Színházas, csendes-ülős és a Korai

Az utolsó vész vésztartalék energiából szedtél még elő egy kicsit, kedden az utolsó napon, és úgy döntöttél, hogy elég a ricsajból, a buta tömegben való hömpölygésből, művészetet akarsz végre, színházat, előadásokat, tartalmat! Ennek okaként mentetek ki az Octopus komplexumba, ami hálistennek teljesen más arculatú, mint a sziget egyéb partyhelyszínei. Itt még volt zöld fű, lampionok és nyugalom, asztal alá okádó punk pedig egyátalán…

A kiállítások és performancok után a Méhek nevű csapat produkcióját akartátok, ami aztán olyan nevetősre sikerült, hogy rajongásod régről megintcsak kiújult. Az öt srác a színpadon, mindenféle dobolásra használható hangszeren megszólalt, a szövegeiket pedig tényleg minden korosztálynak mered ajánlani, nagyon egyedi! Jól el voltak tűnve a szemed elől, pedig nyomhatják már vagy 15 éve is…

A domboldalt teljesen megtöltő formációt sajnos visszatapsolni már nem lehetett, úgyhogy a TÁP színház előadására várva a bomló, elfáradt szigetet figyeltétek, közben bepillantva a Heaven Street Sevenre, aztán azt mégis otthagyva, a már említett, áhított nyugalom érdekében. Azt néztétek, hogy így az utolsó éjjelen már csak minden 4. vagy 5. embernek van a kezében bármilyen pohár, valószínűleg a kimerítő egy hét következménye, vagy az üres pénztárcák hozománya, mindenesetre alig találni részeget.

A TÁP színház teljesen megtölti a sátrat, nem véletlen az érdeklődés. Egy pillanatra mosoly fut végig rajtad, és azon derülsz, hogy legalább itt tényleg csak magyarok vannak, bárkihez beszélnél azonnal értené…  Az előadás több szálon is fut, megjelenik előttünk rádió, tévé, Eckermann cukrászda, vizuálba vetít, világít, felemel! Nem véletlen, hogy az idei Szegedi Alternatív Színházi Szemle, a szakmai díjat a Keresők produkciónak ítélte oda. Még az elején egy mondat erejéig arról beszéltek, hogy sajnos nem biztos, hogy végignézhetitek az előadást, merthogy közben elkezdődik az számodra utsó koncert, a klasszikus, mert minden évben a Korai Örömmel zársz, amikor egy röpke dialógus erejéig megjelenik Vécsi Tibi bácsi az színpadon, ti meg mosolyogtok nagyot, hogy akkor mégse kell annyira sietni, nélküle csak nem kezdik el ugye…

Végül nem maradtok teljesen végig, így is akkor érkeztek, amikor már elkezdődik a buli, és utsó tombolás ide vagy oda, nem tudtok már táncolni, minden energiát elnyelt az egy hét piálás, menés, történések hada, így csak álltok és bámuljátok, hogy véletlenül sincs annyi ember, mint tavaly ilyenkor… A Korai Öröm megpróbál kitenni magáért, de a fáradt szemeden keresztül azt látod, hogy Koraiék is elfáradtak bizony.

És aztán csak előhúzod az összecsomagolt cuccod, sátrat, csővázat és még hajnalban búcsút intesz ennek az egy hétnek s élménynek, nem várva meg a másnapi pakolós, lehúzós, bontós hangulatot, hazatérsz.

Végre.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Sziget // ötödik nap // Az elején csupa pozitív impulzus ért. Relatíve kevés ember, relatíve jó idô, és még én is jól vagyok fizikailag -  túl szép, hogy igaz legyen. De mivel bátor aligátor voltam, és minél tovább akartam nyújtani ezt az állapotot, rögtön beértünk után bev...
hat – az egy koncertes nap egyetlen koncert, ennyi sikerült hétfőn, pedig a kora késő délután már a szigeten talált, hunyorogtam is a napsütéstől rendesen. a sportsziget felé tartva megcsodáltam az agyagszobrokat - lehetetlen, hogy a szigetelők készítették volna mindet! -, be ...
Egy kis áramszünet A tömeg is hasonló mértékű, meglepő a sokaság napi első világzenei zenekarhoz képest; asszem, a japán dobolás mint műfaj most elég népszerű, a nyelve meg kellőképpen univerzális ahhoz, hogy az etnopopmánoktól punkékig mindenki jól rophassa rája. Elfe...
  • kirke

    Kicsi Rita! Az a Tibi bácsi, az Vécsi, a neve. Ölelés: K.

  • De legalább tudom, hogy megy a gépelés!

  • kirke

    az megy, de megy ám:)