Másnap

Amikor azt hisszük, hogy elállt, kijövünk, pedig nem is teljesen, vagy mégis, döntse már el, amikor bambán, üveges szemekkel magamba töltöm a kávét, újra elkezd plötyögni, aztán újra abbahagyja. Sétálunk a Nagyszínpad felé, előtte már nemcsak pocsolyák, de igazi tavak terülnek el, közlekedni szinte lehetetlen, hatalmas homokdombok állnak már itt, várva a sárrá válásra, a terület közlekedhetővé tételére. Bóklászunk erre-arra, itt Somát halljuk bölcselkedni, ott valakit óriás műanyag gömbben forgatnak, amott a PASO csap nagy bulit, kár, hogy valami még mindig hiányzik nekem belőle, jók meg profik meg pörögnek, de nem indítanak be az istennek se. Iszunk egy-egy Long Island barackos ice teát, mármint az alap a szokásos vodka-rum-tequila-triple sec-gin halálos ötöse, csak kóla helyett barackos ájsztível; rá kell jönnöm, hogy ez ugyanolyan rossz, mint a másik, úgy tűnik, a tömények íze minden mást elnyom. Át Kozma Orsira, most ő sem jön be igazán, szerintem többnyire  magasabb hangon énekel, mint ami neki ideális, és ezeken a hangokon egy kissé vinnyog-visít, pedig amúgy tud ő rendesen; ezúttal erős vokalista is támogatja, Váczi Eszter tavaly-tavalyelőtt csak nézőként tapsolta végig, most segíti énekkel is. Újabb bóklászással és némi rézangyalos pálinkával Nagyszínpadnál termünk, ahol Kispál van, tokkal-vonóval a Varga Ferenc vonóstrió kíséretében. Szeretem, hogy sosem bestof-koncertet adnak, hanem kábé öt megasláger mellett inkább az újabb két-három album dalait és néhány még meg sem jelentet játszanak, mára is megvolt a mulatság. Utána kissé nem is tudjuk, micsináljunk még; úgy döntünk, átkísérjük Lecsót a PUF-koncertre, amely mint kiderül, kilencre volt kiírva, tehát akkorra, amikor a Kispál-koncertnek épp csak vége, van is némi tömegmormolódás, de aztán csak koncerteznek, csak én alszom be lassan, a legénybúcsús alig-alvás és az ismét szemerkélni kezdő eső megteszi hatását, de azért átnézünk még a színházdombra, ahol fél tizenegykor francia csajszi kezd dalos műsorba. A franciák hazafias lelkesedéssel töltik csurig a domboldalt, ezért amikor három szám után úgy döntünk, nem várjuk meg, míg megint iszonyatos zuhé alakul, illetve míg megint visszaringatózom az álmok hímes mezejére, inkább felpattanunk, és megpróbálunk távozni. Ez kissé nehezen megy, mert a franciák amolyan szokásos franciás mentalitással szarnak ránk magasról, tehát sehol nem húzódnának arrébb vagy vennél figyelembe, hogy hahó, itt más is van rajtuk kívül, sebaj, végre kijutunk és hazatámolygunk. Endre, akivel együtt legénybúcsúztunk, éjjel háromnegyed egykor küld rám ittvagyoke-esemest, de én akkor már egy órája ágyban, párnák közt.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

harmadik – noé nagy napja mau maut épp elkaptam, egy sörbe próbáltam folytani bánatom a lekésett baba yaga miatt. nem állítom, hogy mau mau zenéje igazi fűben ülős lenne, néha elég határozott ingert éreztem felpattanásra és táncra, de félelmetes önuralomról téve tanulságot ül...
szigetfeszt 4. nap – cseberből vederbe Ajajaj! Előre tudom, ha most megint idakanyarintok egy hiteles élménybeszámolót, akkor újra hallgathatom, hogy mennyire tipikusan önmagát ismétlő dolog az, amibe állandólag belefutok, hogy az életben nem nő már be a fejem lágya, hogy hiába nekem száz...
Vissza a jövőbe – vagy előre A dEUS-ra dupla csapatunk két részletben érkezik meg, a színpadi pakolás-átszerelés ideje alatt az embereket bámulva így bőven van idő töprengeni, hogy vajon mennyien lesznek? Negyedóra alatt kiderül, hogy elég sokan választják kora esti koncertopció...