Sziget – szombat

Pannonia Allstars Ska Orchestra nagyon rendben tolta a koncertet. Csak álltam és oldódtam a hangokban és ritmusokban. Majd rohanás, csúszás, hömpölygés a Hivesre. Komolyan mondom nem számítottam rá, hogy ekkorát fognak szakítani. Ott helyben lepetéztem a produkciótól. A tavalyit kb. négyzetre emelték. Pislogni is csak gyorsan mertem, nehogy lemaradjak egy újabb színpadi elemről. Az idei sziget eddigi legjobb produkciója volt számomra.

Hosszas várakozás, ténfergés, majd jött a Kispál. Felvitték magukkal Vargáékat, akik olyan hegedűt tettek hozzá, hogy a szívem majd kiugrott örömében. Bár, aki nem tud egy sima hegedűt keverni, az nem értem mit keress a sziget produkcióban, de ezen a koncerten már próbáltam nem törődni a zavaró tényezőkkel. Rutinból nyomták le az első 45 percet, amibe belecsempészték kedvencemet a Zsákmányállatot. Az első pár hang után már csak ugrálni tudtam és mellé a videó nagyon ütött. Tavaly a Bársony függönnyel voltam ugyanígy.
Majd kisunnyogtak a színpadról, ott hagyva a 3 Vargát zenélni. Gondolom egy percig sem gondolták, hogy nem citáljuk vissza őket. És akkor a Zár az égbolt olyan gyönyörűen és érzelmesen szólt, hogy megmozdulni se tudtam a libabőrtől. Utána még sokáig a hatása alatt voltam.

Mindenhol NIN pólós emberek szaladgáltak és gyűltek a koncertre, de én kihasználva azt a fél órát elnéztem új tájakra. Fanfare Ciocarlia felé szándékosan nem mentem, mert bár elcsíptem volna a végét, tiszta ideg lettem volna, hogy szinkronban ment Kispállal és emiatt kihagytam. Így abban a tudatban ringatom magam, hogy nem is voltak jók (biztos nem így van). Végül Tisza Beát választottam, amit nagyon jól tettem. Annyira bejött, hogy le is késtem a NIN elejét, mert nem tudtam időben ott hagyni őket. A megasztárral sújtott média után, mindig jól esik tiszta és erős hangot hallani.

Aztán vissza a Nine Inch Nailsre , ami nekem nem igazán jött be. Elég erőltettetnek éreztem, ezért átkúsztam az Ászokhoz, majd tova a HVG-be és nagyon jót buliztam.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

szigetfeszt 4. nap – cseberből vederbe Ajajaj! Előre tudom, ha most megint idakanyarintok egy hiteles élménybeszámolót, akkor újra hallgathatom, hogy mennyire tipikusan önmagát ismétlő dolog az, amibe állandólag belefutok, hogy az életben nem nő már be a fejem lágya, hogy hiába nekem száz...
A Szigetről szóló dal a BBC kislemezlistáján  Nyilván az egyik első reakció az, hogy persze, mert idén a Sziget már olyan arcpirítóan drága, hogy csak a külföldieknek van pénze eljönni. De ettől függetlenül azért mégiscsak nemzeti büszkeségre adhat okot, hogy ezek a bohó angolok nem hogy úgy ál...
Valós riport egy magyar popfesztiválról Hárman gyötörjük át magunkat a bejárati szükségszerű tömegen ezen a nulladik napon: csakúgy, mint két éve, az Illés-koncerten, feleségemmel és anyósommal jöttünk régi slágereket újrahallgatni. Udvariasan elcsodálkozgatunk az ismételten a kényelmet sz...