Sinéad után jazzest

Kinek koncertjét közepesen nagy
tömeg nézi, csak a színpad előtti legelső sorokban mozognak az emberek. A
szövegeket viszont nagyon sokan Sinéaddal együtt éneklik. Mindig is kíváncsi
voltam, milyen a hölgy élőben, úgyhogy figyelek és fülelek. Lassan húsz éve,
hogy először hallottam a hangját, de már akkor is elbűvölt vele. A bő hetven perces
előadás inkább bensőséges, mint tombolásra való. Szinte minden lemezéről
elhangzik egy száma, búcsúszámként egy tradicionális ír számot énekel el
zenésztársaival közösen. Egyszer szeretném Sinéadot látni kis klubban fellépni.

A Faithlesst sokadszorra viszont
már nem nézzük meg, inkább átsétálunk a Világzenére. Ott éppen az Alpha Blondy
ér véget, az út szélén várjuk ki a színpadtól elhömpölygő tömeg végét. Pénzt
cserélünk be sörre, és a keverő előtt középen letáborozunk. Eddie Palmieri
pontosan kezd, és indul a salsa! Eddie és társai koncertjén kitűnő zenét
hallunk, a közönség mérete a tíz évvel ezelőtti Szigetet idézi. Nincs
tolongás, nincs zsúfoltság, kényelmesen elférnek egymás mellett az emberek. A
színpadon a latin ritmusok gyakran átcsapnak free jazzbe, majd pedig vissza.
Nem ok nélkül kapott Eddie bá’ már kilenc Grammy-díjat. Bármennyire is tetszik
a zene, még a vége előtt lelépünk, mert igyekszünk a Jazz sátorba.

Ahol viszont sokadszorra is megnézzük Erik Truffazt, vélhetőleg teltházas koncerten. Így is történik: kezdés előtt negyedórával érünk be a
sátorba, és három perc sem telik el, az üres helyek elfogynak. Ezek után már
csak a színpad felé türelmetlenül törtető embereken és a
gőzfürdő jellegű mikroklímán kell túltennünk magunkat. Utóbbi kicsit
nehezebben, előbbi kicsit könnyebben megy. Majd’ nyolc perces késés után indul a
koncert, tömeges üdvrivalgás következik be. Truffaz rázendít, és innentől
érzem, hogy nem hiába vártam erre a fellépésre. A brit énekes-dalszerző Ed
Harcourt
tal együtt fellépő Erik Truffaz Quartet ismét meglep
élőben. Kis híján két órát zenélnek nekünk, és közben keresztül-kasul
kalandoznak a könnyűzenén az elektronikus jazztől egészen a progrokkig. A
ráadásokra sem lehet panasz: el sem akarnak búcsúzni tőlünk. ¾ 1 körül mennek
le végleg a színpadról.

Truffazról kifelé jövet hirtelen
ötlettől (és persze saját szigetes szokásaintól) vezérelve a Zöld Udvar
környékén lévő kürtöskalácsos felé vesszük az irányt. Jóízűen elfogyasztjuk, és
sétálunk kifelé menet. A szigeti taxidosztnál azonban szombat esti méretű a sor,
így lábbusszal megyünk Kaszásig, ahol a pont érkező HÉV hazavisz.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Sziget 2007, Day 1 – a partraszállás Ennek fényében talán érthető, hogy sajnos miért nem nagyon tudunk beiktatni olyan idő-intervallumokat, hogy „akkor ebben a fél órában körbenézhetünk a sátrak közt". Ez az ajánló főleg tapasztalt, kíváncsi, és kitartó fesztivállátogatóknak szól, szóva...
Áramot! Fényt! Manu Chao-t! Ennyi. Elég is lenne, a sziget akár véget is érhetne tőled a tegnapi nappal, mert Manu Chao olyan koncertet produkált, hogy jólesően libabőrös vagy még a gondolatától is. Ráadásul egész nap! Történt ugyanis, hogy a szerda délutánt csavargással töltö...
Sziget 2007, Day 2 – nagyon-nagyszínpad Idén, az eddig gyakorlattal szemben a szervezők lemondtak a „minden napra egy magyar nagyszínpados” koncepcióról, hál’ istennek. Ha ma a korai Kaizers Orchestrát ki is hagyjuk, megjegyzem, nem lesz olyan nagy hiba, a 6 órakor kezdődő Gentleman, hogy ...