Coke-in– hétvége a siófoki Coke Clubban

Minket valójában a szombati Dub Pistols vonzott le, de ha
ráérünk, miért ne jöttünk volna le már pénteken is, végtére is külföldi
„sztár-DJ-k” vannak, meg minden. Pénteken kb. 11 körül értünk le, amikor is már
nagyban tolta az ipart Pete Jordan (vagy az Evil Nine, ezt soha nem fogjuk már
megtudni). A lényeg, hogy az elején még a keményvonalasabb breakbeat
gyöngyszemei közül válogattak a selectorok, de aztán olyan 1-fél 2 magasságában
átúsztunk a minimal/deep house irányába, amivel párhuzamosan viszont
folyamatosan szivárogtak át a kevésbé szimpatikus arcok a közeli Palace-ből,
ahol valószínűleg túl populáris volt a zene nekik. Ezt még viseltük egy ideig,
de aztán hamarosan rájöttünk, hogy ez már nem a mi műfajunk, szép dolog az
elektronikus zene, de az azért néha sok. Na mindegy, majd holnap jön a Dub
Pistols, és megmutatja nekik, hogy mi is a zene.

Másnap végig szar idő volt, de legalább volt időn
végignyálazni a Wan2 Sziget mellékletét, és meggyőződni róla, hogy ők is csak
emberek, saját zenei ízléssel, ami persze nem a megtestesült igazság, de hát ilyenek
vagyunk. Este úgy gondoltuk, hogy 9-re lemegyünk ma, mivel a Freestylers kb. 3
héttel ezelőtt már akkor elkezdte a buliját. Persze ekkor még nem derült ki (de
hát honnan is tudhattuk volna, sehova nem volt leírva), hogy a Freestylers a
Dub Pistols-zal ellentétben live zenekarral érkezett. Valamelyik magyar DJ-től
megtudtuk, hogy 11-kor kezdődik a buli, és akkor is csak valami DJ-k játszanak,
bár a srácnak fogalma nem volt róla, hogy kik is az a Dub Pistols. Ennek
örömére még visszamentünk meginni 1-2 gyógy-sört, majd 11-ra visszatértünk a
színpadhoz, ahol ekkorra már játszott egy arc. Az információs pult mögött csücsülő,
kifejezetten helyes lánnyal folytatott jó fél órás beszélgetésem során kiderült,
hogy ez még Vittorio Waxman (???), és a Dub Pistols 11:30-tól kezd, de ne
izguljunk, mert itt van a 2 srác, lesz buli, meg minden. Amikor óvatosan megjegyeztem,
hogy a Dub Pistols egy legalább 4 tagú zenekar, ő kedvesen közölte, hogy itt most
pont az a pláne, hogy DJ-MC felállásban jönnek, és még csak nem is saját
számokat játszanak. Na, kb. itt majdnem eltört bennem valami, de hát gondoltuk
ez van, legalább nézzük meg, mit produkálnak.

Félkor ki is sétált egy kopasz feka csávó, hogy ő most itt
az emszí, és akkor már lécci, tegyük fel a kezünket is. Megtettük. Ezután
elkezdett játszani Barry Ashworth, és a mikrofonos srác rögvest a háttérbe került (akarva/akaratlan?!).
Mind a 2 óra alatt, amíg játszott, végig látszott a DJ-n, hogy nagyon élvezi a
bulit, hogy végre azokat a számokat teheti fel, amit szeret. Volt itt minden,
hogy mást ne mondjak, megesett, hogy 1 percig a DJ-pulton állva táncolt a
közönséggel a lemezlovász. A zene breakbeat volt, de a lehető legjobb
értelemben, megfelelő pontokra beszúrt remixekkel, amiket a közönség kántálva
énekelt, már ha tudta, csak kiragadva néhányat: Faithless-Insomnia,
Underworld-Born Slippy, Busta Rhymes-Touch It, és így tovább. Összességében, amikor
olyan 2 körül cseréltek (a szintén derekasan helyt álló) Pete Jordan-nel, nem
tudtuk eldönteni, hogy a DJ vagy a közönség a fáradtabb, bár egy utolsó
tapsviharra még így is jutott erő. Nemsokára mi is haza indultunk, mert egy
ilyen buli után a következő DJ-nek nem lehetett más szerepe, csak a levezetés.