szigetfeszt 1. nap – lassú szoktatás

Munka után és főleg előtt csak szigetelGETni lehet. Így érdemes? Kérdeztem többször is magamtól a gyárból kifelé jövet, hiszen a karszalagosok területére még be sem léptem, amikor már le akart ragadni a szemem, ó mi lesz így a bevezető napon velem? Biztos ami biztos, néhány kora esti matinét a programfüzetből kinéztem, hogy valami mankóm azért legyen.

A Sziget programkínálatának bősége 60.000 látogató egyidejű lehetősége, ahol szinte elképzelhetetlen (ha csak nem eleve minden fesztivált elutasító típus vagy), hogy szórakozást keresve se találj! Vagy csak haladsz céltalan utakon, és megvárod, amíg a program lesz az, vagy egy ezer éve nem látott pajtásod, akibe beleütközöl, és máris tőled függettlen események közepébe pottyantva sodor az ár!

Hívott pl. a hűbazzeg kategóriás lány (azelőtt soha), hogy ajándékba kapott cégétől egy hetijegyet – mennyire örült volna neki az a két szakadt rockerarc, akik a bejárat előtt “szigetjegyre gyűjtök” és “én is” tábláikkal alamizsnát szedtek-, hogy most kijönne minden este, bármennyire nem az ő stílusa, s hogy foglalkoznék-e kicsit vele, mert szigetszűzként azt sem tudja, itt ki kivel van. Hát persze. Aztán egy simlis cimborám és neje meg már eleve úgy, hogy a söröm ki van kérve, csak jöjjek érte (ügyes!), aminek a vége egy tartós együtt bandázás lett, melyhez Kaukázus koncerten csatlakozott még egy a szintén közös neveldéből szöktetett kacér-gyerek, jaj, szörnyű, a folyománya szilvapálinkázás lett, meg a Professional Area & Lounge-ba egy névre szóló belépő, mely boltíves bejárat az időben korlátlan nethez, a kényelmes babzsákokhoz, egzotikus táj kurvákhoz, tanyasi masszáshoz és egy egész sor luxus WC-hez!

Majd mint mindenki, így négyesben elmentünk mi is a nagyszínpadhoz Manu Chaot-t nézni, melyet általános hozzá nem értésemből fakadóan nagyon most nem is elemeznék, mindenesetre az áramszünet, ami néhány másodperc erejéig félbevágta, szerintem a szervezőknek gigaciki, főként úgy, hogy ez nem csak egy vicces kedvű színpadi biztosítékról szólt, de sötétségbe borult az egész környék: utcák, kocsmák, kisszínpadok, árusok. És azoknak nem jutott ám a vésztartalékból, ők elektromosság nélkül maradtak egész sokáig! Vajon a sok “nem működik” és a “sötétben elnéztem valamit” mennyibe fájt nekik?

Bárhogy is, utópisztikus volt a gyér vészfényforrások között egy csend uralta vidéken átsétálni a világzenei színpadhoz az albínó néger zenész Salif Keita-ra, de még fél órára rá vissza is, eszembe is jutott a híres reklámszlogen negátja, “ha áram nincs, semmi nincs”, csak 9 hónappal később a megugró népszaporulat.

Manu Chao végén aztán összefutottam a spirituális észosztó zsuzsilánnyal és maréknyi csapatával, és jól bemutattam nekik. Néhány dolgot a világból, ami hallomásból talán minden első bálozót megrémít, de amire rutinommal én már legyintek, tessék csak tessék!

Mi más akkor, mint mélyvíz, produkció, Magic Mirror, ahol a szokásos tátogós kissé béna transzfesztita-blokk után Patrick és Johan forró feketén fehér táncmutatványa bitang mód sült el, bár alkalmi társaságom tagjainak arcán annak ellenére hogy igen csak megült a döbbenet, szerintem élvezték.

Aztán fürge útikalauzként átsuhantam velük a Meduzán, Party Arénán, néhány utcácskán és kiskocsmán, amíg elértünk a Wan2-ig, ahol is Yonderboi and the Kings of Oblivion suhintotta talpunk alá az odavalót, én meg a mellét, mert nehogy már pont arról ne szóljon a beszéd, hogy szegény kicsi zsu, modern szüzanyáink erkölcsi nevelője, képes legyen arra, hogy egy hosszú csóknak velem ellenálljék…

Én kivártam a koncert végét, ők nem. De nekik még folytatódik a munkahét, nekem már nem.
Jippijáé!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Sziget 2007 BF #6 Szóval végignéztem a virtuális műsorfüzeten és elképedtem, hogy mennyire nincs az utolsó nap semmi, ami úgy igazán megmozgatna. Az idei Sziget a Zúzdával indult, azzal is fejeződött be. Kevés emberke volt a Mangod beállása alatt, szerencsére később a...
Sziget 2007, Day 6 – az őrület határán Csapjunk is a lovak közé, mert ma nem lesz megállás. 5-kor a Világzenein Sidestepper. A kolumbiai-angol koprodukció a latin ritmusokat vegyíti modern electro-beatekkel. Lesz itt minden, bossa-dnb, salsa-breakbeat, hihetetlenül szexi, és abszolút elle...
Ambi Valencia Fojtogató délutáni hőségben esünk túl a belépés procedúráján, majd a Sziget mélye felé gyalogolva égig érő porral szembesülünk. Mely állapotot nosztalgikusnak is nevezhetném, ám nem az, hanem mélységesen zavaró. Ezt 15 év után már nem vártam, és nem ...