sziget 2007 2. nap (chemical)

“give me a break!” akár ez is lehetne a mottója a második, meglehetősen röpke szigetelős napnak. most egy kis nyekergésnek kéne következnie arról, milyen hulla voltam egész nap, ehelyett férfiasan megvallom, hogy csak a the chemical brothersre értem ki – bármennyire is érdekelt, mit tud kihozni damon albarn legújabb projectjéből. szóval lazulósra vettem a formát, de a fenti kiáltás elsősorban másnak/másról szól.

nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem baromira hiányzik a kemikális testvérek első két albumát uraló tört mennyország. manapság mindenki döngöl, az egészségesen koszos ütemekről (elnézést a képzavarért) meg leszoktak az emberek. sajnos ez a chemical brothersről is elmondható, akik olyan monoton techno zúzdát priodukáltak tegnap, amelybe még a block rockin’ beats sem fért bele, pedig anno széles körben ez a nóta adta el a bandát.

a minap megint próbálkoztam az új albummal: vannak rajta ízletes dolgok, de az egész inkább zajos, semmint tartalmas. a tegnapi bulin jó pár zene be is köszönt a we are the nightról: példának okáért a címadó muzsika, a the klaxonsszal közösen kotyvasztott all rights reserved, a saturate (a robbanó festékgolyókkal), meg persze a do it again.

a katalógusból előkerült a galvanize, a hey boy, hey girl, az out of control és egyéb tüc-tüc zene, az eletrobankból (tudod, melynek klipjében sofia coppola talajozik) csupán néhány taktust kaptam, pedig már kezdtem bizakodni… rég volt, meg minden, de a majdnem konstans 4/4 után a közönség kb. szétszedte volna a szigetet egy elektrobank/leave home/block rockin beats/loops of fury kombóra…

szóval volt alkalmam rácsodálkozni a kiszabott jó vizuálra, amely nem csupán méreteiben, de látványvilágában is impresszív volt: breaktáncosok, gonosz bohócfejek és robotok hada özönlötték el a színpadot, s ez még az amúgy érdektelen német turistákat is néma szájtátásra késztette. a nagyszínpad hangosítása némileg fejlődött az utóbbi évekhez képest, az upgrade leginkább a mélynyomókat érintheti, ugyanis a basszustól majd lerepült a fejem. ezek lennének a hideg tények. másfél óra döngölés, minden idők talán legjelentéktelenebb visszatapsolásával.

koncert után ásítozva zsibongva bevetettem magam a csónakház kertjébe (el ne áruld senkinek, de kb. a sziget legjobb helye), ahol csatlakozott hozzám zs vérben forgó szemekkel: ez lenne a brazil metál mellékhatása? 🙂 a nap többi része más lapra tartozik.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Akusztikailag széttépve – Sziget, No. 2. Épp hogy odaértünk a Gentleman első számára, mindig elszámítom magam, pedig ennek a koncertnek az elejét már tavaly is lebuktam. 5 perc kellett, nem több, amíg belekerült a kezünkbe a fröcsike, nagy fajta, frissítő, mint az eső, ami elkezdett szakadn...
sziget 2007 6. nap (tool, napalm death) toolról írni nem lehet, érezni kell. tekintsd ezt akár kibúvónak is, hogy csak röviden reagálok, de ki vagyok én, hogy megpróbáljam szavakba önteni ezt a zenét? áhítottal teli hallgatóság. mondjuk, ebbe az állatfajba beillek. már megtanultuk, hogy...
Sziget // ötödik nap // Az elején csupa pozitív impulzus ért. Relatíve kevés ember, relatíve jó idô, és még én is jól vagyok fizikailag -  túl szép, hogy igaz legyen. De mivel bátor aligátor voltam, és minél tovább akartam nyújtani ezt az állapotot, rögtön beértünk után bev...