Á kánt get nó szlíp – sziget vasárnap

A délutánt a közeli Auchannál indítottuk, ami egy külön
élmény volt. Valójában minden értelmes szigetlakónak ide kéne járni főleg
kajáért, de inni is simán. Már így is a parkolóban egy második fesztivál
alakult, mindenhol kék karszalagok és jóllakott óvodáshoz mérhető fejek, ezt a
gazdasági rést nagyon jól meglátta és kihasználta az kedvenc áruház-láncunk.

A koncertekből sok volt, szóval röviden, amennyire csak
lehet. A fél 5-ös Babylon Circus laza nagyszínpados világzene volt, kellő
energiával, kellő eszementséggel, nem okoztak csalódást. Ellenben a Puzzle igen,
akiket még soha nem láttam élőben, és csak pár számukat ismerem, de azt vártam
azért, hogy egyrészt elkezdjék időben, ha már első fellépők, és főleg hogy
kicsit bonyolultabb és kevésbé koppintás-gyanús riffekkel variáljanak.

Az a helyzet, hogy sokkal többet lehet írni egy csalódásról,
mint egy pozitív koncertélményről, ezért most muszáj visszafognom magam, mert a
Razorlighttal megtöltenék simán egy oldalt. Én bizonyos szempontból
konzervatívan állok a zenéhez, és azt gondolom, hogy egy zenekarnak, főleg egy
rock-zenekarnak koncerten kell jónak lennie, jobbnak, mint a stúdióban. Az
Indexes/Quartos Hives-kritikához kapcsolódva: szórakoztatni kell. Ez az, ami
nekik nem sikerült. Nagyon ritka az a koncert, ahol nincs a tömegben egy kemény
mag, aki legalább is ugrál a zenére, és ha nincs, az valószínűleg nem a
közönség hibája. A gyors-gyors-lassúból a lassú számaikat (America) tök jól elő
tudták adni, de pl. az In The Morning-tól vagy a Golden Touch-tól én őrületet
vártam, erre egy vértelen izé lett belőlük. Az egyik barátomnak volt igaza: ide
csak Razor kellett volna, light nélkül.

Sinéad helyett én a Rage tribute zenekarát, a Guilty
Parties-t választottam a Pesti Esten. Hihetetlen, de tökéletesen ugyanolyan
hangja van az énekesnek, mint Zack de la Rocha-nak, és még zenélni is tud a
zenekar, szóval jó volt, de sokkal jobb lett volna 1-2 szépséghiba nélkül.
Először is az egész hangerő félelmetesen kevés volt, így nem tudott annyira
odaütni. A másik, amit nem is értek, hogy ezen a színpadon miért nincs egy árva
bizti sem. A részeg, raszta punkok az én koncertélményemet rontják el, amikor a
Killing In The Name közben bodysurf-ugródeszkának használják a színpadot. Az
esti Faithless viszont ismét odatette magát, pár szám híján volt minden, ami
kell, nem is érdemes tovább részletezni, a tanulság: meg kell szerezni az új
albumot.

Az este legnagyobb meglepetése számomra az volt, amikor az
egyik haverom (cserébe a Cassiusért meg az Anselmo Crew-ért) elrángatott Back
II Black-re. Róluk mindig is az volt a véleményem, hogy Viva-shit, átlagos
hakni zenekar. Hát, nagyon nem, igazi, dögös funky, az első perctől az
utolsóig, plusz legalább 6-7 olyan slágerük van, amit tudat alatt mindenki
ismer, de nem tudta eddig névhez kapcsolni, és így a buli tényleg frenetikus
volt. Ja, és Bársony Bálint tényleg egy zseni.

Az este maradék része már röviden. A Másfél második fele
egész jó volt, ha van ragga’n’bass, akkor ez rock’n’bass volt. A Zuboly nekem
egy kicsit túl alter volt, nem is viseltem sokáig. Ezzel párhuzamosan a Volt
Teraszon jó-számok-szar-remixei party volt, szóval azt is gyorsan otthagytuk.
Satoshi Tomiie house-szettjének az a fél órája jó volt, amíg ott voltunk, de
már közeledett a napfelkelte, szóval jóéjszakát.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

sziget-perverzitás Az évben van 51 hét, és van a Sziget Fesztivál. Az elmúlt 51 hétben minden fergeteg-buli csak csenevész petting volt ahhoz képest ami most ránk vár, mert ma hosszú előjáték után végre kezdetét veszi a forradalmi aktus, melyben a veszélyes 7 lövetű ...
Sziget ajánló – Madness Pedig ciki, de most ezzel egyáltalán foglalkoznék, mert a Madness nem az. Nem gondoltam volna, hogy láthatom őket valaha színpadon, mert miután 1976-ban megalakultak, kiadtak öt lemezt, a nyolcvanas évek végére fel is oszlottak szépen. Néha összeállt...
hat – az egy koncertes nap egyetlen koncert, ennyi sikerült hétfőn, pedig a kora késő délután már a szigeten talált, hunyorogtam is a napsütéstől rendesen. a sportsziget felé tartva megcsodáltam az agyagszobrokat - lehetetlen, hogy a szigetelők készítették volna mindet! -, be ...