Már néha csendre vágysz…

Az hétfői nap már nehezebben indul, mint a többi, az újabb otthonalvás ismételten csak bebizonyította, igenis szükség van az ágyadra. Majdnem 10 órát sikerült aludnod, és szomorúan vetted tudomásul, hogy bizony, ez sem elég. Szóval hajóval vágtál neki a napnak, mert a hajó az jó, a hajó az más, nem sorbanállós, meg kapunbeengedős, meg héves, hajóval kimenni a szigetre kirándulás…

A Világzenei nagyszínpadra igyekezvén bármilyen furcsa is, de megint előkerülnek nagyon mélyen féltve őrzött vésztartalék energiák, és örömmel nyugtázod a tényt, mégsem kell négykézlább az utsó két napot elkövetned… A Világzenein a Szájról Szájra nevű formáció fogad, akik nem ismeretlen tündérek, Herczku Ágnes, Szalóki Ági, és Bognár Szilvia egy ideje benne van már a tudatban, az Anima vagy pl a Beshodrom zenekar kapcsán is. Nagyon jó hangú nők, de ezen a délutánon pont a népzene nem hiányzott a füleidnek, inkább a blues, hát odébbálltok.

A Memphis Gumbo végre jótékonyan ültet le titeket a fűbe a sörötök mellé, egészen sokáig aztán úgyis maradtok és arról beszélgettek, vajon mennyire lesz még multibb a sziget, mondjuk 5 év múlva. Vajon továbbfejlesztik, vagy itt most megáll és inkább visszafelé csúszik majd? Örülsz a csendes beszélgetésnek, oly régen sikerült már erre is időt szakítani az szigeten, az folyamatos programüldözés már kezdte átvenni az uralmat az életeden.

A Tankcsapdát fel nem sorolandó okból meghagytátok a tiniknek, inkább a New York-Budapest pavilonba mentek, ahol egy álmot építettek fel makett formájába, felhőkarcolókkal meg függőkertekkel, és bár az ötlet érdekes, mégis a szerkezet amivel végig lehet utazni a makettváros között a legjobb. Elhagyva az álomvárost fix programotokat követve a wan2 felé indultok, hogy kiderítsétek, hogyan is kell élőben breakbeat-et prezentálni. Nem kellett túl sokat várni, a Hyper tényleg nagyon dinamikus koncertje, melyet dobbal, gitárral, énekkel és elektronikával ad elő, szó szerint berángatott a tömegbe táncolni. Amit azért sem bántál, mert nagyon jó volt a zene, meg azért sem, mert az azt követő ColorStar-t mindenképpen jó helyről akartad végigbulizni.

Kicsit tartottál attól, hogy a nagyon lüktető break után mivel rukkol elő a ColorStar, hogy fogja e a pörgést hozni, hogy ne álljatok meg vagy le, de felesleges volt. Kéredszépen a Color olyan koncertet hozott el neked, amitől még a szádat is eltátottad. Végre kezdik elhagyni a rossz keverést, csak elvétve találkoztál vele, és végig annyira vibrálóan jó, hogy még másfél órát táncolsz, bár ezt az energiát már magad sem tudod, honnan fejleszted újra meg újra. Minden elismerés a Color-é, a szigeten a 3. koncert, amit az elejétől a végéig látsz és táncolsz, taps! Persze az ütemek hatására a nagy 3szög felé mentek, és belátogatva, Meduza, Aréna, Planet, ismét sikerül álomba táncolni magad. Color a csúcspont!- írod lefekvés előtt a kisfüzetbe…