Sziget – vasárnap

Kötelességeimnek eleget téve és a talpamon sorakozó vizhólyagoknak köszönhetően lecsúsztam a Babylon Circus kezdéséről. Így csak egy órát kaptam belőlük. Egyszerűen lenyűgöztek. Úgy bántak a közönséggel, mint anya a gyermekével. Szerették és irányították őket. Több ezer ember ugrott, táncolt, kartemelt egyszerre. Tökéletes egyensúly volt. Bár a lábam rettenetesen fájt, nem tudtam nem beállni és részt venni benne. Olyan erő és dinamika volt a produkcióban, hogy a végén azt gondoltam indulok haza. Ezt már nem lehet fokozni.

Szerencsére maradtam, így következő napirendi pontként a Ne fogazz! jött. No, akinek nem stílusa, ne vegye magára, így megvárva a főbb résztvevők befutását, indítványoztam, hogy hagyjuk őket, csapni magukban és keressünk egy szolídabb helyet. Már tudom Apuska miért nem szokott semmit szervezni és ha rajtam múlik nem is hagyom neki többet. A Jazz színpad melletti sörözőben ismerkedtünk, beszélgettünk páran. Jó hangulatban telt, így mindent kihagytunk Sinéadig.

Sinéad egyszerűen zseniális szerintem. Olyan hiteles az egész, amit csinál. Feljött egy sima nadrág+póló+melegítő felső kombinációban, mezítláb a színpadra. Egyáltalán nem segít rá semmivel a megjelenésére, ami a mai világban szerintem rendkívül üdítő jelenség. Énekelt, tele érzelemmel és szenvedéllyel. Zavaró volt, hogy az emberek 10 %-a háttal állt neki és dumáltak egymással a tömeg közepén. Miért nem mennek egy nyugisabb helyre, ahonnan még mindig hallják őt aláfestésnek, de egymást is kiabálás nélkül? Zavartak.

Utána elhúztam a Mokka cukka mellé, day.hu-ra játszani, vadásszá lettem, vigyázzatok. Remélem csatlakoznak még sokan. Elég jó cuccokat lehet nyerni. Majd rohanás át a szigeten a várva várt jazz alapozásra.

Eddie Palmieri és a La Perfecta nagyon jól játszott. A domb oldalban sokan elfeküdve élvezték a zene ritmusát, én a fájó lábam ellenére se voltam képes ülve maradni, mert dombon ülő fűcsomó legyek, ha képes vagyok figyelmen kívül hagyni a salsa ritmusát, bármilyen élethelyzetben. Magával ragad a hangulata és ritmusa, bármilyen élethelyzetben képes begyógyítani a sebeimet és kizárni a külvilágot. Remélem jövőre is jönnek.

Majd megint rohanás át a szigeten, az est utolsó előtti koncertjére. Közben feltűnt, hogy milyen sokan esznek éjjel 11-kor. Talán még ebédidőben (szigeti számítás szerint 3-4 óra közt) sincs ennyi kígyózó sor a büféknél. Amikor a Jazz színpadhoz értünk 3/4-ig volt a sátor, majd mire vettem egy mélyebb levegőt, már a plafonról is emberek lógtak. Eric Truffaz fél gőzzel kezdte és folyamatosan erősítette fel magát, jól felépített track listával és egyre spontánabb előadással. A mellé állt Ed Harcourt hangja tökéletesen simul a zenébe. Minden klappolt az utolsó hangig. Szeretem, amikor az árad a színpadról, hogy élvezik azt, hogy játszhatnak nekünk, és ez nem egy munka. Kb. egy órás ráadást nyomtak.

Utána elvonszoltam magam a Putumayo Groovera a Roma sátorhoz. Nagyon bejött a zene, a hangosítás tökéletes volt, de Truffazék után már nem tudtam befogadni.

Testileg elgyötörten, de lélekben határtalanul feltöltekezve zártam a napomat.

Ezt próbálom ma valahogy kivitelezni, félbehagyásokkal és rohanásokkal: 18:15 Szájról Szájra, 18:30 Vad Fruttik, 19:45 Tankcsapda, 21:00 GusGus, 21:30 Tool, 21:30 Sergent Garcia, 22:00 Tereskova, 23:30 Jambalaya, 01:00 ColorStar.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Villámlátogatás A Baba Yagában Jamie Winchester általam egyébként kedvelt nyálpopját keveri négy orosz népdalénekes jellegzetes hangjával és az általuk rendszerint előadott művek hangulatával Bornai káeftés Tibor szerény zsenije. Utoljára öt éve játszottak együtt, a...
készül a készülődés a következőre tulajdonképpen a fesztivál zárását követő második napok kezdődik. akkorra elmúlik a fáradtság, teljes a kijózanodás, kezdenek jelentkezni a hiány tünetei. következő lépésként bekerül a naptárba a szabadság jelölés, amint bi...
Sziget 2007 BF #2 Az előző napival nagyjából megegyező méretű tömeget kerülgetve jutottam át a hídon. Ezúttal jóval célirányosabban látogattam a programokat, bár nem volt nehéz dolgom: a második nap számomra egyértelműen a Hammer színpadról szólt. Mikor odaértem, a ...