Palm Desert, Szentpétervár, Las Vegas

Az EODM-re gyülekező emberek
egészen a Nagyszínpad előtti kicsiny árnyékos részbe húzódnak be. Így teszünk
mi is, de pár perc után visszamegyünk a keverő mellé, mert ott kellemesebben el
lehet férni. A Cornell-koncert elmaradása miatt elvileg az első két
nagyszínpados fellépő ma többet játszhat – az EODM rögtön fél órát késik az
eredetileg meghirdetett időponthoz képest. Vagy csak ravasz módon így
törekednek nézőszám-maximalizálásra. Ötkor aztán elkezdik. Kicsit csalódott
vagyok, mert a dobok mögött nem Josh Homme, hanem egy Aaron Hutchner-arcú muki
ül. Sebaj. Egy és egy negyed óra alatt megmutatják nekünk, milyen is a sivatagi
rákenról. Ezt néha kicsit AC/DC-s hangokkal fűszerezik, nem egyszer pedig
átcsapnak sztóner rockba. A koncert első felében Jesse Hughes szerintem többet
beszél a kelleténél, de ez is belefér, először vannak itt, és láthatólag
lelkesek mindannyian. A koncert vége felé csökken a hőség is, a keverő mellett
lassan megjelenik az árnyék. Az együttes és mi is jól szórakoztunk.

Megjelenik Sssajt, aki még az
EODM előtt telefonon üdvrivalgott nekem, hogy sikerült a záróestre kijönnie. Kicsivel
később Borissz is csatlakozik hozzánk, így négyesben beszélgetünk, míg Juliette-re és a Licksre várunk. A meleg szervezetre gyakorolt hatását csökkentendő,
sört iszunk, közben szépen gyűlik a tömeg. Juliette-ék hétkor kezdenek, az
elején a második lemezről (Four On The Floor) nyomnak el két számot, aztán két
másik következik az első (You’re Spaking My Language) korongról. A közönség
hamar vevő a dologra, heves tánc kezdődik színpadhoz közel és távol egyaránt.
Juliette pedig egy igazi r’n’r boszorka. Sajna második alkalommal nem tudjuk őket végignézni, mert a tavaly kihagyott
Leningradra éhezünk, és 20 perccel kezdés után elpályázunk a Világzenére.

Ahol érkezésünkkor még nem
látszik, hogy nagyszínpados koncertet megszégyenítő méretű tömeg fog
kialakulni. A színpad közepével szemben elhelyezkedünk, és nem kell sokat
várakoznunk: a Leningrad szinte percre pontosan kezd. És előadásukkal mindenkit
lehengerelnek. Ska-punk-kocsmarock zenéjük időnként latinosba vált át, a színpadi
ogre pedig egy nem mindennapi showelem: míg az énekesek kényük-kedvük szerint csavarják az ujjuk köré a
publikumot, ő csak úgy mellesleg szétver pár széket és sörösdobozt. Az
emberek táncolnak, mintha az ördög bújt volna beléjük, ebből a pörgésből csak a
koncert végén van kiszállás. Az uccsó szám elején szedelőzködünk, mert az idei
Sziget utolsó koncerjeként a The Killers-et jelöltük be magunknak.

Még a hátsó úton is tömeg van,
ami több mint meglepő. A Nagyszínpad közelébe sem jutunk, fél tíz előtt majd
negyedórával a tömeg egyszerűen benőtte a nézőteret. Ráadásul a koncert is
megy, mire megérkezünk, így tisztes távolból, a kivetítőkről követjük a
történéseket. Megvesszük idei uccsó szigeti sörünket, és szerencsénkre
kortyolgatás közben hallgathatjuk meg kedvenc Killers számainkat. Azonban a
természet is megköveteli a magáét: fél 11 körül a szinte folyamatos egyhetes ébrenlét után egyik percről a másikra elönt a fáradtság. Időnként állni is alig
bírok, és a Sziget ideje alatt belélegzett füsttől és portól orrom-tüdőm tele van. Ennek
ellenére jó a hangulat, a Killers jól játszik, és az emberek is örülnek a
zenének. Mi viszont lassan elindulunk a taxik irányába. Szia Sziget, várunk
vissza 51 hét múlva!

Éjfél előtt fél órával már otthon
vagyok. Légszomjam továbbra sem csökken, tátogok, mint a partra vetett hal. A
fülem annyira zúg, hogy a halkan duruzsló zenét inkább lekapcsolom, és olvasok,
amíg végleg eldőlök. A 48 órás regenerálódás kezdetét veszi.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Sziget – vasárnap Kötelességeimnek eleget téve és a talpamon sorakozó vizhólyagoknak köszönhetően lecsúsztam a Babylon Circus kezdéséről. Így csak egy órát kaptam belőlük. Egyszerűen lenyűgöztek. Úgy bántak a közönséggel, mint anya a gyermekével. Szerették és irányíto...
Sziget ajánló – Nevermore Akad a fellépők között egy olyan név, amit nagyságához képest igencsak kevésszer említenek meg. Ez a Nevermore, a progresszivitás földi megtestesítője, számtalan modern zenekar legfőbb ihletforrása. Kezdetnek rögtön itt van Jeff Loomis, a zenekar g...
Villámlátogatás A Baba Yagában Jamie Winchester általam egyébként kedvelt nyálpopját keveri négy orosz népdalénekes jellegzetes hangjával és az általuk rendszerint előadott művek hangulatával Bornai káeftés Tibor szerény zsenije. Utoljára öt éve játszottak együtt, a...