Ami még kimaradt

***
Ilyen például az első esti grillcsirkézés, amikor anyósommal és feleségemmel faltam a csirkehusit, és az azonos padnál ülő, csak enyhén alkoholos srácok elkezdtek irigykedni, hogy két szép csajjal vagyok, majd amikor megtudták a két csaj státuszát, leesett az álluk, bele a saját grillcsirkéjükbe.
***
Másnap meg valami ösvényen rohantunk át kézenfogva, Sacim mögöttem, majd elszakadt a keze az enyémtől, és a következő pillanatban a tenyeremet a melle töltötte ki, illetve csak azt hittem, hogy az övé, de más jött nekem, óh, egy idegen fiatal csaj felkínálta a mellét, hát ilyen élményben már ki tudja, mióta nem volt részem.
***
Házasemberként cserébe mondjuk a vizespóló versenyt volt furcsa a fesztiválsátor mellől, csupán a konferanszié és a közönség lelkesedését hallgatva, csupán közvetítésként megélni, no de ennyi áldozat azért már csak bele kell férjen az ember asszonyának lelki békéjéért.

***

Más téma: a szórakozóhelyek idén különösen hangosnak tűntek. Végigsétálni a főúton, vagy mondjuk a nagyszínpad mögötti mindenfélék között, néha fáradtságtól vegyes állapotban a Hair LSD-s, zenekavarodásos állapotát idézte, az ember könnyen belezsibbadt.

***
Láttam az Update milliárdosok lenézik a sziget unhigiénikus pórnépeit videót, amelyben Norbi delejes drog-pornófantáziáktól, Norbiné Réka meg piszkoskörmű punkok ujjazásától rettegi a lányát, azt gondolván, a gyerek majd nem lesz képes semmiféle értékítéletre, és a legsötétebb alakokkal áll majd össze. Ajánlom nekik, hogy semmisítsék meg a videó összes kópiáját, mert a vérciki nyilatkozataik szégyenétől őket megutáló gyermekük valószínűleg már csak dacból is kilóg már 15 évesen a szigetre, teletömi a képét az egészségtelen túró rudival, majd keres egy drogdíler, mocskos és tetves „taraj-ganaj-karika-drog-kosz embert”, akivel elveteti a szüzességét, csak hogy megbosszulja szülei megalázó kőbutaságát.
***
Utolsó nap a világzenei fesztiválsátor mellett új, kiegyenlítős labdajátékot láthattam; egész hamar sikerült rájönni a szabályzatra. A két csapat mintegy tizenkét méterre áll egymástól, két párhuzamos vonalon, a földön mindegyikük lába mellett egy doboz sör, teli. Közöttük félúton, a két vonallal párhuzamosan még ugyanennyi üres sörösdoboz. Az „A” csapatból valaki elhajítja a kis (tömör) labdát (nevezhetjük nagy golyónak is). Ha ez nem talál el és dönt fel sörösdobozt, akkor jó eséllyel átgurul a szemközti félhez, ők jönnek. Ha feldönt egy sörösdobozt, akkor az „A” csapat gyors sörivásba kezd, a „B” csapatból valaki kirohan, felkapja a labdát, felállítja a sörösdobozt, visszarohan a csapatához, és amikor visszaért, az „A” csapat abbahagyja a sörivást, a dobozokat lerakja. „B” csapat következik, és így tovább. Ha valakinek elfogyott a söre, ezt demonstrálandó látványos büszkeséggel földhöz vágja az üres dobozt, majd kiszáll a játékból. Az a csapat nyer, amelyikben hamarabb fogy el az összes sör, illetve játékos.
Ennek a játéknak köszönhető, hogy végre láthattam csinos lányt sört rókázni a toitoi-sor oldalába, barátnői hangos röhögésének kíséretében.
***
Az adatok azt mondják, 371 ezer néző volt, ez 8 napra leosztva 46 ezer. Azt is mondják, volt 40 ezer külföldi, márpedig azok elsöprő többsége nem egy napot töltött a Szigeten. Azt hiszem, az adatokból valami olyasmit következtethetünk, hogy gyakran akár a látogatók kétharmada is külföldi volt, ami sok mindent megmagyaráz a közönségről: a magyarok többsége csak egy-két napot töltött kint, megriadva a jegyáraktól; akik meg ki tudták fizetni, azok egy része valóban nem azonos réteg a korai sziget-közönséggel; a külföldiek többsége meg francia volt, akikről meg az embernek joggal lehet meg a véleménye, még ha ott is akadnak kivételek (igen, Jean-Steph, például te).
***
Azt hiszem, más most nem jut az eszembe. Két éve csak én írtam a fesztblogban, hogy öreg vagyok én már ehhez, idén meg már mindenki, úgyhogy ezúttal én csakazértse írtam, pedig de.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

négy – szokott szombat elindultam venni egy gumicsizmát. kispál már dübörgött, mikor én még csak a felüljárón próbáltam átkecmeregni, szaporáztam lépteimet amennyire csak a gumicsizma engedte, közben pedig morogtam a pontos kezdés miatt. a felüljáróról letekintve érzékelt...
Áramot! Fényt! Manu Chao-t! Ennyi. Elég is lenne, a sziget akár véget is érhetne tőled a tegnapi nappal, mert Manu Chao olyan koncertet produkált, hogy jólesően libabőrös vagy még a gondolatától is. Ráadásul egész nap! Történt ugyanis, hogy a szerda délutánt csavargással töltö...
Sziget 2007, Day 7 – a kegyelemdöfés Vágjunk bele: a Nagyszínpad záró napi felhozatalára nincs más szó, mint hogy parádés. A nap első vendége az amerikai (ezt többet nem teszem hozzá, mivel ma kizárólag amerikai zenekarok lépnek fel, ami kicsit ambivalens, ha azt vesszük, hogy gyakorlat...