kettő – laza nap

esőkabát végül a kocsiban maradt, csütörtökön még elkerült minket az eső.
szeretem a csütörtököket, a második napokat. a tömeg ilyenkor lazább, az első napra kilátogatók már haza mentek, a pénteki őrjöngők pedig még nem érkeztek meg.

cesaria evora a nedves földre való tekintettel nálam elmaradt, a chemical brothers pedig nem érdekelt, így búcsút vettem a csapattól és elindultam pesti estre líviuszt hallgatni.
jó 3/4 órás késéssel kezdhetett hozzá az eb a vacsihoz, de a kis létszámú érdeklődőt addig koncert előtti zenélgetéssel szórakoztatták. sajnos nem tetszett a kutya vacsorája, kizárólag líviuszra való tekintettel hallgattam őket vagy fél óráig, majd elindultam. kaja és irány a jazz sátor.

mike stern – T szerint kötelező program, ha pedig kötelező, akkor ott vagyunk. Z a koncert végén csak azt kiabálta a fülembe, hogy ugye ezt megírod? meg kell írnod! nem minden nap történik ilyen a jazz színpadon. hogy mi történt? kijött egy kölyök a színpadra egy gitárral, játszott, a tömeg meg őrjöngött. nem is kicsit és szinte mindenki, leszámítva azt a pár fős német csapatot, akik pofázását megint nem tudtam szó nélkül tűrni. kicsit csendőrösre sikeredik ez a sziget, de mondjátok meg, mit tegyek? megy a zene, gitár is, szóló is, hangok szédületes özöne, amibe belerondít valami idétlen emberi vartyogás. tűröm, aztán szakad a cérna és szólok.
vissza a zenéhez, a zenészhez. stern a műsorfüzet szerint 30 éve gitározik, ami lehetetlen, a színpadon tényleg egy kölyök állt.
a harmadik számnál éreztem először, hogy IGEN! dögös, rockos jazz – ezt ígérte a beharangozó és tényleg. dögös volt, rockos volt, jazz volt. a sátor tombolt, tapsolt, dübörgött és a ráadások után is alig hagyta távozni a bandát. a kölyök meg a színpadon félszeg mosollyal integetett és kiabálta a mikrofonba, hogy you are beautiful.

zárásként balkán fanatik helyett a kiscsillagra esett a választásom és bár a koncert jó volt, azért csalódott is voltam, rátgéber megint nem jött, pedig ha valahol, akkor a szigeten számítottam rá, nagyon. majd legközelebb.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Ez egy nedves kor A Ska Cubanoról sajnos lemaradunk. Sajgó szívvel reméljük, ha kétszer jártak nálunk, harmadik alkalom is lesz majd. Első körben a Cökxpón érintésével a Nagyszínpad felé haladunk. A Jazzszínpad magasságánál járunk, mikor elered az eső. Behúzódunk a Ja...
Egy kis áramszünet A tömeg is hasonló mértékű, meglepő a sokaság napi első világzenei zenekarhoz képest; asszem, a japán dobolás mint műfaj most elég népszerű, a nyelve meg kellőképpen univerzális ahhoz, hogy az etnopopmánoktól punkékig mindenki jól rophassa rája. Elfe...
Az írás is elszállt Haza kell menni, és el kell mosogatni. Nyilván az alábbi képen szereplő személyek is azt akarták elérni, hogy hetijegyük viseletesnek tűnjön, de én már tudom, és aki ezt olvassa, az is tudja már, hogy nem ez a módszer a legcélravezetőbb: Hanem moso...