Kapolcs után Sziget előtt

Amint az jól látható, rajtunk kívül a völgy további hozzávetőlegesen nyolcszáznegyvenkilenc látogatójának éppen ugyanaz az ötlete támadt, mint nekünk.

Kapolcson az egyetlen igazán rossz dolog, hogy nem lehet közlekedni a falvak között. A Csigabusz nevetségesen ritkán jár és elviselhetetlenül nagy rajta a tömeg. Az utak meg úgy be vannak dugulva, hogy órákat állnak az autók is, a parkolás pedig csak arcpirítóan drága parkolókban lehetséges. Ezúton mondok köszönetet annak az összesen 3 autósnak, akik felvettek a 2 nap alatt, amikor stoppoltam. A hazaút horrorisztikus élményeit pedig nem is sorolom, pedig mi még korán elindultunk, már d.e. 11-kor ott álltunk Monostorapáti buszmegállójában. Szerintem a biciklikölcsönzést kéne nagyon olcsón és nagyon széles körben lehetővé tenni.

Úgy tűnik, idén a felolvasás+komolyzene volt a sláger Kapolcson. Péntek este Monostorapátiban Sztravinszkijt játszott egy zenekar, méghozzá egy olyan darabot, amelyhez maga a szerző írt mesés szöveget, ezt Mácsai Pál olvasta föl. A mű címe az volt, hogy az Ördög és a katona, de ha nem ez, akkor valami más és rosszul emlékszem. Mácsai Pál helyenként gyakorlatilag reppelte a mesét a komolyzenére, de ettől eltekintve szép koncert volt.

Utána a Vadfruttik együttes beállását hallgattuk meg. Az egyik próba-szám refrénje az volt, hogy “szójjámá muternak, dobjon le szotyira pénzt”. Maga a koncert ehhez az egymondathoz képest számomra már nem tartalmazott csúcspontokat, de azt el kellett ismernem, hogy a Vadfruttik egy Tök Jó Együttes.

A szombatot egy szexi hóemberrel és Bozsik Yvette gyermek-előadásával kezdtük, 6fős társaságunk egyik tagjának életkora ugyanis csak 14, és nem év, hanem hónap. Megállapíthatom, hogy Bozsik Yvette ezt is jól csinálja. Ha lesz egyszer gyerekem véletlenül, Bozsik Yvette-előadásokra fogom járatni. Frenák Pálra azért csak hatéves korától viszem majd el.

Szombaton is voltunk templomi koncerten, Pulán, ahol a Szent Efrém Bizánci Férfikórus énekelt. Így nézett ki a koncert kezdete:

A kép kicsit homályos, de ha tökéletesen éles lenne, akkor sem látszana rajta, hogy a bizáncinak nevezett, nekem gregoriánnak hangzó énekek mellé ide is szerveztek felolvasást: Háy János (az ő nevére is lehet, hogy rosszul emlékszem) költő olvasta fel saját műveit. Biztos nem értünk hozzá, de ahol én ültem, a közönség bizonyos részeknél felszisszent, illetve zavarodottan nézett egymásra. De az efrém nagyon szép volt és mindenkinek elnyerte a tetszését. Az enyémet is. Szent Efrém fan lettem a múlt szombaton, kedves olvasóink.

Az esti program Kft-koncert volt, slágerekkel. Balatoni nyár, Afrika, mindent szépen lenyomtak, ahogy a közönsé várta, és csak néhány ismeretlenebb szám volt (pl.: Lefejellek, köcsög). A legmeglepőbb az volt, hogy Laár András most is ugyanolyan vicces volt, mint amikor menő volt a L’Art Pour L’Art Társulat rajongójának lenni, sőt, Bornai Tibor is ugyanolyan vicces, pedig ő nem is volt benne a Társulatban. Nahát. És: hahahaha! Átvezető szövegként elhangzott az alábbi vers is, amelyet búcsúzóul most ideírok:

Buborék

Buborék, buborék

Színejátszó, csodaszép

Elöl piros, hátul kék

Az orromból jött ki elém

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Művészetek Völgye – Ötödik nap Átgurultunk Dörögdre, még nem voltunk a Klastromnál, nézzük meg milyen. A Klastrom szép. A színpad már kevésbé, most a rom elé húzták, takarva a még álló falakat, és jócskán kisebbítve a nézőteret. Biztosan ezért nevezték el nagyszínpadnak. A jórészt...
művészetek fődje – a meglepő végjáték Ültünk az asztalnál, s csak ültünk. Ritka passzív üzemmódban vegetálva, kb. aktívabb volt nálunk a szobapálma, mert hiába csörgött több telefon is, hogy keljünk és menjünk valamerre, nem hajlottunk a reflexiós ingerekre. Utolsó völgyi napom, másnap ...
Művészetek Völgye – Első nap Igen, annyi év után visszatértünk Kapolcsra, és ezt most szó szerint, a fesztiválfaluban találtunk szállást. A támaszpontunk egy húsz négyzetméteres garázs, szoba-konyha egy légtérben. Lakható, csak a zuhanyt és a vécét kell megosztanunk a sátrazókka...