Tiprás a Liliomban

Szűzi ártatlanságunknak a Tues-DIE Reboot második estéjén három lelkes banda vetett véget. Erőszaktétel és liliomtiprás azonban a címmel ellentétben mégsem történt, felnőtt korú hallójáratainkat önszántunkból fordítottuk a Certain Treatshot, a the pfl és a The Joystix zenekarok irányába.

Fél 10 után tévedtünk le Viktor haverommal a Trafóba, amely ekkor még kongott az ürességtől. Bár utólag kiderült, hogy az Üllői úti kismocskosból – ahol rendkívül megéri bemelegíteni, mert csak 300 a feles vadászmester – később számos arc követett minket.

A négy fős Certain Treatshot tíz után csapott a húrok közé, és röpke fél órában hamisítatlan, zúzós, zeneileg nem túlkomplikált punkot nyomtak. Viktoromnak sok volt a magas hang, és torz a játék, de számomra az egri diákévekre és a régi MÁS klubra emlékeztetett a hangulat. Kevesen voltunk és csak a zenekar által hozott kemény mag és a barátnők táncoltak. Az ének, a szöveg sajnos alig volt érthető, egy-két szövegfoszlányon kívül. Az énekes hetyke kis gengszter kalap és fehér trikó kombója a Bronxi mesére emlékeztetett.

Mivel előzetesen semmilyen anyagot nem találtam a srácokról, ezért kérem őket, hogy amennyiben nem hangsúlyozottan a fogyasztói életmód és vívmányai ellen agitáltak 1. hozzanak létre legalább egy minimál mypsace-t, ahol az ígéretesen kezdődő “új” számot, és az előtte játszott “megmozgatóst” ismétlésként meghallgathatjuk; 2. aktivizáljon minél több barátot, rokont, ismerőst.

A CT-t a vidámkodó, dallamos punk rockot játszó, mostanában névmódosításon átesett the pfl váltotta. Aki tudja, mit jelent a nevük, az a vendégem egy bambira. Az egyik srácot elkaptam ugyan egy korong iránti érdeklődés erejéig, de ezt elfelejtettem megkérdezni.

A zenével abszolúte együtt élő öt srác betöltötte a színpadot, látszott, hogy komolyan élvezik, amit csinálnak.

Addigra már háromszorosára duzzadt a közönség, és az egy nm-re jutó trendi T…. cipők száma is. A dögös csajszik látványa pedig megelégedéssel töltött el. Lehet, hogy ebben nagy szerepet játszott a szigorúan fejfájás gyógyítása céljából elfogyasztott italmennyiség? Black.flame múlt heti referálására emlékezve én bátran teszteltem a sört. Pár pillanatig igazat adtam a “kollégának”, hogy hanyagolta ezt a nedűt, mert bizony az első korsó csapolt kecskeser kesernyés íze alulmúlta a kismocsokban kóstolt üvegest – a következőknél azonban ez már nem volt érezhető.

Visszatérve a “félrészeg” pé-ef-elhez, egy összeszokott, rendkívül változatos, ötletes nótákkal operáló, sodró lendületű és élettel teli banda benyomását keltették bennem. Elmegyógyintézetben a helyük. Ápolóként.

Az est zárásaként fél 12-kor lépett a színpadra a The Joystix, akik első blikkre kicsit fáradtnak tűntek. Aztán igazán kellemesen csalódtam. A kőrocker arcok élvezetes, pörgős, kicsit punkos, kicsit glammes rocknrollt nyomattak a közben megemelkedett átlagéletkorú hallgatóságnak. Számomra rövidnek tűnt a rájuk eső rész, szívesen hallgattam volna még. Az első két fellépő után már túl összehangoltnak, professzionálisnak éreztem a zenéjüket. Bár ez inkább a javukra szól, és könnyen lehet, hogy aznap este inkább csak én voltam kisigényű, vagy megvezettek az előző bandák. Szóval ez nem negatív élmény, csak akkor és ott olyan fílingem volt, mintha máshol folytatódna az este.

Végül ők voltak azok, akiknél elvesztettem a kontrolt, nem bírtam a boogie-val a lábamban, és be kellett mennem tombolni.

Valahol azt olvastam a Joystixről, hogy “mókapálcák”. Hááát … Nekem inkább a botkormány jutott eszembe a nevükről. Szöszö, Brownstone és Jimi a vérprofik biztonságával irányította a gépet, teljesen rájuk mertem bízni az életemet. Mind saját számok, mind feldolgozás-nóta tekintetében. Kár, hogy rövid volt a repülés!

Ez persze már hamarabb megfogalmazódott bennem, mint kiszúrtam volna a honlapjukon a lángoló botkormányt…

Összbenyomásként a CT gyakoroljon, írjon még nótákat, halványan érződött a kiaknázatlan energia a játékukban, a Joystix és a pfl pedig lépjen fel mégmégmég gyakrabban. Szívesen megnézném őket a teljes rajongótáboruk őrjöngésével övezve, bár veszélyes, hogy elcsöppennék.

Ez most így kétszeresen hülyén jött ki, persze hogy a CT is szerepeljen sokat, és persze, hogy csak a csajok érdekelnek. (Azt a a tánctér közepén talpig feketében mozgó, hosszú szőke hajú bombázót nem zavarnám el, ha bekopogna – cím a szerkesztőségben;).

Mindhárom fellépőt tekintve szűzen indultunk neki az estének, de egy élménydús elsőéjszakát kaptunk, és kedvet a további hancúrozáshoz. Aki hozzám hasonló cipőben jár, az a következő koncertig keresse őket a honlapjukon, a myspace-en és szorozza meg sokkal, amit ott hall! Aztán kérjen a nyuszitól Joystix albumot, és várja az idei évre beígért Joystix, pfl megjelenést!

Rákenról!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

A 30 éves Pokolgép a Barba Negrában – beszámoló Nehéz elfogultság nélkül írni a tegnapi születésnapi Pokolgép koncertről. 30 évesek lettek. Talán apám előadásában hallottam először az Éjféli harangot, a Tökfej-et, az Az a szép-et. Egy dolog biztos 1988-ban a szimatszatyromon és a farmerdzsekimen m...
Elhúzták a nótánkat – Huszonöt éves lett a Csík Ahogy ígértük a novemberi ajánlóban elmentünk a Syma-ba megünnepelni a Csík Zenekar 25 éves fennállását. Örömnap volt a javából, a plakátok hónapok óta hirdették a parádés baráti felhozatalt. De hogy kerül a Fesztblogra egy népzenei gyökerű zenekar, ...
2*6,5 – félszombat kölykökkel érkezel, halál fáradt vagy, lábad mindent akar, csak állni nem, derekad leszakad, kezeden még festék foltok, de mit számít mindez, ha quimby lesz? ruhatár után alkoholt vételeztek, lapos tartalmán osztoztok, fél óra sem kell és fáradtság, ...