Szinen túl

Az én szinemet, a Jeffo’s Dream nyitotta meg. 2004-ben azt írtam róluk a barátaimnak, hogy ezekre figyeljünk oda. Most nektek írom, mert nagyon is érdemes. Az oldalukról, legálisan letölthető a Small Things és még pár jó szám.

Utánuk jött a Másfél. A tömeg lassan, de biztosan gyűlt, így csak az első 4 számot hallgattam meg a két bájos, biztonsági őr társaságában az első sorban, aztán a magtól távolódva, inkább táncikáltam hátul.

A Red Lounge egy konkrét gőzklub. Bármennyire is jó volt az Emil Rulez (mert tényleg az volt), otthagytam. Képtelen volt a tüdőm annyi oxigént felvenni, amennyit a tánc mellé igényelt a szervezetem. Egy koncerten álldogálni és nem táncolni, biztos jó lehet, mert sokan csinálják, de én teljesen képtelen vagyok rá.

A Heaven Streetesek megviccelték a népet, és egy nappal korábban léptek fel a tervezetnél, így a helyükön egy számomra ismeretlen zenekart találtam. Nézegettem őket, mert mi az, hogy én. Érted. Én, nem ismerek fel valakiket?? Némi nyomozás után kiderült, hogy ők a Csá Misi zenekar. Na jó, akkor csá, mondtam, és tovább sétáltunk. Egyébként jól nyomták, és a közönség teljesen vevő volt rájuk, de arra az időre volt más programom, ha már nem a HSS nyomja.

NSZK a Cordials beachen rendesen átmozgatta a lányokat, beleértve engem is, pár szám erejéig.

A PASO egyszerűen kihagyhatatlan. A novemberben megjelenő lemezükről 2 számot is elnyomtak. Jó kis anyag lesz. Szeretem a PASO koncertekben, hogy nem lehet párhuzamot vonni köztük. Mindegyik más.

ColorStar az én nagyon nagy kedvencem. Leginkább miattuk választottam ki pénteket a négy napból (Kosheen csak ráadás). Sajnos a Rollerskatet itt sem adták elő, amit nem is értek, miért rejtegetik a lelkes koncertlátógatóik elől, mert élőben még egyszer sem sikerült hallanom. Talán 10-én a Pardonban.

Amikor lementek, még nem gondoltam, hogy lesz egy órám a Kosheen előtt, késésből fakadóan, így az időmet nem túl hatékonyan használtam ki, pedig egy kis Titusz simán befigyelhetet volna.

Kosheen egészen bizarr látvánnyal kezdett. Sian egy halott mennyasszony táncát imitálta kb.. Ezt szerencsére levetkőzte a 2. számra, és nem kellett a képi világ ellen küzdenem ahhoz, hogy átadjam magam a zenéjüknek. A számok között nekem kicsit már sok volt a lassú, pörögni akartam. Mármint jobban akartam pörögni, mert olyan elementáris erővel adták elő a számaikat, hogy a lassú számok is megmozgatták a tömeget. Eszméletlen jók voltak.

Az élet császáraként, fürdőruhára váltottam és hajnalig pihegtem termálban a nájtmúvit szemlélve, pár házmester társaságában. Képek, a galériában, itt.

A Boci tejivóban idén sem csalódtam. Biztos nekem van rossz ízlésem, de nekem kifejezetten ízlik. Akkora adagot adnak, amit én képtelen vagyok legyűrni, és pesti viszonylatban olcsó. Persze az, aki étteremre vágyik, anyuka asztala helyett, ne menjen oda.

6 thoughts on “Szinen túl

  1. kirke

    Hékás. A Jeffos’ és az NSZK koncerten is ott voltam. Lehet le is fényképeztelek:) Több képem van, mint amit feltettem. S örülök, hogy a „Boci hisztéria” rémhírnek bizonyult.

  2. Hát emberek, nagy pörgés volt! Főleg az utolsó nap. Nagyon megérte.

  3. kirke

    az utolsó nap hajazta a legnagyobb fesztiválokat is. királyság volt.

  4. Én egész nap lestelek a tömegben, de támpont nélkül senkit nem szólítottam le. Bezzeg rólam sok kép van netszerte. Ezt a szinen fotóztam magamról http://href.hu/x/3dps alul sötétkék farmer, térdig visszagyűrve.
    Én is örülök, hogy a Boci változatlan. Elég szomorú voltam, amikor rosszat olvastam róluk.

  5. kirke

    végignéztem. zseni vagyok, két koncertet fényképeztem úgy, hogy nem vagy rajta:)

  6. vagy én vagyok kaméleon 😀

Comments are closed.