilag Tilos, akik már marha rég játszottak Pesten, és most lemezbemutattak. Az új lemezből egy hangot se hallottam, a régiekből is keveset, sokak szerint a HT már nem is pánk, csak egy amolyan „rokkcsapat”, másnak meg nincs semmi baja a lassabb „rokkal”, megint más szerint meg „a basszeros még tudja, mi az a Hatóságilag Tilos, McCheap már elfelejtette”. Úgy látszik, nem volt punk gyerekszobám, hogy a HT tizenöt évesen valahogy kimaradt, most meg bejön, és fasza, csak egy órán keresztül nem élem annyira. Fura, hogy most hárman vannak, általában amúgy ki szokták használni a két gitárt, a második gityó kicsit hiányzott, most hirtelen nem is tudom, Kálci mikor lépett ki. Faszán szóltak, csak az ének tűnt egy kicsit halknak, meg nagyon kevés régi dalt játszottak, de arra legalább ment a singalong meg a mutogatás, volt hangulata.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Pesti nők és a két deci körte a Trafo Club-ban; Maszkura és Pál Utca... Megint úgy alakult, hogy kimentünk a gödöllői Trafoba. Nincs messze, menjetek bátran! Hév az Örstől indul, ami pont a szórakozóhely bejáratánál tesz le. Tücsök jazz funk Maszkuráék egy éve estek át egy revitalizációs programon, tagcsere, jöttek- me...
Tiprás a Liliomban Szűzi ártatlanságunknak a Tues-DIE Reboot második estéjén három lelkes banda vetett véget. Erőszaktétel és liliomtiprás azonban a címmel ellentétben mégsem történt, felnőtt korú hallójáratainkat önszántunkból fordítottuk a Certain Treatshot, a the pf...
Jazzlegenda érkezik a pesti Trafóba Ha jazzgitározásról esik szó, és csak pár nevet említhetünk a kortárs palettáról, Bill Frisell bizonyára az elsők között szerepelne. A legendás amerikai zenész november 8-án Budapesten a Trafóban lép fel egy fantasztikus felállású zenekarral. Különle...