Gitáros gyógyír

Hétfői szigetelésünk során kevesebb fellépőre maradt
energiánk, mint amennyit eredetileg terveztünk. Nem csoda, ez már a hatodik
esténk idekinn, és lassan, de biztosan fáradunk.

Nyulkával triumvirátussá bővült
szigetbandánk negyed kilenc körülre esik túl a bejutáson. Rövid telefonos
egyeztetés után Holyval és Simcával a Bahia sátor mellett találkozunk. Kicsit
leülünk dohányozni, közben a fiúk karitatívan tevékenykednek. Utána szépen
elindulunk, és sör! Út közben konstatáljuk, hogy már a vasárnapi
embermennyiséghez képest is érezhetően kevesebb a Sziget hétfői népessége.

Mivel a Nagyszínpadon még tart Sub Bass Szabi koncertje, sétálunk kicsit, majd a Rádió Café előtti fűben
telepedünk le, hogy rákészüljünk a Placebo második szigeti fellépésére. Negyed
tíz körül a Nagyszínpad háta felől közelítve indulunk helyet foglalni. Kedvenc
helyünkön már tömeg van, ezért úgy döntünk, hogy oldalirányból, a Népszabi
gömbje felől jelöljük ki bázisunkat. Találunk egy jó helyet, ahonnan látni is
lehet – a tömeg természetesen rövid időn belül körbenő minket. Ennek ellenére viselhető
a sokadalom.

Közel tíz perces késéssel kezd a
zenekar, az Infrareddel indítanak. Kicsit soka hangerő, és ők sem úgy szólnak,
ahogyan azt megálmodtuk. A zene hangjaira megindul a szokásos mászkálás, de ez
is viselhető mértékben zajlik. A harmadik szám környékén két fényképész teuton
áll be elénk; a művelet közben természetesen halaszthatatlan dolgokat
tárgyalnak ki. Utóbbit mint mindig, nem értem – miért kell egy koncertet
hangosan végigszövegelni? Szerintünk, aki dumálni akar, az menjen a sátrához,
vagy üljön le egy kricsmibe. Három szám alatt meg is unják a dolgot, és
odébbállnak – innentől kezdve kis túlzással rálátunk a kivetítőre és a
színpadra is.

Közben a színpadon egymást
követik a Placebo védjegynek számító nótái. Fele részben a Meds számait, fele
részben a kihagyhatatlan Placebo-klasszikusokat kapjuk meg tőlük. Idővel a
hangzás is kitisztul – bár, hogy örömünk ne legyen teljes, egy-két alkalommal
még szarul szólalnak meg. A közönség hálás a kisegítő taggal együtt négy fővel
bazseváló együttesnek, tánc és éneklés a fő csapásirány a színpad előtt. Minket
is magával ragad a gépszíj, jó hangulatunk fokozódik. Az est meglepetéseként kapunk tőlük egy jól eső Kate Bush-feldolgozást is. Hirtelen hűt le a
tény, hogy egy órányi zenélés után lesétálnak a színpadról. Ezt a közönség
persze nem hagyja, ők pedig visszajönnek, és olyan ráadást nyomnak, amitől
majdnem leesik a fejünk. Végül is egy jó hangulatú koncertet látunk, illetve
bizonyítékot arra nézve, hogy depisebb-nyugtalanabb zenét is el lehet játszani
erőtől duzzadóan.

A színpad közeléből lassan fogyó
tömeggel kisodortatjuk magunkat a Kőkocsmáig, utána pedig továbbmegyünk
Wan2-országba. Leülünk kedvenc dombunk oldalában, és próbáljuk kitalálni, hogy
még Zagar nyomja, vagy már Dr. Paterson osztja az igét? Hamar rájövünk, hogy
már az Orbot halljuk. Kicsit meg is lepődünk a hajszálpontos kezdésen,
ami nem igazán ad lehetőséget a tizenegykor befejeződő koncertekről Wan2-ra
való átérésre. Fáradtságunk bizonyítékaként nem nagyon akaródzik bemennünk a
sátorba, pedig normálisan van odabent hely. A domb előnyeit élvezve és
kihasználva eldőlünk, majd kis idő múlva elmegyünk enni. A Wan2 környékén
mindig is tobzódtak az ételellátó egységek. Beállunk a régről ismert gyrosos
sorába, de egy lány inspirálására végül is az XXL Gyros kínálatából választunk.
A hely nevéhez méltó a termék is: a hihetetlen méretű gyros nincs teleöntve
őrjítően csípős szósszal, illetve íz/méret/ár szempontjából is kiváló. A gyros
mellett gyomrunkat kibéleljük még egy adag kínai tésztával is – ezt már Nyulkával
közösen hármasban tudjuk csak elfogyasztani.

Visszaülünk előbbi helyünkre a
domboldalon, és azon gondolkodunk, menjünk-e ColorStarra, vagy azt is inkább
emésztés közben, szolidan kintről hallgassuk-e meg. A még meg nem tárgyalt
problémának Sssajt érkezése vet véget, aki a kérdésre csak ennyit válaszol:
„Naná, hogy megyünk!”. Köszönöm, nincs több kérdésem.

Így végül is Sssajttal ketten
támadunk be a sátorba; Nyulka, Holy és testvérem a “kintről hallgatás” menüpontját
választják, illetve bő negyedórával később elindulnak hazafelé. A koncert
kezdetén nagyszámú kulturálatlan mászkáló borzolja a táncolni vágyók idegeit. A
színpadon pedig jönnek a magyar spacerock legjobb számai. A zenekar érzésem
szerint mégsem hozza ki magából a maximumot: szépen szólnak, pontosan
játszanak, de a csúcspontokra pörgető számrészleteknél mintha megtorpannának
több esetben is. Véleményemet az előadás után Sssajt is megerősíti. Persze az
is lehet, hogy már ők is fáradtak a hatodik nap éjjelén. Summa summarum bő egy
órát játszanak, közben mindketten rendesen kitáncoljuk magunkat.

A koncert után toaleettet illetve egy működő sörcsapot keresünk, ebben a sorrendben. Mindkét küldetést sikerrel abszolváljuk, majd visszasétálunk a Wan2-sátorhoz. Beszélgetünk egy keveset, aztán Sssajt Tanu Tuvára indul, én pedig a kedd kora délutánra tervezett programok, illetve a számunkra megszokott kedd éjjeli Szigetzáró Korai koncertre való tekintettel hazafelé veszem az irányt.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

szigetfeszt 0. nap – csak a gőzmozdony füstje Hajó? Legyen hajó! Mert az elmúlt évek tapasztalataiból kiindulva papplita olyan érzékletesen lefestette, hogy vízen bejutni mennyire jaj de durván hű de jó, meg gyors, meg hangulatos, meg kényelmes és talán még mókás is, ráadásként kikerülhető a sok...
hét – lecsenget az utolsó nap megint korán kint vagyok, megyek befelé a K hídon, kicsit szomorkásan, mint minden utolsó napon. buta szentimentalizmus, de mit tegyek? bent bámészkodom, lődörgök, élvezem a napot a hangulatot. bekukkantok egyesével minden sátorba, megb...
sziget-perverzitás Az évben van 51 hét, és van a Sziget Fesztivál. Az elmúlt 51 hétben minden fergeteg-buli csak csenevész petting volt ahhoz képest ami most ránk vár, mert ma hosszú előjáték után végre kezdetét veszi a forradalmi aktus, melyben a veszélyes 7 lövetű ...