Támadáááás!

Tavaly azt mondtad, Te többet vagy ki sem teszed a lábod, vagy csak pár napra tisztán, de kiköltözni azt semmiképp. És még fogadkoztál is… Ezzel szemben most előszedted újra a csővázasod, sátrat, hálózsákot meg minden ilyesmit és csomagolni kezdtél. Ráadásul olyan hangulatban, mint ahogy Tokajba tetted azt. És egész délelőtt telefonáltál, hogy mindenki majd egyszer az ismerőseid közül essen át rajtad, ki ne hagyd a mítinget a néppel, nemmintha hétköznap, vagy valami hétvégi partyn nem lehetne ezt ugye kieszközölni… A sziget az más. A sziget az nagyon más. Kihagytad érte Kapolcsot, hogy legyen erőd és anyagi forrásod majd hozzá, és csakazértis végigcsinálod az egy hetet. Mert annyi minden lesz megint, ami érdekel, és annyira szabadon lehet majd járni kelni, keresgetni programokban, kocsmákban és arcokban azt az érzést amit csak itt lehet megtalálni. Menni muszály egyszerűen bántana, ha kihagynád az ideit és azon gondolokozol ezt vajon meddig lehet csinálni! Vajon hány évig fogod majd nyelni még a port, magadban belülre az emberundort, azokért a pillanatokért, mit csak a sziget képes nyújtani? Majd kell e a feeling, ha már családdal, meg ahhoz kapcsolódó hétköznapokkal áld meg a sors?! Vagy egyszercsak végeszakad és huss, nem akarsz majd menni többet? Hogyan múlik el ha elmúlik? Egy biztos. Ma elkezdődik újra a fesztiválok fesztiválja és mikor az K hídon belépsz, kívülhagyod a külvilágot és csak szigetlakóvá leszel, bulizó, partyzó emberré, hogy feltöltsön ez a pár nap megint egy évre jól!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

sziget 2007 1. nap (ebb, unkle) mostanában minden bulibeszámolómban ott virít a konklúzió, hogy "öreg vagyok én már ehhez a szarhoz", és mégis, az ember nem lehet elég rottyadt a szigethez, mert ott aztán a kor igazán nem számít, hisz egyszerre megfiatalít és sírba dönt. nekem péld...
Sziget – szombat Pannonia Allstars Ska Orchestra nagyon rendben tolta a koncertet. Csak álltam és oldódtam a hangokban és ritmusokban. Majd rohanás, csúszás, hömpölygés a Hivesre. Komolyan mondom nem számítottam rá, hogy ekkorát fognak szakítani. Ott helyben lepetézt...
hét – lecsenget az utolsó nap megint korán kint vagyok, megyek befelé a K hídon, kicsit szomorkásan, mint minden utolsó napon. buta szentimentalizmus, de mit tegyek? bent bámészkodom, lődörgök, élvezem a napot a hangulatot. bekukkantok egyesével minden sátorba, megb...