Lófra magyar

Bácskai Júliát a Szigeten három dologról lehet felismerni. Ezek:

  1. Inverztúrórudis mintás ruhát visel. Azaz piros alapon fehér pöttyös.
  2. A napijegye nem a csuklóján van, hanem a bokáján. Biztos gyönyört okoz neki, amikor leellenőrzik a bejáratnál.
  3. Piszichoszínházat rendez a Magic Mirrorsban Rába Roland és Szaniter Dávid főszereplésével (Szaniter Dávid helyett Nagy Ervinnek kellett volna szerepelnie a programfüzet szerint), melegek kapcsolatairól elég unalmas klisékben, ezért nem is írok többet róla.

Inkább álljon itt egy olyan kép, amelyen egy krokodil alakú felfújhatós kicsit kaktuszra emlékeztet:

A fenti fotó egyébként a Cassius koncert előtt készült a Wan2 sátorban, ami mindig, ha ott vagyok, csurranásig megtelik. Mindezt persze nem a személyes vonzerőmnek tudom be, hanem annak, hogy akkor megyek csak oda, amikor széleskörű érdeklődést kiváltó előadások láthatók a színpadon: UNKLE, Yonderboi, illetve tegnap Cassius. A Cassius tök jó volt, de nem maradtunk ott végig. Ennek két oka volt:

  1. Mert már az első 40 percben volt mind a két szám, amit ismerek tőlük és valószínű volt, hogy játszani fogják (Sound of Violence, Toop Toop; a 1999 szerintem ilyen élőzenés együttesi felállásban nem előadható, bár ha belegondolok, valószínűleg az volt a ráadás).
  2. Pont kezdődött Eszenyi Enikő estje a Színház/Táncsátorban, és inkább továbbmentünk, mert „lófrálni KELL!”

Eszenyi Enikődíva kielemzése előtt még megemlíteném, hogy Pinket is néztük egy ideig, aki egy színpadra való szórakoztató és tehetséges popsztár normális számokkal, akit én azért utálok annyira, hogy nála jobban csak Avril Lavigne-t utálom, mert abszolút hiteltelennek/unalmasnak találom ezt az erőltetetten pszeudolezbi-feminamacsó hozzáállást, amely azt követeli meg Pinktől, hogy mindegyik videoklipje arról szóljon, hogy Pink Jól Elbánik a Béna Pasikkal.

Mindez igazán igazságtalan dolog a részemről, mert Eszenyidíva Enikő estje is nagy részben arról szólt, hogy Eszenyi Dívaenikő Jól Elbánik a Pasikkal, de ő valahogy úgy tudja ezt csinálni, hogy azt valahogy a pasik is imádják. Persze van, akinek nem jön be ez az überdramatizált, szupercsajszis enyhén hisztérikus stílus, de ők úgyse fértek volna be a sátorba, mert a rajongóknak, akik Dívaeszenyi Enikő lábnyomát is örömmel csókolgatták, nekik se volt elég hely. Mi még éppen befértünk, én úgy ültem, hogy a színpadra könyököltem, és a lábam előre a színpad alá volt kinyújtva, ahogy a földön ültem. Fényképeztem is ész nélkül, de vakuzni nem szabadott, a gépem meg nem éppen „state of the art”, ezért a legjobb fotó így néz ki:

Eszdívaenyi Enikő verset szavalt, novellát olvasott, tangót búgott, sanzont énekelt, stand up comedyt sztorizitt és hajmásipéterhajmásipált is nótázott. Mindezt néha egy szülőszékből, és egyéb nőies kellékek és díszletek felhasználásával (pl. 142-es dísztűsarkúk, flitter, glitter, bugyis-harisnyás nőlábak és egy ősz zongorista). Persze közben eleredt a nagyeső és nem is lett vége Eszenyi Enidívakő estjének végéig sem. A műsor címe egyébként az volt, hogy a Gyönyörben NINCS középút és nagyon jó volt, de nem a műsor miatt, hanem Eszedínyi Enivakő személye miatt.

És akkor most jöjjön A Tipp!

Ha valaki fiú, akkor az ömlő esőben vízálló felszerelés hiányában ugyanúgy félmeztelenre vetkőzhet, mint egyébkor. Ennek az az előnye, hogy így felsőruházatát szárazon tarthatja, és amikor pl. beszáll a jó meleg HÉVbe vagy egyéb ilyen helyre, akkor kicsit lecsöpög, visszaveszi a pólót és nem kell az éjszaka hátralevő részét vizesben tölteni.

Ezt a bejegyzést most nincs kedvem visszaolvasni, ezért az „esetleges hibákért” elnézést kérek.