szigetfeszt 0. nap – csak a gőzmozdony füstje

Hajó? Legyen hajó! Mert az elmúlt évek tapasztalataiból kiindulva papplita olyan érzékletesen lefestette, hogy vízen bejutni mennyire jaj de durván hű de jó, meg gyors, meg hangulatos, meg kényelmes és talán még mókás is, ráadásként kikerülhető a sok munka után szabaduló napijegyes test-test elleni küzdőember a K-hídon, azt mondtam, oké nőci, ám legyen!
Legyen az a hajó.

Imigyen a Jászainál ideiglenesen és érzékletesen le kellett ráznom a másik oldalamon mellettünk csordogáló prűd partnerem, akinek arany ászok sörösdoboz fülben megnyert napijegye csak a benzinkútnál volt beváltható, hogy akkor vele majd benn találkozunk, mert mi ugyan papplitával veszett jó fejek vagyunk, de a direkt szivatóággal, ha csak lehet, azért nem szolidalítunk.

Sors fintora? Igen. Kiült a rakpartra. Egy tömött sorból ügyes pozicionálással felfértünk már a (félóránként közlekedő) második hajóra, azaz mintegy másfél óra alatt hoztuk teljesítményben azt, amit a Sziget másik feléről nagy HÉV-vel bizonyíthatóan meg lehetett oldani háromnegyed óra alatt. Sebaj. Ilyen apróságokon nem akadunk fenn, hogy nem érünk oda a képzelt riportra valamilyen tucat popfesztiválra, hiszen a táskámban bejutott egy liter rum, óóó kapitányom, kitűnő gyógyír lesz ez még a nehezebb napokra.

De legalább a sátor, idén már harmadjára, az ebből fakadó nagy rutinnal egy tuti árnyékos és központi helyre jól oda lett felállítva úgy, hogy akár napijegyes hercegnőket is fogadhatnék vendégéjszakára, mennyiben hősiességem bizonyítékaként ez lenne az egyetlen mód az akkreditált elfogadtatásra.

Koncertre menvén első dolgunk az volt, hogy ha már kikerülni nem tudtuk, és nem is akartuk, beleszaladtunk mákvirágba. Hello, pacsi, mit iszunk, sört, bort? 380 Ft a dreher, 90 Ft máskor meg 180 Ft egy deci bor, uhh, ez a hét megint bele fog kerülni egy bála pénzbe, a francba, de hát könnyű nekem, mert nincs igényem külföldi nyaralásra, más szigetre, tehát induljék a buli, kukurikúúú!

Az LGT belekezdett. Belecsapott a bendzsóba, amúgy öregurasan. Nem vitték a szórakoztatást egy picit sem túlzásba, inkább tűnt úgy, mintha ezek az amúgy nagyszerű zenészek csak a maguk örömére játszanának. Hangerő? Mintha le lett volna tolva. Sokszor még a levegőből közvetíteni vágyó helikopter propellerzaja is ez egész hangosítást simán lenyomta, de talán a Locomotív sokágú sípja ha nem kapcsolt volna ennyire hangszál kímélő üzemmódba, az ügyön még az is segíthetett volna.

Komolyan! Szinte zavaró volt! Ráadásul a közönség a vegyes korosztályánál fogva inkább hasonlított egy ringó muja masszára, mint hithű rajongókra!

Hé apa! Kérdeztünk is egy mögöttünk lábfejével ütemesen tempózó 40-es urat, hogy látta-e már az LGT-t fellépni ezelőtt élőben, és ha igen, tőlük akkor is csak ennyire futotta? Miért voltak a népek ezekért ennyire oda? Hisz lelketlenek! Szövegviláguk semmi extra! Nem lehet, hogy csak azért, mert anno volt összesen 4 „megengedett” zenekar? LGT, Illés, Metro, Omega… Kb.
– Ilyenek voltak régen is – válaszolta-, de hogy ez attól még jó.
– Ja. Ízlést formált akkor a szubkultúra – mormogtam az orrom alatt.

Aztán eltelt vagy másfél óra tingli-tangli, szóló mindenféle hangszeren, mire hajlandóak voltak belekezdeni a lendületesebb dalokba, de mintha azt is csak azért, hogy a nagyobb tempóból látványosabban lelassíthassanak, s onnan vissza gyorsba. Ááá. Klasszikus slágerekre mulatni jöttünk, nem elmerülni a pátoszba! És amikor a zenészek gyermekei is felmentek a színpadra egy festőállvány deszkáin tátogni és táncikálni, ehh, nekem az már kicsit legalja.

Mondjuk így 3-4 órán át kitartott a szufla. Ami ugye ebben a korban nem kis teljesítmény, talán még én sem bírtam volna anélkül, hogy ne menjek ki újra és újra a pulthoz pár csapolt aranyszínű megváltóra, szóval annak ellenére minden tiszteletem az övék, hogy 8.000 Ft-ot nekem ez a koncert laikusként tuti nem ért volna, elfogultként meg de, akkor meg úgyis mindegy, kezem villába vágva bármilyen körülmények közt is velük énekeltem volna, hogy mindenki másképp csinálja.

