Sinéad után jazzest

Kinek koncertjét közepesen nagy
tömeg nézi, csak a színpad előtti legelső sorokban mozognak az emberek. A
szövegeket viszont nagyon sokan Sinéaddal együtt éneklik. Mindig is kíváncsi
voltam, milyen a hölgy élőben, úgyhogy figyelek és fülelek. Lassan húsz éve,
hogy először hallottam a hangját, de már akkor is elbűvölt vele. A bő hetven perces
előadás inkább bensőséges, mint tombolásra való. Szinte minden lemezéről
elhangzik egy száma, búcsúszámként egy tradicionális ír számot énekel el
zenésztársaival közösen. Egyszer szeretném Sinéadot látni kis klubban fellépni.

A Faithlesst sokadszorra viszont
már nem nézzük meg, inkább átsétálunk a Világzenére. Ott éppen az Alpha Blondy
ér véget, az út szélén várjuk ki a színpadtól elhömpölygő tömeg végét. Pénzt
cserélünk be sörre, és a keverő előtt középen letáborozunk. Eddie Palmieri
pontosan kezd, és indul a salsa! Eddie és társai koncertjén kitűnő zenét
hallunk, a közönség mérete a tíz évvel ezelőtti Szigetet idézi. Nincs
tolongás, nincs zsúfoltság, kényelmesen elférnek egymás mellett az emberek. A
színpadon a latin ritmusok gyakran átcsapnak free jazzbe, majd pedig vissza.
Nem ok nélkül kapott Eddie bá’ már kilenc Grammy-díjat. Bármennyire is tetszik
a zene, még a vége előtt lelépünk, mert igyekszünk a Jazz sátorba.

Ahol viszont sokadszorra is megnézzük Erik Truffazt, vélhetőleg teltházas koncerten. Így is történik: kezdés előtt negyedórával érünk be a
sátorba, és három perc sem telik el, az üres helyek elfogynak. Ezek után már
csak a színpad felé türelmetlenül törtető embereken és a
gőzfürdő jellegű mikroklímán kell túltennünk magunkat. Utóbbi kicsit
nehezebben, előbbi kicsit könnyebben megy. Majd’ nyolc perces késés után indul a
koncert, tömeges üdvrivalgás következik be. Truffaz rázendít, és innentől
érzem, hogy nem hiába vártam erre a fellépésre. A brit énekes-dalszerző Ed
Harcourt
tal együtt fellépő Erik Truffaz Quartet ismét meglep
élőben. Kis híján két órát zenélnek nekünk, és közben keresztül-kasul
kalandoznak a könnyűzenén az elektronikus jazztől egészen a progrokkig. A
ráadásokra sem lehet panasz: el sem akarnak búcsúzni tőlünk. ¾ 1 körül mennek
le végleg a színpadról.

Truffazról kifelé jövet hirtelen
ötlettől (és persze saját szigetes szokásaintól) vezérelve a Zöld Udvar
környékén lévő kürtöskalácsos felé vesszük az irányt. Jóízűen elfogyasztjuk, és
sétálunk kifelé menet. A szigeti taxidosztnál azonban szombat esti méretű a sor,
így lábbusszal megyünk Kaszásig, ahol a pont érkező HÉV hazavisz.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Porszívózsák Az első koncert, amit idén láttunk, azé az együttesé volt, akik a VINYO előtt léptek föl a Bahiában. Nem tudom, hogy hívták őket, azért mentünk oda, hogy a VINYO basszusgitárosát üdvözöljük, mert régi ismerősünk és jó volt megint találkozni vele. Szé...
négy – szokott szombat elindultam venni egy gumicsizmát. kispál már dübörgött, mikor én még csak a felüljárón próbáltam átkecmeregni, szaporáztam lépteimet amennyire csak a gumicsizma engedte, közben pedig morogtam a pontos kezdés miatt. a felüljáróról letekintve érzékelt...
UNKLE vs Yonderboi Már az alapképlet is ugyanaz: UNKLE = James Lavelle + énekesek + zenészek + vizuálorgia Yonderboi and the Kings of Oblivion = Fogarasi László + énekesek + zenészek + vizuálorgia Egymásra fog rákövetkezni szerda éjjel a Wan2 színpadon az UNKLE és a...