“Nemet mondok, de hajlok az igenre.”

Vagyis meló után nem bekapcsolom a tv-t és bámulom, hanem kapom magam, lemegyek és megnézek egy filmet.

Így volt ez ma is. Választásom a Mindenképpen talán című filmre esett, három okból: 1. tetszik a címe (hasonlóképpen határozott vagyok én is) 2. este 8-kor kezdődött (elalvás előtti nyugi-film) 3. valószínűleg nem igényel nagy odafigyelést (pfújjj….előítélet).

És az számításaim be is jöttek, plusz kaptam hozzá egy nem szokványos eseménysort, ami nagyon jó élménnyé tette számomra a filmet, nem pedig bosszantóan szirupossá. A szereplői egy pasas, három nő meg egy kislány. Az események több szálon és időben játszódnak, és a gyermek szemünk láttára faggatja ki “aput” agglegénykori csajozási szokásairól. Dióhéjban.

Szépen és érthetően előadott tanulságokon kívül mást nagyon nem akartak a tudtomra adni a képkockákkal (vagy én nem figyeltem oda eléggé és már túl nyugodt voltam este 8-kor).
Amit a plakát sugall az igaz: randizni-romantikázni szuper, de megvilágosodást ne reméljen tőle senki. Elő-tavaszi zsongáshoz megfelelő:)!

http://www.est.hu/cikk/53314/mindenkeppen_talan