roham a biliben!

Nagyban lapozgattam a papíros EXIT magazint, hogy megnézzem húsvét alkalmából mi hány méter és merre, hol lehet egy kiadósat párnacsatázni, szerepel-e benne lehetőségként, amit a fesztblogosoknak ingyé’ felkínáltak: “Indie Tour – Budapest, Bakelit Multi Art Center” a halál véres Soroksári úti messzeségében, mindjárt a forró és meghitt blogos berkek

tandemizált összekocogása után, mire ugye illik elmennem ilyen régóta
húzó névvel, mint apuska, találkozni azzal a maradék néhány stílusosan
író személlyel, akikre ha szabad netperceim jutnak, akkor nagy
lelkesedéssel ránézek, mikor is látom benne egy könyvreklám erejéig,
hogy “Ej de nehéz dolog egy ponttyal csókolózni!”, mondja Laár András, akinek gyerekcipőben járó Laár pour L’art blogja okán szintén lenne közénk vegyülve egy szikrányi esélye a beilleszkedésre… de nem is ez a lényeg, hanem az a fantasztikus novellapályázat, amire ROHAMok és benevezek:

Az eltűnt idő nyomában

1989-ben valami megváltozott Magyarországon. Sokáig nem volt biztos, hogy mi, de legalábbis nehéz volt megmondani. A rendszer? A bakelitlemez? A közért? Viszonyom anyámmal? Az útlevelemmel? Az emberekkel? Az idővel?

A
Roham magazin az 1989 utáni időszak változásait, az emberek átalakuló
életformáját bemutató fantasztikus írásokat vár pályázatára. A
szerkesztőség kíváncsi lenne arra, hogy korunk írói szerint mi
változott az elmúlt tizennyolc évben, hogy mi a különbség a 89 előtti
és utáni világban. A szerkesztőség nem aktuálpolitikai írásokat vár,
hanem a változások lényegét bemutató alkotásokat.

1989-ben én 10 éves voltam. Kisdobos. Már majdnem úttörő! A kék
nyakkendő anyaga, mint az iskolaköpenyé, jó nejlon, sok strapát tűrő,
és akkor bőszen álltunk vigyázban még a nagy októberi szocialista
forradalom tiszteletére (is), éljen november 7., éljen a Szovjetunió,
éljen Sztálin, aki felszabadított minket is.

Belénk nevelték:

1. A kisdobos hűséges gyermeke a magyar hazának.
2. A kisdobos szereti és tiszteli szüleit, nevelőit, pajtásait.
3. A kisdobos szorgalmasan tanul és dolgozik, segíti társait.
4. A kisdobos igazat mond és igazságosan cselekszik.
5. A kisdobos edzi testét és óvja egészségét.
6. A kisdobos úgy él, hogy méltó legyen az úttörők vörös nyakkendőjére.

Rendszer? Változás?

Nyakkendőn a pecsét…

  • Apuskának még egy pályázat, hátha van készen a fiókban: http://www.hpebook.hu/palyazat_info.my

  • szánombánom, én már nem emlékeztem felelőtlen kisdobos és úttörő ígéreteimre

  • 1. Az úttörő hű gyermeke hazánknak, a Magyar Népköztársaságnak,
    felelősséggel dolgozik érte.

    2. Az úttörő erősíti a népek barátságát, védi a vörös nyakkendő
    becsületét.

    3. Az úttörő szorgalmasan tanul, a világ és önmaga megismerésére
    törekszik.

    4. Az úttörő gyarapítja és védi a szocialista társadalom értékeit.

    5. Az úttörő ahol tud, segít és önként szolgálja a közösséget.

    6. Az úttörő igazat mond és igazságosan cselekszik.

    7. Az úttörő szereti, tiszteli szüleit, nevelőit és az idősebbeket.

    8. Az úttörő igaz hű barát.

    9. Az úttörő bátor és fegyelmezett.

    10. Az úttörő szereti és védi a természetet.

    11. Az úttörő edzi testét és óvja egészségét.

    12. Az úttörő úgy él, hogy méltó legyen a Magyar Kommunista
    Ifjúsági Szövetség tagságára.

  • 89-ben nekem a brigádnapló bejegyzéseit mutogatták a kollégák 🙂