Művészetek Völgye – Második nap

Ma van az Irodalmi jelen napja, szállásunktól alig száz méterre a Kávéházban. A délelőtti kezdést kicsit korainak tartom, lesétálok, s meglepődök. Az udvaron már legalább harmincan várakoznak. A megszokott kettős Weiner Sennyey Tibor és Kocsi Lajos kiegészül Gál Emesével, „kisházas” versek, Szegeden már jó néhányszor végignéztem, de ez most más. Látszik, hogy dolgoztak, elpróbálták, egészen jó és formabontó irodalmi felolvasás. Szépen gyűlik a nézősereg, aki tud, az árnyékba húzódik.  Tibor olvasás közben fekvőtámaszokat nyom a színpadon, lám, nem könnyű dolog az irodalom, Emese francia nyelven ismételgeti a sorokat. Nem sok esélyt hagynak az utánuk következőknek. Mi ebédért indulunk. Délután még lenézek, de ahogyan gondoltam, a hagyományos felolvasás nem köt le annyi embert.

A Malomsziget hídján, ami talán harminc méter hosszú, autóval negyedóra az út. Kapolcs megtelt emberrel és autóval. Irány Dörögd, a Lőtér. Este a Fabula Rasa nyit, igen Szeged, és ismét Szirtes Edina Mókus, aki nagy formában van, az összekötő szövegei külön műsorszámot alkotnak. A sátorból látjuk, hogy beborul az ég, aki tud, bemenekül. Az Etnoromra zsúfolt ház, kavargó, őrületes romazene, tánc a színpadon, tánc a sátor minden talpalatnyi pontján. Este tervbe vettünk egy Napra koncertet, de Öcsön a Kőfejtőt elmosta az eső. Hazamegyünk, már úgyis éjfél van. Kapolcson az éjjel-nappali boltban kapunk légycsapót, ez jó, bejártuk érte egész Tapolcát.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Művészetek Völgye – Első nap Igen, annyi év után visszatértünk Kapolcsra, és ezt most szó szerint, a fesztiválfaluban találtunk szállást. A támaszpontunk egy húsz négyzetméteres garázs, szoba-konyha egy légtérben. Lakható, csak a zuhanyt és a vécét kell megosztanunk a sátrazókka...
Művészetek Völgye – 2. félidő Zűrös napok voltak, melyek próbára tették a Vándort, aki még mindig a Cseh Tamás est hatása alatt volt. Aztán megjött Szilvi is, így már hat nő jutott egy autóra, Dudu (az autó) szóvá is tette négyszemközt: „Vándor, megszakadok!” „Én is, jó Dudu” – í...
művészetek fődje – a meglepő végjáték Ültünk az asztalnál, s csak ültünk. Ritka passzív üzemmódban vegetálva, kb. aktívabb volt nálunk a szobapálma, mert hiába csörgött több telefon is, hogy keljünk és menjünk valamerre, nem hajlottunk a reflexiós ingerekre. Utolsó völgyi napom, másnap ...