Végül mákvirágot elhagyva hármasban elmentünk a HVG sátorhoz, hogy mi bennünk ragadt fölös energia, levezessük, nehogy már a 0. napon feltorlódjék a bugi a lábunkban, ha már terveimmel ellentétben megint csak nem értem haza, pedig ma még munkanap, mert nehéz a dolga, nem csak a katonának, de minden hozzám hasonló hős hálózsákját megosztani nem félő alkalmi szállásadónak…

9 thoughts on “szigetfeszt 0. nap – csak a gőzmozdony füstje

  1. De annyira éreztem, hogy ez lesz. Pedig elsőre igen belelkesedtem, de aztán pont így gondoltam. Ez a zenekar kiégett már több évtizede, okafogyott lett. Ennyi.

  2. Gödl Beáta

    Ki vagy Te?

    Felbérelt, hülye kritikus vagy firkász? Az LGT rendben volt a néha rossz hangminőség ellenére is.Ha a maguk kedvére zenéltek, akkor szeritem még jobb, mert elsősorban maguknak akartak megfelelni és nem az ilyen fikázóknak. A Sziget már a nulladik napon sem luxus, ezt tudja mindenki, aki évek óta odajár, én 46 évesen is borzasztóan élvezem a sörárakkal és TOI vécékkel és nem 5 csillaggal. Hagyd ki jövőre, nem neked való. Máskor írj kevesebb marhaságot. Remélem válaszolsz. Áldjon meg az sten!

  3. Ki vagyok én. Már. De szavam nem szentírás, csak élménybeszámoló. Ahogy nekem átjött, illetve ahogy nem. Noha hiszem, hogy a 70 milliós fellépti gázsiért a közönséget kiszolgálni feltétel nélkül illik, sőt, kell!
    És a magam 28 évével is mindig kinn vagyok, immáron 14 éve szigeten, s nem az igényesség miatt. Viszont 8 napig állni ezeket a horror-árakat, a sajátomnál kicsit több fizetés kell, avagy kellene, ha mindegy lenne, egy ital mennyibe kerül(ne).
    Cupp, Beáta. Mert nem ellened beszéltem!

  4. Rajongó vagyok

    Szerintem igen is jó volt. 8000 sok egy LGT legendáért és 25rongy a szigetért az nem sok ? szerintem tuttira arányban van az egész. És a zenéről egy firkász sem mer írni, mert nem is értitek, milyen minőségi hangszerelést kaptatok.
    Zene volt a javából. Az kritizálja, aki ezt jobban tudja csinálni. De az is firkászkodhat ilyen stílusban, aki csak így meg tudja csinálni mint ŐK. mert ŐK Zenészek a javából.örülhet mindenki aki ott volt, a kisebb mellékzöngék ellenére.Lehet közvéleményt kutatni a legtöbben a sziget minőségére, tömegre, sorban állásra, szervezésre panaszkodnak, nem a zenére.

  5. andibanda

    Szerintem határeset.

  6. beagle

    Az egy dolog , hogy idén szól a legjobban a nagyszínpad, de ha nyávogsz bele a mikrofonba, akkor nem ér semmit. Mando diao? megvolt?Ű hallottad, mi az h aegy rákenroll banda játszik? az korrekt volt. Hál’ Istennek nem lesz most megin LGT addig, amíg el nem isszák a viszkire valót, aztán ugye jöhet Erdély, stb. …

  7. Ana

    Sajnos nekem csalódás volt az LGT. Én még láttam őket a Tabánban… Sosem az volt a fontos velük kapcsolatban, hogy mennyire jól tudnak zenélni,az LGT egy életérzés. A 30’as korosztály, mint az enyém, illetve inkább a nálam idősebbek ezen nőttek fel. Szóval pont ezért valami nagyon nagy durranást, nagy dobást vártam. És ahogy ma mondani szokták”nem jött át” Vártam hogy elsodorjon a zene, de hiába.
    Arról nem is beszélve, hogy technikailag nagyon rossz volt. Zenész barátaim komoly kritikával illették a hangosítást.És igazuk volt. Még én laikusként is hallottam a problémákat. Nemcsak halkan szólt, de helyenkét nagyon rosszul is.Egy massza jött le a színpadról sajnos, semmi más. De miért? Hogy történhetett ez meg egy ilyen nagyszabású bulin? Nem értem. Mi mindenesetre nem hagytuk, hogy ez elvegye a kedvünket. Nagyot táncoltunk, és végül is jól éreztük magunkat. Ez mégiscsak az LGT.

  8. Manó

    Az LGT.- nekem sem érte meg a 8 ezret.. A hangosítás pocsék volt. A 40.-es rajongótábor, csupán egy emléket szeret. (szerintem)

  9. kecskebeka

    Egyszerűen szar volt és kész!
    A 70 milliós gázsitól meg – ha igaz –
    ökölbe rándul a talpam!
    Szánalmas!
    Bocs!

Comments are closed.