Klezmer és jazz, grúvok és balkáni zene

Én

pont így voltam csütörtök este a New Cool Collective-vel és az Amsterdam
Klezmer Banddel. Bár mindkét banda járt már a Szigeten, nem láttam még őket
élőben. Az A38 lépcsőjéről lepillantva a mélybe, elsőre kicsit megrettentem,
mert látszatra óriási sor állt a ruhatár előtt. Mintha annyian lennének
kíváncsiak a fellépőkre, hogy idáig kilógna a tömeg. Aztán persze kiderült,
hogy csak illedelmesen vár mindenki, hogy letehesse a kabátját. Hollandon és
angolon kívül csak elvétve hallottam magyar szót – honfitársaimat persze
egyetlen mondat nélkül megismertem törtető tolakodásukról.

Kabát
le, Orrbárban sör (ahol is kellemes félházas állapot uralkodott), és
Nagyterembe be. A színpaddal szemben, a nézőtér bal oldalán pár sornyi széket
is kiraktak idősebb külföldi koncertlátogatók számára. Kedves ötlet, csak azzal
nem számoltak a szervezők, hogy már az első koncert vége felé annyian lesznek a
színpad előtt, hogy ülve semmit sem lehet látni.

Fél
tíz körül kezdett az elsőként játszó New Cool Collective, és másfél órán át
pörögtek, mint a motolla. Előadásuk alapja sok nóta estében egyfajta virtuóz latinos
alapú jazz volt, ami önmagában is érdekes lett volna – hollandok túlfűtött
mediterrán ritmusokkal, hello mi? Erre az alapra azonban úgy pakolták rá a
funktól kezdve a monomán orgonaszólón keresztül a tombolásra ingerlő
bluesszólóig szinte mindent, hogy öröm volt hallani. A közönség jól vette a
lapot, a nyolc zenész gyorsan rávezette az embereket zenéjükre. A gitárost és
az énekest kivéve rövid időre minden tag átváltott saját hangszeréről némi
kongázásra, és semelyikük sem vallott szégyent. Hamar táncba lendültem én is,
az öszvér dallamok és ritmusok kimosták belőlem a napi fáradtságot. Az énekes
arcán az első két szám után szinte folyamatosan cápavigyor feszített – kivéve
persze, amikor énekelt vagy a szaxofont fújta. Kiderült, hogy éppen a nyolcadik
lemezük vár megjelenésre, küldtek számokat minden ismerősnek és példaképnek, közben
pedig felírtam őket magamban a beszerzendő zenék listájára. Az Új Lazák
nemcsak, hogy jól kezelték a hallgatóságot, hanem érezhetően ők is egyre jobban
élvezték a koncertet. Az utolsó előtti-előtti számnál az énekes bemutatta a
kollektíva tagjait, amit nagy taps és üdvrivalgás fogadott. Sajna mire az közös
színpadi és színpad előtti révület bekövetkezett volna, vége volt előadásuknak.
Remélem, hogy jönnek még felénk, ha már kb. négyszer jártak erre.

Az
Amsterdam Klezmer Bandre várva a lehetőségekhez mérten visszaszáguldottam az
Orrbárba egy kis pihenőre. Pont találtam egy helyet, ahol leülhettem, és biológiai órám rövid szemlehunyásra kényszerített. A gyorsnak induló pislogás majdnem a
végtelenbe nyúlt, mert mikor kinyitottam a szemem, meglepően nagy csend
fogadott. Telefonom óráját sasolva derült ki, hogy épp fél órára csuktam be a
szemem, és pár perc múlva éjfélt kongatnak. Visszasétáltam a Nagyterembe, de az
együttes sehol sem volt még, így ismételten némi folyadékot vettem magamhoz,
majd türelmesen várakozó álláspontra helyezkedtem. Álldogálás közben néha ismét
hosszabb percekre behunytam a szemem, így nem is tudom, mikor kezdődött el a
második koncert. Amire nem volt kár várni, mert olyan balkáni és cigány zenével
vegyített klezmert hallottam tőlük, hogy csak na! Hamar magamhoz tétem, aztán a
koncert kezdete után nem sokkal kiestem az időből, és csak a muzsikát
hallgattam csukott szemmel. Ők meg csak fújták és nyomták, a zene úgy áradt
belőlük, mintha nem is akarnák abbahagyni. Őszintén szólva nem tudom, hogy
mennyi ideig játszottak, de sokat, és iszonyat jól. Én pedig válogatott
svédtorna-gyakorlatokat végezve utaztam a zene hullámain, és már rég
elfeledtem, hogy pénteken melóba kell mennem. De ennek a koncertnek is vége
lett.

Kisodortattam
magam a jónéppel a kabáttárolóig, öltözködés után pedig a már megszokott módon
átsétáltam a Petőfi-hídon, legvégül jót aludtam hazafelé az éjszakai buszon.
Utamat most nem zavarták meg extra kalandok. Otthon lemostam magamról a füst és
a zene utolsó maradékait, aztán melózni mentem. Nem voltam friss a pénteki nap
folyamán, de két ilyen koncertért megérte.