kettő – laza nap

esőkabát végül a kocsiban maradt, csütörtökön még elkerült minket az eső.
szeretem a csütörtököket, a második napokat. a tömeg ilyenkor lazább, az első napra kilátogatók már haza mentek, a pénteki őrjöngők pedig még nem érkeztek meg.

cesaria evora a nedves földre való tekintettel nálam elmaradt, a chemical brothers pedig nem érdekelt, így búcsút vettem a csapattól és elindultam pesti estre líviuszt hallgatni.
jó 3/4 órás késéssel kezdhetett hozzá az eb a vacsihoz, de a kis létszámú érdeklődőt addig koncert előtti zenélgetéssel szórakoztatták. sajnos nem tetszett a kutya vacsorája, kizárólag líviuszra való tekintettel hallgattam őket vagy fél óráig, majd elindultam. kaja és irány a jazz sátor.

mike stern – T szerint kötelező program, ha pedig kötelező, akkor ott vagyunk. Z a koncert végén csak azt kiabálta a fülembe, hogy ugye ezt megírod? meg kell írnod! nem minden nap történik ilyen a jazz színpadon. hogy mi történt? kijött egy kölyök a színpadra egy gitárral, játszott, a tömeg meg őrjöngött. nem is kicsit és szinte mindenki, leszámítva azt a pár fős német csapatot, akik pofázását megint nem tudtam szó nélkül tűrni. kicsit csendőrösre sikeredik ez a sziget, de mondjátok meg, mit tegyek? megy a zene, gitár is, szóló is, hangok szédületes özöne, amibe belerondít valami idétlen emberi vartyogás. tűröm, aztán szakad a cérna és szólok.
vissza a zenéhez, a zenészhez. stern a műsorfüzet szerint 30 éve gitározik, ami lehetetlen, a színpadon tényleg egy kölyök állt.
a harmadik számnál éreztem először, hogy IGEN! dögös, rockos jazz – ezt ígérte a beharangozó és tényleg. dögös volt, rockos volt, jazz volt. a sátor tombolt, tapsolt, dübörgött és a ráadások után is alig hagyta távozni a bandát. a kölyök meg a színpadon félszeg mosollyal integetett és kiabálta a mikrofonba, hogy you are beautiful.

zárásként balkán fanatik helyett a kiscsillagra esett a választásom és bár a koncert jó volt, azért csalódott is voltam, rátgéber megint nem jött, pedig ha valahol, akkor a szigeten számítottam rá, nagyon. majd legközelebb.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

öt – egy kultúrált éjszaka 3/48 okor azért sikerült a nagyszínpad környékén taposni a sarat, sinéad o'connor pontosan kezd, két és fél számig bírom, majd a beharangozóban írtaknak megfelelően erősen unatkozni kezdek és otthagyom az egészet. a 9 óra már az utcaszínháznál talál...
szigetfeszt 4. nap – cseberből vederbe Ajajaj! Előre tudom, ha most megint idakanyarintok egy hiteles élménybeszámolót, akkor újra hallgathatom, hogy mennyire tipikusan önmagát ismétlő dolog az, amibe állandólag belefutok, hogy az életben nem nő már be a fejem lágya, hogy hiába nekem száz...
szigetfeszt 1. nap – lassú szoktatás Munka után és főleg előtt csak szigetelGETni lehet. Így érdemes? Kérdeztem többször is magamtól a gyárból kifelé jövet, hiszen a karszalagosok területére még be sem léptem, amikor már le akart ragadni a szemem, ó mi lesz így a bevezető napon velem? B...