Regitől a sztónerig

Sajna megint késve indultunk el,
így csak a Gentleman & The Far East Band koncert utolsó számát halljuk a
Nagyszínpadnál. Ami egyrészt nagyon tetszik, másrészt meglepődünk, hogy
mennyire sokan vannak egy délutáni koncerten a Nagyszínpadnál. A Gentleman
végén szokott helyünkön találkozunk TopSawyerrel és Máté barátjával, akik
megerősítik egy szám alapján kialakult benyomásunkat: szerintük zseniális volt
a koncert. Miközben a fiúk mesélnek, befut Weid is elmaradhatatlan fényképezőjével
nyakában, és ő is előző esti élményeiről számol be. Nyugtázzuk, hogy eddig
a zenében mindenki megtalálta a számítását. Közben a Gentleman rajongók serege
szétoszlik, és Critique tűnik fel egy szakasz francia fiatal élén. A franciák
jókedvűek, ennek egy szemétből és maradékból készült várral adnak
hangot, mely köré szigetet, napot és hullámokat is rajzolnak a homokba.
Intermezzóként Topékkal söröket igénylünk a Népszabigömbhöz közeli kocsmában,
ahonnan szemünk láttára húznak el a földről egy alélt szigetlakót.

Közben a színpadon Meshell
Ndegéocello
és társai koncertje kezdődik el – iszonyatos hangerővel
hasítanak. Meglepetésünkre Meshell nem basszusgitározik, csak énekel. Húzós,
nagyon hangulatos bluesos rockot nyomnak. Megérkezik Taka és Simca is, a
lehetőségekhez képest előbbi pajtásunk kipihenten, utóbbi pedig
borotváltan-náthásan.

Hallgatjuk egy ideig még a
produkciót, aztán oszlik a sereglet: Critique Tankcsapdára várva figyeli a
színpadot, Weid fényképez, Simca és Taka is elindul Dr. Flasht hallgatni, mi
pedig a Hammerworld célozzuk meg, hogy vasárnap esedékes sztóner/doom adagunk
első felét megkaphassuk a Wall of Sleeptől. Út közben ismét söröket
rekvirálunk. Érezhetőleg jóval kisebb a vendégsereg a szombat estihez képest:
kényelmesen, tumultus nélkül tudunk közlekedni a szigeti utakon. A
Hammerworldhöz érve első meglepetésünk, hogy a helyszín nap közben is sátorként
működik. Második meglepetés, hogy még az előző Moby Dick van a színpadon,
úgyhogy felfedező körutat indítunk a Sziget általunk legkevésbé látogatott
részében. Találunk egy biomechanikus biciklihintát, egy vicces autófeliratot,
és egy kisebb, Zúzda névre hallgató metallista színpadot is.

A Wall of Sleep végül is 20
perces késéssel kezd. Sírnivalón gyönyörűen szólnak, a Nagyszínpad keverőinél
ülő szakembereknek idén lenne mit tanulniuk a világzenei és a hammerworldös
keverő személyzettől. Szinte minden kedvenc számunkat halljuk élőben!
Lelkesedésünk folyamatos nyakizom-erősítő gyakorlatokat vált ki mindkettőnkből.
A színpad előtti WOS rajongótábor ugyanígy tesz, örömmel fogadva minden újabb
számot. A koncert alatt HolySmoke jelentkezik be, sms-ben adom meg neki
jelenlegi pozíciónkat. Sajnos a késés miatt végül is csak 40 percnyi
sztónermennyországot kapunk a zenekartól, de ez elég ahhoz, hogy az őszre
megígért koncertet rögzítsük fejünkben.

A koncert után gyorsan lelépünk,
és pont egy idióta bankautomata figurát fényképezünk, amikor Holy széles
mosollyal ránktalál. A Hammerworld melletti abc-ben biztosítjuk immár triónk
folyadék-utánpótlását, majd leülünk a sátrak között. Újabb intermezzóként egy
mögül kikandikáló barikát is lefényképezünk.

Egy óránk van még a Cathedral
kezdéséig, amit kocsmai beszélgetéssel ütünk el. Holytól remek sztorikat
hallunk, amiken nagyokat röhögünk.

Aztán szép lassan visszasétálunk
a színpadi sátorhoz, hogy fél tíztől angol zúzást kapjunk az arcunkba. A 20
perces csúszás megmaradt, sőt fél órásra duzzad mire a britek elkezdik credojukat.
Rájuk már többen kíváncsiak, mint az előző koncertre, de a tömeg még itt is
szolidnak nevezhető. A csapat minden tagja lenyűgöz hangszeres tudásával, a
produkciót leginkább a dobos tartja egyben erőteljes és pontos játékával. Lee
Dorian éneklés közben profi módon kommunikál a közönséggel, alig negyedóra
alatt lázba hozva ezzel a hallgatóságot. Meg kell, hogy állapítsuk, a Cathedral
számai
a sok ritmus- és témaváltás miatt élőben jellemzően nem táncra vagy
fejrángatásra termettek – bár Holyval együtt mindhárman megtesszük, ami tőlünk
telik. Végül is kerek egy órát játszanak, sajnálatunkra nem halljuk tőlük
élőben egyik nagy kedvencünket, a Freedom című nótát.

Zúgó füllel távozunk a
Hammerworldtől, és lassan megszokottá váló törzshelyünk felé indulunk vacsoráért.
Út közben a Cökxpón melletti kocsmában felesekkel pótoljuk elvesztett
energiáinkat. Aztán nyugi és kajálás következik, és ülve hallgatjuk a Csónakház
mulatóból, illetve a Volt Teraszról odahallatszó zenét. Bár pajtásaim szerint
kicsit be is aludtam közben. Fél egy körül indulunk haza, Holy és testvérem
sikeresen hajtja végre a műveletet. Én végül is még maradok, mert kifelé menet
Sssajttal botlunk egymásba, és majd két órát még beszélgetünk a Bahia
színpadánál. A sátor közelében sikeresen átdumáljuk a Chiki Liki Tu-a
koncertének nagy részé is – a szlovák zenekar fellépésének utolsó tíz percét
kapjuk el a sátorban. Ami nagyon tetszik, hangulatos rockos zenét kapunk tőlük.

Aztán Sssajt a sátrához, én pedig
a HÉVhez indulok – így végződik 2006-os vasárnapunk a Szigeten.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Világok zenéje – Sziget #06 Az első koncert még tervbe is volt véve. Sidestepper, az elmúlt időszakban az egyik kedvencem. Nem így a haverjaimé, így egyedül hallgattam végig az idei sziget egyik legigényesebb produkcióját. Ha teljes zenekarral jönnek (pl. hoznak fúvósokat is), ...
Sziget 2007 BF #5 Egy napos teljes regenerálódás, vitamin-újratöltés és relaxálás után ismét kimentem, ezúttal a Tool volt a főprogram. Ennek a napnak is volt konklúziója, mégpedig az, hogy a zenészek nézőként undorítóan tudnak viselkedni. Ez csak azért vicces, mert ...
az öreg hölgy látogatása Igen, megint az öreg hölgy, aki elég sokszor megfordul nálunk, ha valaki nem csak hallani akarja az látni is könnyedén tudja, de azért mégis érdemes csütörtök este, olyan fél 10 tájban elbóklászni a világzenei felé. Ha pedig már arra bóklászunk, akk...