Their Chemical Romance

Azt hiszem, mondhatom, hogy Chemical Brothers-rajongó vagyok, mert kb. az Electrobank óta kísérem izgatott figyelemmel, mit adnak ki magukból ezek ketten. Nekem tetszik ez az eszméletlenül ritmusvezérelt, eksztatikus-félelmetes szintetizált zene, mert én szeretek táncolni és ezért szeretem a tánczenét, főképpen ez elektronikusat.

De csak jóindulattal férek bele a Chemical Brothers rajongó kategóriába, komplett albumot ugyanis még soha nem hallgattam végig, csak egyes számokat ismerek és szeretek, össze-vissza, híreseket és kevésbé híreseket, gyorsakat és még gyorsabbakat, pszichedelikusabbakat és zúzósabbakat. De például azt se tudtam, hogy néz ki a Chemical Brothers élőben, mert tudtommal ők nem “szerepelnek”, csak fölrakják a zenéket. Nem játszanak hangszeren, nem csinálnak show-t, csak mint két DJ adnak a közönségnek.

A koncert alig tíz perce ment, amikor meg kellett állapítanom, hogy úgy van, ahogy gondoltam. A Chemical Brothers (pl. az UNKLE-lel ellentétben) nem várta ki, hogy valami zenekarhoz hasonló formátumot alkosson az együttesük, “koncerteznek” ők az eredeti, ’90-es évekre jellemző felállásban. Ekkor ugyanis még a személytelenség/arctalanság volt a menő. Az előadó ezzel demonstrálta, hogy az ő produkciójában igenis a zene a lényeg, és nem szeretné az ő elképesztően magas színvonalú muzikális teljesítményéről elvonni a figyelmet mindenféle csinnadrattával.

Ezzel szemben egy színpad a showműsor helyszíne hagyományosan. Az én fejemben egy produkció akkor való színpadra, ha van benne valami olyasmi, ami a színpadon érvényesül a leginkább. A színpadon érvényesül a leginkább egy kivételes előadószemélyiség karizmája. Madonna, David Bowie, Brian Molko, Dave Gahan, Alison Goldfrapp és társaik ezért valóak színpadra. A Chemical Brothers nem is próbálkozik labdába rúgni ebben a játékban. Az ő színpadképük ilyen volt:

A Chemical Brothers tegnapi fellépéséből hiányzott valamennyi olyan elem, amitől egy koncert (hagyományos értelemben legalábbis) koncertnek számít. Valószínűleg szerintük és a közönség egy része szerint is ez a jövő, bár én úgy tapasztalom, az ezredforduló környékén visszatértek a személyiségek a zene minden területére, az arctalanság manapság igencsak idejétmúlt dolog. A tegnapi zenét a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetjük élőnek, mivel a kivetítéssel annyira szinkronban volt, hogy kizárt, hogy abba a pillanat hevében még bele lehetett volna nyúlni. A produkció hang- és fényeffektusokból állt, őszintén szólva inkább volt mozi, mint koncert. Tegye a szívét a kezére mindenki aki ott volt: változtatott volna-e valamin, ha a Chem. Bros. két tagja éppenséggel nincs ott valahol a sötétben a kütyük között? Az én személyes válaszom az, hogy semennyit. Nyugodtan otthon is maradhattak volna, vagy lemehettek volna egy rézangyal mézes barackért a pálinkaházba.

Nyilván fikázásnak fogja mindezt olvasni valamennyi Chem. Bros. rajongó, ezzel tisztában vagyok, bár én nem értem, hogy ez miért jelenti azt, hogy rossz volt a tegnap este. Nem volt rossz, nem kellett volna, hogy rossz legyen legalábbis, egészen izgalmas volt a tömegnyomorban abszolvált kertmozi-diszkó. Legalábbis eleinte.

A fika most következik: a végére már nem is volt izgalmas. Ez a zene tánczene, táncolni meg nem igazán lehetett, olyan elöl legalábbis nem, ahol mi álltunk. Tapasztalataim szerint egy koncerten a legnagyobb tombolás a finálékor szokott lenni, de a mi környezetünkben a zúzás félúton csillapodott, és végére, úgy tűnt, mindenki elfáradt, lefáradt, vagy egyenesen unja.

Szerdán a Frenák Pált passzoltam el az UNKLE miatt, emiatt a tegnapi Boderz miatt meg egy Boszik Yvette-ről maradtam le, és emiatt kicsit rosszul érzem magam. Lehet, hogy nem való már nekem a Nagyszínpad?

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Eman Nagy Ugrása Harmadik szigetnapunk zökkenőmentesen indul. Csapatunk Eman Resuval megerősítve közelíti meg a Nagyszínpadot, ahol Gogol Bordello koncertjét kívánjuk tanulmányozni. Kicsit késve érünk csak oda, mozgásunkat ugyanis tetemes embertömeg lassítja. Bordell...
Világok zenéje – Sziget #06 Az első koncert még tervbe is volt véve. Sidestepper, az elmúlt időszakban az egyik kedvencem. Nem így a haverjaimé, így egyedül hallgattam végig az idei sziget egyik legigényesebb produkcióját. Ha teljes zenekarral jönnek (pl. hoznak fúvósokat is), ...
A Szigetről szóló dal a BBC kislemezlistáján  Nyilván az egyik első reakció az, hogy persze, mert idén a Sziget már olyan arcpirítóan drága, hogy csak a külföldieknek van pénze eljönni. De ettől függetlenül azért mégiscsak nemzeti büszkeségre adhat okot, hogy ezek a bohó angolok nem hogy úgy ál...
  • abszolút egyetértés. lásd alant. 🙂

  • AviPötty

    Abszolút Chemical Brothers rajongó vagyok, és abszolút egyetértek.
    A Sziget nagyszínpadján nem egy koncertet, hanem egy szettet hallhattunk, amit bármely club-ban, vagy a party-arénában is lenyomhattak volna.
    Tetszett, tetszett, de nem volt az igazi.

  • drd

    Én is éreztem némi hiányt. Gluglu-n jobban odaba@!?” volt valahogy.

    Pedig CB foreva.

  • NoNAme

    Ez így volt jó, az egész. Ők egy full elektronikus “együtes”, más Dj-kből se látsz többet. Te mit csinálnál egy ilyen “zenekarral” akkora szinpadon? Unalom lett volna az egész ha csak fellépnek és nyomkodják ott gombokat! Egy rock banda rázza a haját beleköp a tömegbe meg ilyenek ott az a látvány… Nem élő???? És?? Kit érdekel.. élőbe megy a CD a keverőben vagy a winamp akkor mi van??? Ezek miatt volt az az irdatlan nagy látvány-show! Nekem nagyon tetszett, soha nem volt részem ekkora vizuális élményben! 🙂