c-3po és a sípok

programként felmerül a szokott mozi, elvégre anya imádja, kölyök mit tehet, élvezi, hogy majdnem minden neki való filmet lát. de ez nem mehet minden hétvégén.

aztán felötlik anyában a szinkronstúdió látogatás, de aztán eszébe jut az is, hogy az elsőt is csak ő élvezte és nem fair egy kiskorút csak azért visszarángatni, hogy újra megpróbálkozhasson az időben való belépéssel, beszólással.

kölyöksziget! hogy még február van? a francba! gondolja anya.

úttörővasút, de az csak nagyobbikkal szolgálatban volt szórakoztató, az meg immár ifi lett, csak azért, hogy kiszúrjon a családdal.

végső kétségbeesésében az anyának eszébe jut mi az amit mindketten szeretnek, a mozin kívül, természetesen. a zene. anya visszaemlékszik egy barátságos nyári estére, mikor is a margitszigeten kisebbikkel együtt hallgatott lajkó félixet és kisebbik abbahagyva a rohangálást a karján és a lábán hegedült együtt a művésszel. visszaemlékszik a dobkoncertre, amit még fejfájásra hivatkozva sem hagyhatott ott, meg egy borzalmas musicalre, aminek végén kölyök sírt és úgy kérdezte, tényleg igaz-e a történet..

akkor zene, lássuk a kínálatot. nem, ez sem, na ne!, röhej!, végszükségben, de inkább otthon, és így tovább. elkeseredés a köbön, és akkor anya megtalálja: müpa, Varnus Xavér orgonabeavató műsora fiataloknak. műsoron bach, ravel – erről is van közös emlék, fesztivál zenekar a hősök terén, kölyök csak az utolsó percekben adta fel, de 4-5 évesen ez még megbocsátható -, meg egy kis csillagok háborúja. valami, amit anya is nagyon szívesen meghallgatna. két mű között, pedig szívesen hallana arról, hogy hogyan is működik az a fantasztikus hangokat kiadó szerkezet. és csillagok háborúja! orgonán! nincs olyan gyerek, aki ezt ne élvezné, gondolja anya és nem érdeklik, hogy kisebbiket már azért is sokat győzködte, hogy az aranyhalakat r2-nak és d2-nak hívják.

lehet xavért szeretni, vagy utálni – ez jóval egyszerűbb és kevesebb tanakodást igényel –, de vitatni azt, hogy nagyszerűen orgonál, nos, azt elég nehéz. ha valaki mégis vitatná, az akkor egyszer, csak egyszer, vegye a fáradtságot és látogasson el a zsinagógába, mikor ő ül a billentyűknél. aztán majd tárgyalunk, vitatkozunk, bár félő, nem lesz miről.

a müpás látogatást illetően pedig már csak azt kell kitalálni, hogy a bejutáshoz hogyan álcázzuk magunkat iskolai csoportnak.

info itt.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

…és akkor ott ült mögöttem Elvis – koncertbeszámoló a Mü... Na persze, nem az az Elvis! Ő "csak" Elvis Costello volt, aki minden túlzás nélkül csodálatos több, mint két órát adott nekünk a MüPában. Beszámoló a 14. sor 3-4 székéről. Bevallom, először nekem is utána kellett néznem, pontosan ki is az az Elvis...
Két félidő a Müpában Hobó a Müpában. Hobó a Müpában! Hobó a Müpában?!?! Igen. Beért. Ott volt a helye. Nem hittem volna. Nem is tudom mire számítottam. Azt hiszem semmire, leginkább kíváncsi sem voltam az egész produkcióra. Annyit csalódtam az utóbbi időben Hobó kon...
A kísérlet félresikerült – Kiscsillag + MR Szimfonikusok a MüPában... Nagy dolog, ha egy zenekar eljut a nemzet hangversenytermébe, általában csak a legnépszerűbb előadók számára adatik meg a lehetőség. Persze a Művészetek Palotájában játszani akkor is óriási dolog, ha „csak” a Fesztiválszínház terme áll a rendelkezésr...