Layo and Buschwacka! // Merlin 02.22

Úgy kezdődött a történet, hogy kaptam egy kedves lehetőséget freeblogéktól, hogy részt vegyek ezen a partyn. Mivel Nana barátnőm hétfőtől Zágrábban folytatja tanulmányait, és még addig ki szeretné élvezni a pesti éjszaka által nyújtott örömöket, úgy döntöttünk, elmegyünk. Bevallom nőiesen, hogy voltam annyira bátor és lusta, hogy úgy döntöttem e party mellett, hogy nem ismertem a performanszoló formációt, de “nem lehetsz olyan sznob, hogy csak olyan koncertekre, partykra jársz, akiket hallgatsz“, tehát legyen.

Majd jött a csütörtök éjjel, amikor is egy hajszálon múlt, hogy még mindig van autónk, és a zaklatott éjjel, meg az erőltetett menet péntek, úgyhogy muszáj volt – elveim és eddigi gyakorlatom ellenére – pálinkával indítanom a péntek esti alapozást. Nana sem volt a legjobb passzban (előző este is arcon pörgött), úgyhogy csatlakozott hozzám. Csúsztak a mézesek lefelé, aztán elfogytak. Mivel már a hangulati ívünk exponenciálisan elindult felfelé, nem szerettük volna megtorpantani a folyamatot, úgyhogy a zseniális szolmizációs kérdésre* a következő válasz a Fütyülős volt. A majdnem tetőponton pedig elindultunk a Merlinbe.

Soha nem volt még ilyen sima a bejutás: sor nem volt, listán is rajta voltunk. Partyra kész állapotban vettük a lépcsőfokokat, hogy elérjük a tánctér zónát. Szembe jöttek ugyan 10 centi szoknya 5 centi öv lányok, meg nagyon tág pupillájú, hófehér arcú srácok, de a “kicsit alul vagyunk öltözve” megállapítást követően ezzel nem törődtünk a továbbiakban.

A teremben már javában zajlottak az események. Az emberek olyan egyszerre és olyan ugyanúgy táncoltak, hogy az volt az érzésünk, hogy igazából itt mindenki robot, akiket egy nyomógombbal bekapcsoltak, és egy hipnotizációs akció eredményeként muszáj követniük a dj parancsait. Mi is el kezdtük a saját gombunkat keresni, és a T + J koreográfiát is bevetettük. Próbáltuk átvenni a ritmust, és egyre inkább azok a hajdani szép(?) idők jutottak eszembe, mikor elkezdtünk elektronikus bulikba járni, Complex, Home… Ugyanaz a sajátos hangulatvilág, hasonló az érzés. Csak akkor az újdonság, most meg a szakadék köztünk volt a domináns.

A könnyebb asszimilálódás érdekében (meg a kiégetett pulcsim feldolgozása végett) ismét a pálinka mellett döntöttünk. Gyorsan le kellett zavarni a szertartást, mert esélytelen lett volna teli kupicákkal eljutni az asztalokig. A hatás is gyorsabban elért minket, szoftoskodtunk még egy kicsit, majd mérlegelve a helyzetet (és az állapotunkat) továbbálltunk.

Elnézéseteket kérem, amiért e beszámoló a szokottnál is szubjektívebb és mi központú lett, valamint hogy a zenéről nem tudok részletes analizálást írni, de ez a stílusvonal – már – nem igazán tartozik az enyémeim közé, ezért nem lenne hiteles.

*mi – ti – szó – ZoNa szellemi termék

  • Akár én is írhattam volna… Bár nekem van képem valami infót vadászni a csapatról ilyenkor, hogy mégse csak arról szóljék, már megint hogy berúgtam. Majd legközelebb?! 😉

  • akár, de nem írhatsz mindent te;P

  • lajos es busjakabrol nemis kell irni hiszen ot eve mindigugyanuuugy… 🙂

  • sb

    lavju boni 🙂

  • jancsika

    mi-ti-szó, ezt nem is ismertem 🙂

  • sb

    mert ezt penteken talaltuk ki 🙂