négy – szokott szombat

elindultam venni egy gumicsizmát.

kispál már dübörgött, mikor én még csak a felüljárón próbáltam átkecmeregni, szaporáztam lépteimet amennyire csak a gumicsizma engedte, közben pedig morogtam a pontos kezdés miatt.
a felüljáróról letekintve érzékeltem, hogy valami nem stimmel, de tudatosulni csak a kis utcában tudatosult bennem a dolog. baktattam, kispált dúdoltam és amikor a kereszteződésben szétnéztem villámcsapásként jött a felismerés: sehol a tömeg! nem hömpölygött ember folyó a hév felől és egyetlen – mondom _egyetlen_!!! – autó nem sok, annyi sem volt az utcában, még kihajtásra sem várt senki. az égszakadás megtette hatását, a szombati tömeg nagy része otthon maradt. szerencsére!

ennek ellenére az én hangulatom mégis a szokott szombati szigetes, letargikus, türelmetlen, bulira alkalmatlan. próbáltam uralkodni magamon, mégis ezek jegyében telt az este.   meg a nem meghallgatott koncertek jegyében. kispállal kezdődött, a második felére értem be, de még azt sem hallgattam végig, irány a sote.
aztán következett a nine inch nails, de nekem csak két és fél szám erejéig. amennyire vártam ezt a fellépést annyira nem tetszett amit hallottam. lehet, hogy rossz számoknál csatlakoztam, lehet, hogy türelmesebbnek kellett volna lennem, lehet.
átmentem hobóra, ami nagyon is jó volt, bár kissé halk és így, hogy a közepe után érkeztem kissé rövid. bár a közönség második ráadásra is színpadra tapsolta a bandát, hobó a cha-cha-cha sátor alatt kitört zenebonára hivatkozva a zenét nem vállalta, de verset még mondott.

a szokott sote kitérő után még benéztünk a táncdalfesztivál sátorba, korda gyurin és klárikán röhögni kicsit. aztán séta, dagonya, irány haza.

a szigeti szombat nem az én napom, szerencse, hogy mindig csak egy van belőle.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Esőnapi magyarok Ötkor végre nekiindulunk, hatkor már nescafét szürcsölgetek a főúton, miközben a Világzenei felé igyekszünk, továbbra is botorkálva, mint tegnap éjjel, és egy kicsit meg is rettenve a tömegtől, most ez nem kell nekünk, nagyon nem vagyunk ráhangolva, ...
UNKLE vs Yonderboi Már az alapképlet is ugyanaz: UNKLE = James Lavelle + énekesek + zenészek + vizuálorgia Yonderboi and the Kings of Oblivion = Fogarasi László + énekesek + zenészek + vizuálorgia Egymásra fog rákövetkezni szerda éjjel a Wan2 színpadon az UNKLE és a...
Sziget 2007, Day 5 – ismét lovon De mint a jó dolgokra általában, erre a napra is jellemző a fokozatosság. Fél 5-től a Nagyszínpadon lép fel a Babylon Circus. A francia zenekar az pörgős etno és a világzene egyik leghíresebb képviselője, valószínűleg ezért is kaptak helyet itt. A fé...