sziget 2007 2. nap (chemical)

“give me a break!” akár ez is lehetne a mottója a második, meglehetősen röpke szigetelős napnak. most egy kis nyekergésnek kéne következnie arról, milyen hulla voltam egész nap, ehelyett férfiasan megvallom, hogy csak a the chemical brothersre értem ki – bármennyire is érdekelt, mit tud kihozni damon albarn legújabb projectjéből. szóval lazulósra vettem a formát, de a fenti kiáltás elsősorban másnak/másról szól.

nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem baromira hiányzik a kemikális testvérek első két albumát uraló tört mennyország. manapság mindenki döngöl, az egészségesen koszos ütemekről (elnézést a képzavarért) meg leszoktak az emberek. sajnos ez a chemical brothersről is elmondható, akik olyan monoton techno zúzdát priodukáltak tegnap, amelybe még a block rockin’ beats sem fért bele, pedig anno széles körben ez a nóta adta el a bandát.

a minap megint próbálkoztam az új albummal: vannak rajta ízletes dolgok, de az egész inkább zajos, semmint tartalmas. a tegnapi bulin jó pár zene be is köszönt a we are the nightról: példának okáért a címadó muzsika, a the klaxonsszal közösen kotyvasztott all rights reserved, a saturate (a robbanó festékgolyókkal), meg persze a do it again.

a katalógusból előkerült a galvanize, a hey boy, hey girl, az out of control és egyéb tüc-tüc zene, az eletrobankból (tudod, melynek klipjében sofia coppola talajozik) csupán néhány taktust kaptam, pedig már kezdtem bizakodni… rég volt, meg minden, de a majdnem konstans 4/4 után a közönség kb. szétszedte volna a szigetet egy elektrobank/leave home/block rockin beats/loops of fury kombóra…

szóval volt alkalmam rácsodálkozni a kiszabott jó vizuálra, amely nem csupán méreteiben, de látványvilágában is impresszív volt: breaktáncosok, gonosz bohócfejek és robotok hada özönlötték el a színpadot, s ez még az amúgy érdektelen német turistákat is néma szájtátásra késztette. a nagyszínpad hangosítása némileg fejlődött az utóbbi évekhez képest, az upgrade leginkább a mélynyomókat érintheti, ugyanis a basszustól majd lerepült a fejem. ezek lennének a hideg tények. másfél óra döngölés, minden idők talán legjelentéktelenebb visszatapsolásával.

koncert után ásítozva zsibongva bevetettem magam a csónakház kertjébe (el ne áruld senkinek, de kb. a sziget legjobb helye), ahol csatlakozott hozzám zs vérben forgó szemekkel: ez lenne a brazil metál mellékhatása? 🙂 a nap többi része más lapra tartozik.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Chemical meg a többiek Ágyban ébredsz, elárulva a sátradat, nyújtózkodva, iszonyú fáradtan ülsz fel. Az első ami eszedbejut, hogy Te abból bizony ki nem teszed a lábod, még ha muszály akkor se, ennek ellenére, valami 4 óra magasságában beballagsz bizonyos K-hídon... Tiszta...
egy – a meleg sörök napja quimby volt elsőnek tervezve, előtte épp maradt idő kis kuporgásra a kiégett fűben pár pálinka és egy sör társaságában. aztán irány a tömeg, egy óra tánc és dalolás. nem tudom ki hogyan van vele, de én rettenetesen utálom, ha valaki beáll a tömegbe, ...
Itt a vége Bejutás előtt három perccel hirtelen rámjön valami fura, kínzó hasgörcs, basszus, ki kell most már bírni, majd legfeljebb sietek odabent, de nem megy, kirohanok a legközelebbi toi-toihoz, na jó, inkább a másodikhoz az állapotok miatt, és… a részletek...