Sziget // második nap //

Az odáig tiszta sor, hogy miután beértem rögtön a Mokkacukkerbe kellett mennem az elsô italomért, de utána kicsit felborult a menetrend – azért, mert azt hiszem nem is volt, pontos biztos nem. De úgy gondoltam, majd úgyis beszippant a Sziget, és ez így is lett. Szóval még ment a The Good stb. nevû együttes, mikor kiértem, de amúgy is álmos voltam, akkor épp ilyen altatós dolog ment… Aztán nem tudom, hogy maradt e ez a tendencia végig, mert én inkább becsatlakoztam kisbarátnôimhez a Hilltopba ücsörögni, és csak a háttérbôl szûrôdött be a fülembe valamicske még ebbôl a koncertbôl. Részemrôl kihagyhatónak tûnt.

Aztán az egyik leány ragaszkodott a Chemical bro.hoz, (amihez én egyáltalán nem, sôt) úgyhogy külön váltunk. Én elindultam az Afro-Latin színpadhoz, ahol még ment valamilyen kedves koncert, amire kedves emberek igencsak egyszerre mozogtak, úgy látszott, hogy nagyon benne vannak. Én még az Irie Maffia Sound System 🙂 elôtt gondoltam fogyasztok egy bakardikólát. Hát ez most ott csak egy kólára volt jó, de mivel egyedül voltam, meg már messze is, nem volt kedvem visszamenni kicsit agyatmosni, úgyhogy hagytam a francba, és élveztem inkább BusaPistáékat. Akik egyrészt nagyon kellemes kis atmoszférában osztották az igét, és igazán jól ellötyögtem meg bólogattam, másrészt meg, ó, azok a régi gimmeshot-ok mind felsejlettek bennem, és jó volt, tényleg…

Kicsit késôbb azonban jött az ümpöt unatkozós, meg már kezdtek betalálgatni emberek (ez késôbb tovább fajult, mire megajándékoztam magam az ôrültek prédája címmel), úgyhogy gondoltam rá, megkeresem a többieket Chemical Bro-n. Hát ez egy elég beteg gondolat volt tôlem, odaértem és grrrr… Nem is merem leírni, hogy milyen gondolatok támadtak bennem a közönség (de milyen!) láttán. Mellettem egy hatalmas kopasz srác fújta a sípot, miközben a kedvese egy ezüstszínû csillagos melltartóban rázta. Megjegyzem (és elnézést a Chemical Bro. rajongóktól) szerintem a zene is egy fantáziátlan fos volt, már amennyit kibírtam belôle, és az nem volt sok. Szóltam francia barátnômnek, hogy meneküljünk, ôk meg jókedvûen, új finn barátaik társaságában tértek vissza (de a koncert neki se tetszett).

Ezután jött a kóválygás allnight, kábé azon kéne gondolkoznom, hogy hol nem voltunk, az lehet, hogy kicsit könnyebb lenne. A bázis az a Magic Mirror mögötti krimó volt, ahol a pultos lány azt mondja mosolyogva “dehát most adtam inni nektek”. Aztán innen mentünk a Party Arénába, ahová nem akartunk, csak igazából könnyen manipulálhatóak voltunk és bementünk, és a legnagyobb meglepetésre nem is volt olyan rossz a zene, csak iszonyat volt a meleg meg az izzadt testûek aránya. Elôttünk épp egy celebrity (T.D., nem akarom, hogy a tini-csajoknak engem dobjon ki erre a névre a google) rángatta a fejét jobbra-balra bézból sapkában, de félmeztelenül, very stylish. Igyekeztünk asszimilálódni, egy rövid ideig sikerült is, de aztán inkább a “tûnjünk innen” jött el nálunk ismét.

Ezután volt még némi Medúza, a buta, zavarodott macska-party, szerencsére onnan is gyorsan szabadultunk, és jéé, tényleg van Merlin a Szigeten.

Hát további említésre méltó dologgal nem nagyon tudok szolgálni, hacsak nem azzal, hogy egy ôrült spanyol (vagy olasz) elkapta a kezemet, és úgy szorította, hogy utána fél óráig zsibbadt, és még szerencse, hogy volt egy józan haverja kéznél, aki megmentett. Meg hogy a kijárat felé a külsô úton van valami Arany Ászokos sátor, ahol nagyon furcsa zenei kompozíciókra (Lambada, Emil Rulez, Caramel) lehet józanodni. Ja és hogy a sárréteget, ami képzôdött a lábamon és a taxis elég csúnya szemmel nézte, hajnalban még fél óráig dörzsöltem a zuhany alatt, mire olyan alakot öltött, hogy be mertem feküdni az ágyamba. Most még kicsit pihenek, aztán mindjárt megint este.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Á kánt get nó szlíp – sziget vasárnap A délutánt a közeli Auchannál indítottuk, ami egy külön élmény volt. Valójában minden értelmes szigetlakónak ide kéne járni főleg kajáért, de inni is simán. Már így is a parkolóban egy második fesztivál alakult, mindenhol kék karszalagok és jóllakott...
erősen szubjektív, régimódi ajánló kezdjük a veszteséggel: igazán kiváncsi lettem volna Mika fellépésére, sajnálom, hogy a sziget helyett holmi amcsi talk showt választott. persze az ő zenéjét sem ismerem, de valami véletlen folytán sikerült látnom a leginkább nyomott klipjét, többszö...
Sziget 2007, Day 1 – a partraszállás Ennek fényében talán érthető, hogy sajnos miért nem nagyon tudunk beiktatni olyan idő-intervallumokat, hogy „akkor ebben a fél órában körbenézhetünk a sátrak közt". Ez az ajánló főleg tapasztalt, kíváncsi, és kitartó fesztivállátogatóknak szól, szóva...