Plasztikai műtét – elgété forevör

Az én szüleim soha nem tartoztak az LGT-fanatikusok közé,
ezért én még csak nem is a Déry Tibor-adaptációt hallgatva töltöttem el zsenge
ifjúságomat, így nekem abszolút csak annyi volt ismerős mindkét produkcióból,
amennyi a médiából rám ragadt, ez pedig – a közönség nagy részéhez viszonyítva,
lássuk be – nem sok. Ez egy hendikep, nem vitás, de remélem, elnézitek nekem.

Annak ellenére, hogy az ajánlómba nem került bele a 0. nap,
zenekedvelő fiatalként, ottalvós hetijeggyel úgy éreztem, illik azért megnézni,
hogy mit alakítanak Pici Bácsiék. A Képzelt riport kezdete előtt úgy gondoltuk,
hogy majd meghúzódunk egy hátsó kocsmában, és onnan figyeljük az 1+3 órás
szuperprodukciót. Ezt az első szám után fel kellett adnunk (Menni kéne), és
előre kellett mennünk, mert ez a musical (??) álldogálást, néhol ugrálást is
megkívánt. A színpadon volt az a magyar zenész generáció, akik már
többé-kevésbé befutottak, és természetesen az LGT-n nőttek fel. Ott volt Novák
Péter, Balla Eszter, mattrészeg Lovasi, megasztáros arcok (Pál Tomi), a többit
nem jegyeztem meg. A koncert cirka 45 percig tartott, és a rákövetkező fél órás
beállás végére a Nagyszínpad előtti tömeg már kezdte túl is lépni egy szokásos
szigetnap záró-koncertjének nézőszámát.

Ja igen, a közönség. Egy időbe beletelt, mire túltettem
magam a kezdeti traumákon, és felfogtam, hogy az itt összegyűlt, 40 körüli
közönség nagy része nem edződött szigeten, sőt, valószínűleg elég rég óta ez a
legnagyobb koncert, ahol vannak. Ezért lehet az, hogy szó szerint megsértődtek,
amikor bentről kifelé (!) megpróbáltunk közlekedni, teljes udvariassággal,
illetve a visszafelé úton a szokásos „ugye nem akartok itt megállni” után el is
kezdtek fenyegetőzni, meg minden. A lényeg, hogy toleranciára intettem magam,
hiszen végül is ez a koncert inkább nekik szól, mint nekem.

Az LGT-ről nekem pozitív volt a benyomásom. Ugyan kb. fél
óránként 3 számot ismertem, de ez nem gátolt meg abban, hogy lássam, akik most
a színpadon vannak, azok Magyarország legprofibb zenészei. Számomra a zenekar
húzóembere egyértelműen a gitáros Karácsony János volt, aki igazi zeneőrültként
gyakorlatilag gerincvelőből játszott, miközben körbeparádézta az egész
színpadot. A többiek is nagyon jók voltak, és nekem az volt a legnagyobb
élmény, amikor csak elkezdtek jammelni, mert látszott hogy mennyire szeretik és
mennyire tudják a zenét. Persze amikor a héven hazafelé azt halottam egy 50
körüli házaspártól, hogy gyenge volt, mert hát igen, ők is megöregedtek, azt is
el kellett hinnem.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Nem lép fel többé az LGT A mai napon hivatalossá vált amit sejteni lehetetett az elmúlt hetekben. Somló Tamás halála után nem lép fel többet az Locomotiv GT. Az együttes közös közleménye Presser Gábor facebook oldakán olvasható. Ennek értelmében, az együttes utolsó fellépésé...
Sziget – péntek Lumináriumban már szerdán bemutatkoztam, így nem kellett sok, hogy tegnap összehaverkodjak az ott dolgozókkal. Így esett az, hogy aludtam egy órát a lufiban, anélkül, hogy bárki felzaklatott volna. Nagyon klassz hely. Mindenki próbálja ki legalább eg...
Loksi triplán újrahasznosítva Tudtam, hogy rohamtempóban fogynak majd a jegyek, ezért is vettem meg a magamét idejekorán, de azt nem hittem volna, hogy a bácsik - bocs! - fiúk kétszer is megtöltik az Arénát. Pedig de, ráadásul csurig! Azt írtam kétszer? Nos, kérem, lehet ámulni,...