Egy laza cigi…

Így kezd a Zagar hajnal egykor a Wan2 színpadon… de mégmielőtt a közepébe vágnál, mesélsz reggeltől. A szanaszét ázást követően úgy döntöttél pihe puha ágyat akarsz a nyírkos sátor helyett, úgyhogy otthon ébredtél. Olyannyira átjött a home-feeling, hogy csak este 8-kor tetted be a lábad újra a szigetre, és szomorúan nézted, hogy változott át a sziget sártengerré.

Miután a kárelemzést megtartottad, (pici beázás belül, óriási sár kívül) Kispál felé vettétek az irányt. Amit elcsíptetek belőle, az olyan volt, mintha vagy nagyon fáradtak voltak, vagy nagyon rosszkedvűek, de hogy nem élvezték a zenélést, az is biztos, úgyhogy hagytátok is, hadd unatkozzanak nélkületek.

Egyébként szerinted legalább 30%-ban veszi visza a kintlakók hangulatát a dagonya, a lábmosás kényszere, a folyamatos koncentráció a csúszás, esés végett, végtelenül kimerítő. Némiképp regenerálódva (de már energia tartalékokhoz nyúlva) Hobo-t immáron egy sörrel köszöntöd és beállsz elé egy időre. Csakúgy, ahogy Puska is, meg is lepődsz a találkozáson, hisz olyan régen láttad. (még jó, hogy sátratok egymás mellett áll…) Hobo lassúba nyomta, ti meg a sörök hatására mozogtatok volna inkább, úgyhogy Nine inch Nails-re indultok. Amit nem is bánsz, legalább már normálisnak volt mondható a hangosítás, és jó volt a zene is, mégsem maradtok túl sokat itt sem, még mindig valami másra vágysz, még mindig nem tud hangulatilag bepörgetni az amerikai rock se.

Nem kellett sokáig keresni a megfelelő programot, mert Grasshop Gergő neve szinte kiugrik a programfüzetből és miután megküzdöttetek a távolsággal, már ott is álltatok előtte, és csak elengedtétek magatokat lazán, a break hatására végül jótékonyan borított be újra a sziget-feeling. Na, ez volt az a pont (Medúza) és program, amitől végre újra el tudtad felejteni a fáradtságodat, a sarat, esőt, hétköznapokat. Nem véletlenül ragadtok bele a robot mániába, Grasshop régi kedvenc, annyira érti a break-et, meg a Te ízlésedet, hogy csak nagy sokára engedett újra szabadon.

Aztán Hooverphonic-nak pont emiatt csak egy 15 perc jut, csak a végére értek oda, de lábat betenni oda szinte lehetetlen, kintről hallgatok bele, s bár tetszik, nem vetitek be magatokat egy tömeges hömpölygésnek. Egy sátorellenőrzős után visszakanyar, Wan2, persze Zagar-t mindenképp. Hoztak magukkal dívákat, kiknek hangjukért már hangolás alatt is odavolt a nagyérdemű akkor már sejthető volt, hogy Zságer Balázs és csapata megint valami nagyon jót fog letenni a sáros asztalra. Az van, hogy túlságosan szereted a zenéjüket, hogy bármilyen kritikát is írj, egyszerűen tökéletes volt, mint mindig.

És még után kitudjahonnan össze sikerült szedni még némi energiát, persze party-sátor kellett ahhoz, azt levezetni, immáron újra a Planet, Medúza, Aréna háromszögébe léptetek és nyelt is el titeket egészen hajnalhasadtáig…

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Esőnapi magyarok Ötkor végre nekiindulunk, hatkor már nescafét szürcsölgetek a főúton, miközben a Világzenei felé igyekszünk, továbbra is botorkálva, mint tegnap éjjel, és egy kicsit meg is rettenve a tömegtől, most ez nem kell nekünk, nagyon nem vagyunk ráhangolva, ...
szigetfeszt 4. nap – cseberből vederbe Ajajaj! Előre tudom, ha most megint idakanyarintok egy hiteles élménybeszámolót, akkor újra hallgathatom, hogy mennyire tipikusan önmagát ismétlő dolog az, amibe állandólag belefutok, hogy az életben nem nő már be a fejem lágya, hogy hiába nekem száz...
Már néha csendre vágysz… Az hétfői nap már nehezebben indul, mint a többi, az újabb otthonalvás ismételten csak bebizonyította, igenis szükség van az ágyadra. Majdnem 10 órát sikerült aludnod, és szomorúan vetted tudomásul, hogy bizony, ez sem elég. Szóval hajóval vágtál nek...