Szeretem a hétfőket

Kezdjük rögtön egy mécsesekkel díszített ad hoc homokvárral a Nagyínpad előtti száradó sártengerből:

A Gus Gus koncertről az alábbiakat szeretném megjegyezni:

  1. Mindegyik szám 65%-kal hosszabb volt annál, mint amilyen hosszúnak lennie kellett volna.
  2. Úgy látszik, nem vagyok már eléggé képben, de ki volt ez a hajrázós egzaltált FabríciuszGábor-impersonator, és ki volt a dagadt egzaltált kalapos? Én azt hittem, hogy a Gus Gusban egy magas egzaltált kopasz énekel.
  3. Nekem a kedvenc Gus Gus slágerem a Starlovers, és baj, hogy azt pont nem játszották.
  4. Amikor az a hasas pasas kidomborított a színpadra, akkor nekem az jutott eszembe, amikor a Katona József Színház Bozsik Yvette-rendezte Állatfarmjában Szabó Győző játszotta a fődisznót.
  5. Ha a Bozsik Yvette névben véletlenül felcseréljük a zs betűit, akkor az jön ki, hogy Boszik.

Ja! Itt a legújabb kedvenc slágerem, ami persze az Egyesült Királyságban slágerlisán első helyű, de ahhoz azért túl jó, hogy itthon is nagydobra verődjön, tökéletesen szomorkás csajszis elektropop killer klippel, szóval beszúrom ide, és akkor a poszt hátralevő részét jó zenére lehet olvasni, és kevésbé tűnik majd föl, ha helyenként nem elég érdekes. A szám címe With Every Heartbeat, az előadónő skandináv és a neve Robyn. Az egésznek az égvilágon semmi köze a Szigethez, bár egy gyorsreagálású DJ nyugodtan bejátszhatná még ma éjjel ezt a számot ott, ahol vagyok, ahelyett, hogy nyolcvanadszorra benyomatja a Billy Jeant.

Tegnap két jelenlegi és egy remélhetőleg jövőbeli főnökömmel/kollegámmal is találkoztam a Szigeten. Az egyik éppen pasizott és valószínűleg tartozom neki munkával, ezért hozzá nem mentem oda, egy másikuknál volt egy dedikált dobbőr a Tankcsapdától, amit éppen előzőleg vertek széjjel a Nagyszínpadon és ez az én ismerősöm bennfenntes és dedikáltatta és megkaparintotta, a harmadikkal pedig valami állásinterjú-szerűséget zavartunk le, ami mindenképpen egy “first”.

Meg szeretném említeni, hogy a szigetes PestiEst bevezetőjében Uj Péter azt ajánlja, hogy csak könnyű fehér borokat fogyasszunk, és ezt én is ajánlom, és magam is gyakorlom. Csak sajna a “folyó” bort valami elég rosszízű folyóból merítik, ezért az első napokban régi szokásomhoz híven gyömbérrel csináltam belőle fröccsöt, de valahogy tegnapra a Ginger Ale már teljesen elmaradt, és úgy néz ki, bírom ezt a bort csak úgy magában is. Másnaposság, fejfájás, rosszullét teljes mértékben elkerült még eddig.

Továbbra se értem, hogy mi az összefüggés a magyar nyelvű MTV, a piros flitteres partedliben táncoló lányok és a gulyás között. Szintén meglepő volt, amikor egyszer csak hatalmas olvadozó jégkockákat találtunk a Mirrors és a bankkártyás Planet között a füvön. Némelyik kocka valamilyen alakú volt, de én csak az egyikben véltem felismerni valamit, méghozzá ebben, és egy pingvint:

A Mirrorsban egyébként egy másik színészekből álló tánczenekar volt ma, a Könnyű Esti Sértés, azaz KES. Sajnos ők távolról sem olyan jók, mint a krétakörös Színésztánczenekar, inkább egy esküvői zenekarra emlékeztetnek, és az énekes (asszem Oberfrank Pál) nem tudja kimondani azt, hogy “five, six, seven o’clock, eight o’clock, rock”. Ami nem lenne baj önmagában, csak azt nem értem, hogy akkor miért nem játszanak inkább valami másik számot.

Tegnap a Manowar pólómban voltam, amit mindig mindenki megdícsér. Én meg azt se tudom, mi az a Manowar, csak akartam már egy olyan igazán gázos ’80-as évekes rockerpólót, és ez volt a legszörnyűbb a Ciánkáliban.

A Nokia sátorban sose lehet odáig benyomakodni, ahol normálisan lehetne hallani a zenét, pedig tegnap is tettünk egy gyenge kísérletet. A helyzet kicsit aggasztó, mert Sharamot csak úgy zabálom én, és igazán szeretnék rá tudni egy jót táncolni majd ma este.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

sziget – amit látnod kell // hooverphonic // Augusztus 11-én, 23.00-kor a Wan2 színpadon valami olyasmi fog történni, amire - minden túlzás nélkül - évek óta vártam. Hooverphonic koncert lesz. Hogy kik ôk? Egy belga együttes, akiket tudatosan vagy csak véletlenül, de szinte mindenki ismer. Hogy...
Porszívózsák Az első koncert, amit idén láttunk, azé az együttesé volt, akik a VINYO előtt léptek föl a Bahiában. Nem tudom, hogy hívták őket, azért mentünk oda, hogy a VINYO basszusgitárosát üdvözöljük, mert régi ismerősünk és jó volt megint találkozni vele. Szé...
Gitáros gyógyír Hétfői szigetelésünk során kevesebb fellépőre maradt energiánk, mint amennyit eredetileg terveztünk. Nem csoda, ez már a hatodik esténk idekinn, és lassan, de biztosan fáradunk. Nyulkával triumvirátussá bővült szigetbandánk negyed kilenc körülre esik...