négy – szokott szombat

elindultam venni egy gumicsizmát.

kispál már dübörgött, mikor én még csak a felüljárón próbáltam átkecmeregni, szaporáztam lépteimet amennyire csak a gumicsizma engedte, közben pedig morogtam a pontos kezdés miatt.
a felüljáróról letekintve érzékeltem, hogy valami nem stimmel, de tudatosulni csak a kis utcában tudatosult bennem a dolog. baktattam, kispált dúdoltam és amikor a kereszteződésben szétnéztem villámcsapásként jött a felismerés: sehol a tömeg! nem hömpölygött ember folyó a hév felől és egyetlen – mondom _egyetlen_!!! – autó nem sok, annyi sem volt az utcában, még kihajtásra sem várt senki. az égszakadás megtette hatását, a szombati tömeg nagy része otthon maradt. szerencsére!

ennek ellenére az én hangulatom mégis a szokott szombati szigetes, letargikus, türelmetlen, bulira alkalmatlan. próbáltam uralkodni magamon, mégis ezek jegyében telt az este.   meg a nem meghallgatott koncertek jegyében. kispállal kezdődött, a második felére értem be, de még azt sem hallgattam végig, irány a sote.
aztán következett a nine inch nails, de nekem csak két és fél szám erejéig. amennyire vártam ezt a fellépést annyira nem tetszett amit hallottam. lehet, hogy rossz számoknál csatlakoztam, lehet, hogy türelmesebbnek kellett volna lennem, lehet.
átmentem hobóra, ami nagyon is jó volt, bár kissé halk és így, hogy a közepe után érkeztem kissé rövid. bár a közönség második ráadásra is színpadra tapsolta a bandát, hobó a cha-cha-cha sátor alatt kitört zenebonára hivatkozva a zenét nem vállalta, de verset még mondott.

a szokott sote kitérő után még benéztünk a táncdalfesztivál sátorba, korda gyurin és klárikán röhögni kicsit. aztán séta, dagonya, irány haza.

a szigeti szombat nem az én napom, szerencse, hogy mindig csak egy van belőle.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

sziget 2007 4. nap (nin) reznor pénteken megígérte, hogy itt lesznek, hát itt is voltak és itt is maradnak (*szívére mutat*), míg világ a világ, de ae első tokyo hotel koncertjéig biztosan. 2005 nyarán, mikor legutóbb élőben láttam őket, elkövettem azt a hibát, hogy túlzásba...
szigetfeszt 2. nap – elverte a port Jobb és bal csipám két határozott mozdulattal kentem szét gyűrött arcszerkezetemen, mikor is a már régről ismerős fesztivál-helyzetkép hangos köszönéssel fogadott reggel. Egyik oldalt a zuhanyozni és fogmosni induló kicsi bimbók rántották fel a sátor...
erősen szubjektív, régimódi ajánló kezdjük a veszteséggel: igazán kiváncsi lettem volna Mika fellépésére, sajnálom, hogy a sziget helyett holmi amcsi talk showt választott. persze az ő zenéjét sem ismerem, de valami véletlen folytán sikerült látnom a leginkább nyomott klipjét, többszö...