Akusztikailag széttépve – Sziget, No. 2.

Épp hogy odaértünk a Gentleman első számára, mindig
elszámítom magam, pedig ennek a koncertnek az elejét már tavaly is lebuktam. 5
perc kellett, nem több, amíg belekerült a kezünkbe a fröcsike, nagy fajta,
frissítő, mint az eső, ami elkezdett szakadni, ahogy kell. Hamar világossá vált,
hogy az esőkabát teljesen fölösleges volt, esélytelen szárazon maradni, szóval
inkább megszabadultunk a pólónktól is, és úgy üvöltöttük, hogy
deemgááánn,szófáárövéjjj. Nekem a tavalyi koncert jobban bejött, az A38-as meg
még jobban, itt kevésbé vette pörgősre, sőt, valójában zavaróan keveset
raggázott maga Gentleman, egy ideig azt hittem, hogy csak nem bírják
kihangosítani, de aztán nyilvánvaló lett, hogy most a közönség a soros a
vokalistákkal duettezve. A basszus itt is aprított, bár itt még mérsékelten.
Majd este…

The Good, The Bad, and The Queen olyan volt, amilyenre
számítottam. Ezeknek az arcoknak a kisujjukban van minden, ami pop, hallgatni
jó volt, bár szerintem célszerű lett volna kicserélni Gentlemannal, mert ez jó
lett volna világosban is, az viszont sötétben… Utánuk viszont jött a dobhártyák
elleni ostrom következő hadosztálya, a Chemical Brothers. A Galvanize-os
felütés rögtön garantálta, hogy itt most másfél óra őrület következik. A srácok
a legkeményebb techno-formájukat hozták, szóval megértem, ha valaki unta, én
nem. Nem egy JUSTICE, de azért még mindig ott vannak a szeren a fiúk. Itt
viszont már biztosan megfogalmazódott bennem, hogy a Nagyszínpadnak konkrétan
tízzel kevesebb mélynyomó kéne, és minden rendben lenne. Annyira szétrázott
bennünket ez a gyenge kemikália, hogy az IAMX már fel sem merült.

Egy jó 1,5 órás levegővétel után benéztünk a Party Arénába,
és ott is maradtunk kb. 3 órán át. Először sikerült elcsípnünk Annie
Nightingale szettjének második felét, ami minden előítéletemet feloldotta. Lehet,
hogy 65 éves, és lehet, hogy tényleg olyan, mintha a nagymamám állna a pult
mögött, viszont amikor 5 perc után már Krafty Kuts szólt, akkor nem volt mit
tennünk, bele kellett vetődni a tömegbe. Utána pedig jöttek az este sztárjai, a
Plump DJs. Tényleg. Ők egyikei a világ leges-legszórakoztatóbb lemezlovasainak,
ami elektronikus zenében még nagyobb szó. Az egyik barátom miután kijöttünk
kérdezte, hogy szerintem ez milyen stílus volt. Mondtam, hogy breakbeat, de ő
ezt nem volt hajlandó elhinni, mert hogy a breakbeat ennél sokkal szarabb. Hát
nem.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

sziget 2007 7. nap (juliette, the killers, toplista) utolsó nap. tudod, mikor még egyszer utoljára nagyot akarsz lépni, aztán úgy is botlás lesz belőle. ilyen erős felhozatal után amúgy sem szabad valami nagy csattanót várni a végére, habár az, hogy az utolsó-előtti pillanatban bejelentett chris corn...
szigetfeszt 0. nap – csak a gőzmozdony füstje Hajó? Legyen hajó! Mert az elmúlt évek tapasztalataiból kiindulva papplita olyan érzékletesen lefestette, hogy vízen bejutni mennyire jaj de durván hű de jó, meg gyors, meg hangulatos, meg kényelmes és talán még mókás is, ráadásként kikerülhető a sok...
A 0. Hej, de régen volt az a 0.... Szóval emlékeid szerint hajóval vágtatok neki a szigetelésnek, s csak később tudatosult, hogy ez bizony hiba volt, mert hagyján hogy sokat vártatok rá, de olyan kíméletlenül buta tömeget is kaptatok hozzá, mihez tényleg ...