tegnap ilyenkor még nem gondoltam volna, hogy fél óra után otthagyom a francba azt a bandát, akik egykoron szalonképessé tették a prüntyögős-integetős trance-et, s valamikor 2001-ben (ugye jól emlékszem?) az akkori sziget talán legnagyobb buliját csinálták.
én öregebb lettem, bevallom, de hogy ezek hárman semmit se fejlődtek, az már szinte fájó. csukott szemmel meg lehetett jósolni, melyik sláger mikor jön, hány percig tart, és a szünetekben épp milyen negédes közhelyt fog mondani maxi jazz, akinek a színpadi hangja olyan, mintha egy kecske danolászna mosdatlan répával az ánuszában.
fú, hát tök ciki volt szemben állni ezzel a robotizált kirakattal, amit a környező nép meg simán bekajált. we come as one… as a big fucking mindless machine.
a többi címszavakban:
-
nem akarok magyar mtv-t
-
a wan2 hangmérnökének vérét akarom
-
hiába kopik let a „szakmai/press” a hetijegyedről, nem kapsz másikat
-
ha így is be akarsz jutni a nagyszínpad melletti vip-bplaccra, akkor a sráccal beszélj, ne a csajjal
-
a helyben sütött kürtöskalács kb. 15 percig fogyasztható, utána kőkeményre összeszikkad