Tangó az Isten Háta Mögött

A Trafóba Bár Tangóba áthelyezett Tues-DIE sorozat eddigi legnagyobb dobására, és ezáltal az eddig legtöbb érdeklődőt vonzó előadásra került sor kedd este. Az új lemezén dolgozó Isten Háta Mögött tavaszi “turnéja” keretében emlékeztetőül előadta eddigi slágereit, és bemutatott pár friss dalt a készülő korongról.

És már megint odáig fajultam, hogy igazából csak az egyik fellépőről
emlékezek meg kedves szavakkal, de ez még mindig jobb, mint ha esti mese nélkül hagynám a kíváncsi gyerekeket.
Na de ne rohanjunk ennyire előre az időben.

A két fellépővel meghirdetett program nehéz zúzással indult. A kora esti tízóraira a La Band formáció szolgáltatta a bemelegítésnek kissé nehezen fogyasztható előételt. Őszintén megvallom, hogy a honlapjukon fellelhető hangzók alapján egy tányér magyaros pörköltet vártam, ehelyett egy adag durván megborsozott angolos, véres steaket kaptam az arcomba. Ami hasonlatot azért kellett így alakítanom, mert a várt magyar nyelvű “dallamos” nóták helyett kőkemény zúzást, gitártépést, szeletelést kaptunk angolul. Vágóhíd fíling csapott meg, ahol a szalagon érkező marhákat minél hamarabb ki kell csontozni, és el kell végezni az ipari feldolgozást.

Elképzelhető, hogy a színpadon ennyire mások a srácok a stúdiófelvételekhez képest, de egy-két elcsípett másodpercet kivéve nem sikerült bólogatnom a zenére. A kísérletezősnek tűnő zenélés olyan volt, mint amikor egy egész napos meló után muszájból le kellene nyomni még egy röpke túlórát. A hiba biztosan az én készülékemben volt, már csak azért is, mert egy csaknem másfél hete tartó köhögési roham nem hagy esténként pihenni, hmm…

Őket bő egy órában a már beharangozott IHM követte. A mélyen tisztelt ordítva segített énekelni Palikának a bejáratott dalokat. A srácok a megunhatatlan slágerek mellett az új számokból is csemegéztek jutalmul az egybegyűlteknek. És a közönség ezeket is kajálta. Hiába no, az eddig is minőségi fémzenét gyártótól mindent el kell, el lehet fogadni gondolkodás nélkül. Beletörődésképpen (ha jól értettem, ez egy új szám címe?) magasba nyújtózkodó kezek és -némi túlzással élve- süvítő hajzuhatagokkal válaszoltunk a fél lemezbemutatóval is felérő fellépésre. A tapsolós, szintivel támogatott szerzemény címére azonban nem emlékszem (mea maxima culpa), kérem kommentbe! A végén rövidke ijedelmet okozott a Közelítő Távolító elmaradása, de visszataps után pótoltak, és egy gyilkos dobszólóval búcsúztatták a negyed egykor még kitartó rajongókat.

Az én hűségemet tegnap este sem sikerült elveszíteniük…

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Szeretnék elköltözni Broomfieldbe – beszámoló az Arctic Monkey... A hajtás után megosztom a Kedves Olvasóval élményeimet, melyek az Arctic Monkeys 2012. február 3-ai koncertje alkalmával értek. A kiírt kezdési időpontra mindenki kényelmesen elhelyezkedett, magához vette az indító sörét és még a nagy elsötétítés elő...
Ül és vár, ül és hallgat – beszámoló a 30Y zenekar Szentimentá... Előre bocsátanám, nagyon nehezemre esik nem szuperlatívuszokban fogalmazni. Eddigi pályafutásom talán legnehezebb feladata szavakba önteni a tegnap estét. A tovább után olvashatjátok, ami felett legalább másfél órája ülök, és írom át újra és újra. Mé...
Elfújta a szél – Scorpions búcsú az Arénában Telt ház előtt búcsúzott Budapesttől a Scorpions. Pont negyedszázaddal ezelőtt léptek fel nálunk először, a csak pár megállóval arrébb lévő MTK pályán. Akkor is telt ház volt, vártuk az élményt, az egyedit, a megismételhetetlent. Talán nem csak az e...