Palm Desert, Szentpétervár, Las Vegas

Az EODM-re gyülekező emberek
egészen a Nagyszínpad előtti kicsiny árnyékos részbe húzódnak be. Így teszünk
mi is, de pár perc után visszamegyünk a keverő mellé, mert ott kellemesebben el
lehet férni. A Cornell-koncert elmaradása miatt elvileg az első két
nagyszínpados fellépő ma többet játszhat – az EODM rögtön fél órát késik az
eredetileg meghirdetett időponthoz képest. Vagy csak ravasz módon így
törekednek nézőszám-maximalizálásra. Ötkor aztán elkezdik. Kicsit csalódott
vagyok, mert a dobok mögött nem Josh Homme, hanem egy Aaron Hutchner-arcú muki
ül. Sebaj. Egy és egy negyed óra alatt megmutatják nekünk, milyen is a sivatagi
rákenról. Ezt néha kicsit AC/DC-s hangokkal fűszerezik, nem egyszer pedig
átcsapnak sztóner rockba. A koncert első felében Jesse Hughes szerintem többet
beszél a kelleténél, de ez is belefér, először vannak itt, és láthatólag
lelkesek mindannyian. A koncert vége felé csökken a hőség is, a keverő mellett
lassan megjelenik az árnyék. Az együttes és mi is jól szórakoztunk.

Megjelenik Sssajt, aki még az
EODM előtt telefonon üdvrivalgott nekem, hogy sikerült a záróestre kijönnie. Kicsivel
később Borissz is csatlakozik hozzánk, így négyesben beszélgetünk, míg Juliette-re és a Licksre várunk. A meleg szervezetre gyakorolt hatását csökkentendő,
sört iszunk, közben szépen gyűlik a tömeg. Juliette-ék hétkor kezdenek, az
elején a második lemezről (Four On The Floor) nyomnak el két számot, aztán két
másik következik az első (You’re Spaking My Language) korongról. A közönség
hamar vevő a dologra, heves tánc kezdődik színpadhoz közel és távol egyaránt.
Juliette pedig egy igazi r’n’r boszorka. Sajna második alkalommal nem tudjuk őket végignézni, mert a tavaly kihagyott
Leningradra éhezünk, és 20 perccel kezdés után elpályázunk a Világzenére.

Ahol érkezésünkkor még nem
látszik, hogy nagyszínpados koncertet megszégyenítő méretű tömeg fog
kialakulni. A színpad közepével szemben elhelyezkedünk, és nem kell sokat
várakoznunk: a Leningrad szinte percre pontosan kezd. És előadásukkal mindenkit
lehengerelnek. Ska-punk-kocsmarock zenéjük időnként latinosba vált át, a színpadi
ogre pedig egy nem mindennapi showelem: míg az énekesek kényük-kedvük szerint csavarják az ujjuk köré a
publikumot, ő csak úgy mellesleg szétver pár széket és sörösdobozt. Az
emberek táncolnak, mintha az ördög bújt volna beléjük, ebből a pörgésből csak a
koncert végén van kiszállás. Az uccsó szám elején szedelőzködünk, mert az idei
Sziget utolsó koncerjeként a The Killers-et jelöltük be magunknak.

Még a hátsó úton is tömeg van,
ami több mint meglepő. A Nagyszínpad közelébe sem jutunk, fél tíz előtt majd
negyedórával a tömeg egyszerűen benőtte a nézőteret. Ráadásul a koncert is
megy, mire megérkezünk, így tisztes távolból, a kivetítőkről követjük a
történéseket. Megvesszük idei uccsó szigeti sörünket, és szerencsénkre
kortyolgatás közben hallgathatjuk meg kedvenc Killers számainkat. Azonban a
természet is megköveteli a magáét: fél 11 körül a szinte folyamatos egyhetes ébrenlét után egyik percről a másikra elönt a fáradtság. Időnként állni is alig
bírok, és a Sziget ideje alatt belélegzett füsttől és portól orrom-tüdőm tele van. Ennek
ellenére jó a hangulat, a Killers jól játszik, és az emberek is örülnek a
zenének. Mi viszont lassan elindulunk a taxik irányába. Szia Sziget, várunk
vissza 51 hét múlva!

Éjfél előtt fél órával már otthon
vagyok. Légszomjam továbbra sem csökken, tátogok, mint a partra vetett hal. A
fülem annyira zúg, hogy a halkan duruzsló zenét inkább lekapcsolom, és olvasok,
amíg végleg eldőlök. A 48 órás regenerálódás kezdetét veszi.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Sziget – vasárnap Kötelességeimnek eleget téve és a talpamon sorakozó vizhólyagoknak köszönhetően lecsúsztam a Babylon Circus kezdéséről. Így csak egy órát kaptam belőlük. Egyszerűen lenyűgöztek. Úgy bántak a közönséggel, mint anya a gyermekével. Szerették és irányíto...
sziget – amit látnod kell // manu chao // Manu Chao már régóta epizódszereplő nálunk. Képes volt rá - jópár évvel ezelőtt - , hogy hazánkban is betörjön a nagy kereskedelmi rádiókhoz. A "Bongo bong"-gal tette meg eme nemes cselekedetet, ami kétség kívül remek dal, de van ám ezen felül még b...
Kémikus testvérek a Szigetünkön A The Chemical Brothers utsó lemeze a Push the button, akkorát ütött mind a kritikusok, mind a partyarcok fülére 2005-ben, hogy ha nem jönnének ki új lemezzel pár évig, akkor sem felejtenéd el még nagyon sokáig. De kijöttek a We Are The Night című ú...