öt – egy kultúrált éjszaka

3/48 okor azért sikerült a nagyszínpad környékén taposni a sarat, sinéad o’connor pontosan kezd, két és fél számig bírom, majd a beharangozóban írtaknak megfelelően erősen unatkozni kezdek és otthagyom az egészet.

a 9 óra már az utcaszínháznál talál, ülök a dombon, várom a produkciót, ami bennem enyhe csalódást keltett. pedig volt bevonulás, két méter magas csontvázakkal, csörgő, zörgő zenészekkel, volt látvány, zene, volt minden, de mégis… a lendület nem volt az igazi, tavaly jobban szórakoztam.

utcaszínház előtt még épp elkapom a vándor vurstli utolsó pillanatait, na arra asszem kiváncsi leszek, van még két napom, hogy megpróbáljak korábban érkezni hozzájuk.

kaját kerítek, vonulok, kell a kilométer a lábamba, van még idő 11ig, mikor is a jazz sátorban indul a program.
10 perccel hamarabb érkezem, szörnyülködve nézem mint telik meg a sátor egyre jobban. a fél sziget erik truffazra kiváncsi. nem is merek benyomakodni a sátor belsejébe, maradok a bejáratnál, ahol viszont mindenki keresztül esik rajtam. elég idegesítő, hogy a sátor folyamatos zajongását már ne is említsem.
a koncert sikere hatalmas, de én a magam részéről még tanakodom azon, hogy szeretem-e ezt a zenét. ülve, csendben, időt hagyva kellene őt hallgatnom, akkor tán tudnék dönteni. hosszú koncert volt, a közönség még így is elégedetlen, 1 előtt nem sokkal távozunk a sátorból.

utam innen hazafelé vezet, kultúrált estén az alkohollal is csínján bánik az ember, elő a slusszkulcs, jogsi nincs veszélyben!

egy kérdés a végére: miért nem tömhetem én a hotdogom?!?!? pénteken még igen, gyömöszölök boldogan, szombaton már valami nejlon szar választ el az uborkától. gondoltam a szombati tömegre készülve lett ez a megoldás, de a ‘fal’ vasárnap is maradt. ha hétfőn is azt találok, akkor át kell szoknom valami más kajára, mert én a hotdogjukban a tömést szerettem a legjobban.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Sinéad után jazzest Kinek koncertjét közepesen nagy tömeg nézi, csak a színpad előtti legelső sorokban mozognak az emberek. A szövegeket viszont nagyon sokan Sinéaddal együtt éneklik. Mindig is kíváncsi voltam, milyen a hölgy élőben, úgyhogy figyelek és fülelek. Lassan ...
hét – lecsenget az utolsó nap megint korán kint vagyok, megyek befelé a K hídon, kicsit szomorkásan, mint minden utolsó napon. buta szentimentalizmus, de mit tegyek? bent bámészkodom, lődörgök, élvezem a napot a hangulatot. bekukkantok egyesével minden sátorba, megb...
sziget 2007 1. nap (ebb, unkle) mostanában minden bulibeszámolómban ott virít a konklúzió, hogy "öreg vagyok én már ehhez a szarhoz", és mégis, az ember nem lehet elég rottyadt a szigethez, mert ott aztán a kor igazán nem számít, hisz egyszerre megfiatalít és sírba dönt. nekem péld...