Sinéad után jazzest

Kinek koncertjét közepesen nagy
tömeg nézi, csak a színpad előtti legelső sorokban mozognak az emberek. A
szövegeket viszont nagyon sokan Sinéaddal együtt éneklik. Mindig is kíváncsi
voltam, milyen a hölgy élőben, úgyhogy figyelek és fülelek. Lassan húsz éve,
hogy először hallottam a hangját, de már akkor is elbűvölt vele. A bő hetven perces
előadás inkább bensőséges, mint tombolásra való. Szinte minden lemezéről
elhangzik egy száma, búcsúszámként egy tradicionális ír számot énekel el
zenésztársaival közösen. Egyszer szeretném Sinéadot látni kis klubban fellépni.

A Faithlesst sokadszorra viszont
már nem nézzük meg, inkább átsétálunk a Világzenére. Ott éppen az Alpha Blondy
ér véget, az út szélén várjuk ki a színpadtól elhömpölygő tömeg végét. Pénzt
cserélünk be sörre, és a keverő előtt középen letáborozunk. Eddie Palmieri
pontosan kezd, és indul a salsa! Eddie és társai koncertjén kitűnő zenét
hallunk, a közönség mérete a tíz évvel ezelőtti Szigetet idézi. Nincs
tolongás, nincs zsúfoltság, kényelmesen elférnek egymás mellett az emberek. A
színpadon a latin ritmusok gyakran átcsapnak free jazzbe, majd pedig vissza.
Nem ok nélkül kapott Eddie bá’ már kilenc Grammy-díjat. Bármennyire is tetszik
a zene, még a vége előtt lelépünk, mert igyekszünk a Jazz sátorba.

Ahol viszont sokadszorra is megnézzük Erik Truffazt, vélhetőleg teltházas koncerten. Így is történik: kezdés előtt negyedórával érünk be a
sátorba, és három perc sem telik el, az üres helyek elfogynak. Ezek után már
csak a színpad felé türelmetlenül törtető embereken és a
gőzfürdő jellegű mikroklímán kell túltennünk magunkat. Utóbbi kicsit
nehezebben, előbbi kicsit könnyebben megy. Majd’ nyolc perces késés után indul a
koncert, tömeges üdvrivalgás következik be. Truffaz rázendít, és innentől
érzem, hogy nem hiába vártam erre a fellépésre. A brit énekes-dalszerző Ed
Harcourt
tal együtt fellépő Erik Truffaz Quartet ismét meglep
élőben. Kis híján két órát zenélnek nekünk, és közben keresztül-kasul
kalandoznak a könnyűzenén az elektronikus jazztől egészen a progrokkig. A
ráadásokra sem lehet panasz: el sem akarnak búcsúzni tőlünk. ¾ 1 körül mennek
le végleg a színpadról.

Truffazról kifelé jövet hirtelen
ötlettől (és persze saját szigetes szokásaintól) vezérelve a Zöld Udvar
környékén lévő kürtöskalácsos felé vesszük az irányt. Jóízűen elfogyasztjuk, és
sétálunk kifelé menet. A szigeti taxidosztnál azonban szombat esti méretű a sor,
így lábbusszal megyünk Kaszásig, ahol a pont érkező HÉV hazavisz.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Az írás is elszállt Haza kell menni, és el kell mosogatni. Nyilván az alábbi képen szereplő személyek is azt akarták elérni, hogy hetijegyük viseletesnek tűnjön, de én már tudom, és aki ezt olvassa, az is tudja már, hogy nem ez a módszer a legcélravezetőbb: Hanem moso...
az öreg hölgy látogatása Igen, megint az öreg hölgy, aki elég sokszor megfordul nálunk, ha valaki nem csak hallani akarja az látni is könnyedén tudja, de azért mégis érdemes csütörtök este, olyan fél 10 tájban elbóklászni a világzenei felé. Ha pedig már arra bóklászunk, akk...
szigetfeszt 5. nap – rummá’ tört remények A szervezet már jelez. Prüsszög, köhög, szúr, nyilal, hasít. A maga részéről köszöni szépen a fesztiválból már kiszállna, bár tudja hogy nem lehet, bírnia kell, nincs szünet, hátra van még a vége, ha minden jó, a vége. Testem sopánkodását, gondoltam...