Ez egy nedves kor

A Ska Cubanoról sajnos
lemaradunk. Sajgó szívvel reméljük, ha kétszer jártak nálunk, harmadik alkalom
is lesz majd. Első körben a Cökxpón érintésével a Nagyszínpad felé haladunk. A
Jazzszínpad magasságánál járunk, mikor elered az eső. Behúzódunk a Jazz
melletti krinyóba, a kényszer szülte várakozás közben italokat vásárlunk, de a
zuhé úgy rákezd, hogy pozíciónk rövid időn belül tarthatatlanná válik. Berohanunk
a sátorba (az eső annyira ömlik, hogy a 20 méternyi távon majd’ bőrig ázunk),
és színpad elé csüccs. Jó szerencsénknek köszönhetően kiderül, hogy a Nigun
koncertjére estünk be. Ennek megörülök, mert előző alkalommal kb. 4 éve
hallottam őket; az utóbbi években mindig ütköztek valami más programmal. És az
előadásban nincs hiba. Szól a klezjazz, de még hogy! A közönség egyik fele
hozzánk hasonlóan csak a zivatarnak köszönhetően tévedt be a Nigunra, de negyed
óra múlva a mozgékonyabbak már táncolnak. Közben ismerős fejeket fedezek föl,
és egy skatulya gyufával kiépítem velük a kommunikációs csatornát; Däniken sír. Kiderül,
hogy Miri és Balázs az, integetek nekik, és odatelepednek hozzánk. Balázs
megküzd élete kalácsával, Miri pedig mini mikrobi-állványával fényképez. A
Nigun nagyon tetszik nekik is. Nem várjuk meg a végét, hanem ahogy az időjárás
engedi, lépünk tovább a Gentlemanra.

A Nagyszínpadnál a pocsolyássá
változott nézőtér ellenére elég sokan hallgatják Gentlemant és a Far East
Band
et. Beálunk egy védettebb helyre és élvezzük a jó hangulatú koncertet.
Többen kihasználják a megváltozott terep adta lehetőséget, és a vízben
táncolnak, vagy csak örülnek a sárnak. Egy rakás fényképet készítek, mire véget
ér a móka. Ezután az E-kocsmához közel kisebb sokadalom élén megtekintünk egy
ingyenes három emberes szigeti mud wrestlinget, majd sörfeltöltés következik.
Visszaballagunk a nagyszínpadi keverő bal első sarkához, és várjuk a The Good
The Bad & The Queen
kezdetét.

Agyas Albarn és társai előadására
már többen kíváncsiak, mint Gentleman reggijére. Ez azért még nem az esti
csúcs, kényelmesen elfér a közönség a színpad előtti térben. Aztán
rázendítenek. Valójában nem tudnám megmondani, hogy milyen zenét játszik a
társulat, de kedvemre való volt lemezük is, és élőben is jó őket hallgatni. A
koncert hráomnegyedénél azonban korgó gyomrunk figyelmeztet rá, hogy enni kék.
Nem megyünk messzire, a résház mellett a szerb kajáldában rövid fél órás
sorbanállás után sikerül szilárd táplálékhoz jutnunk. Hagymás hús mellett
döntök, a kapott adag kicsit gáz, de király. Méretével semmi gond, de a húsom
harmada mócsing. Az asztalnál hollandok és franciák közé ékelődik be csapattestünk, elköltjük a kései uzsonnát,
közben Plüsi és BH jelentkezik be telefonon, aztán visszaindulunk a keverőhöz.

Illetve csak indulnánk, mert a
Kemikális Brúderekre várakozó tömeg mérete az idő függvényében exponenciálisan növekszik, és a keverőnek a
közelébe sem jutunk. A szerda estéhez képest azért nem szorulunk ki a
perifériára, de a tervezetthez képest távolabbi hely jut csak. Lassan besötétedik,
és csak jön-jön az emberáradat. A kiabálós-üvöltős társaságok is mintha
kevesebben lennének, ma este a pocsolyaugrás a trendi – ahhoz meg koncentrálni
kell. És lassan elkezdik. Aztán meg gyorsan folytatják, és meg sem állnak
másfél órán keresztül. A két nörd észvesztésig tartó táncba hajszolja a népet,
mindenki ugrál. És ugrál, és ugrál. Utoljára a Basement Jaxxen tomboltam
ekkorát. A hangzás és a hangerő üt, a Fivérek pedig elénk dobnak mindent, mit
csak Chemical-rajongó kívánhat. A party naggyon jó, a party naggyon szép, a
partyval meg vagyok elégedve. 11 után pár perccel azonban be kell fejezniük
nekik is. Alig hiszem el, hogy konyec. Lassan oszló tömegben jutok levegőhöz,
és rövid tanácskozást követően az áramlatokkal a kijáratig sodortatjuk magunkat.
Hazataxizunk, eldőlünk, jóccakát!

Péntek délután Gogol Bordellon folytköv.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Regitől a sztónerig Sajna megint késve indultunk el, így csak a Gentleman & The Far East Band koncert utolsó számát halljuk a Nagyszínpadnál. Ami egyrészt nagyon tetszik, másrészt meglepődünk, hogy mennyire sokan vannak egy délutáni koncerten a Nagyszínpadnál. A Gen...
Sziget // negyedik nap // Hát igen, sajnos teljesen leépültem a negyedik napra. 38.5 fokos láz, bedurrant mandulák, és megállás nélküli orrfújás. Felelôségteljes döntést kellett hoznom, ezért (annak érdekében, hogy a többi napra még ki tudjak menni) kihagytam a tegnapot és a ...
az öreg hölgy látogatása Igen, megint az öreg hölgy, aki elég sokszor megfordul nálunk, ha valaki nem csak hallani akarja az látni is könnyedén tudja, de azért mégis érdemes csütörtök este, olyan fél 10 tájban elbóklászni a világzenei felé. Ha pedig már arra bóklászunk, akk...