Művészetek Völgye – Első nap

Igen, annyi év után visszatértünk Kapolcsra, és ezt most szó szerint, a fesztiválfaluban találtunk szállást. A támaszpontunk egy húsz négyzetméteres garázs, szoba-konyha egy légtérben. Lakható, csak a zuhanyt és a vécét kell megosztanunk a sátrazókkal. De egy percre vagyunk a falu központjától, ennyi kompromisszumot megér.

Ahogy minden évben, most is lemegyünk a hivatalos megnyitóra. Hőség, és néhány érdeklődő. A szentesiek fúvószenekarára masíroznak be polgármesterek, szervezők. A nagy melegben rövid támogatólista, kezdődjék hát. Akkor lemegyünk a Királykő kocsmába, mert ez is hagyomány. Közben nézünk egy kis vásári komédiát, csak úgy az utcán, útközben. A kocsma tényleg ’király”, a korsó sör idén is csak kettőszázötven, a menü ötszázkilencven. Miközben visszasétálunk, hogy Galkó Balázstól magyar népdalokat tanuljunk, belecsöppenünk egy kis Afrika Völgybe, szintén csak úgy, az utcán. Este, az első „fizetős” előadás, Iskola a határon, a Bárka Színháztól. Rendes kis tömeg várakozik, a nézőtérről kihordják a műanyag székeket, így többen férnek be. Mindenki bejut, nekünk a betonon akad hely, aztán még egy sornak, aztán még egynek, s végül még egynek. A világítás és a kábelek ennyivel kerülnek előrébb kezdésre. Hát az előadás nem túl sodró, sőt, félóra múlva kezd zsibbadni a betonra szorult nép.  Kapolcs előtt gyakorolni kellene a törökülést. A rendező jól használja ki a Szárító adta lehetőségeket, a hatalmas hangárkapuk nyitásával és zárásával. Ez megosztja és kitágítja a teret, a külső tér spontán élete néha egészen komikus dolgokat produkál. Egy óra játék, szünet, lábnyújtás. Képtelen vagyok visszaülni a földre. Az ifjúság marad, az öregek vissza a szállásra. Így legalább összefutunk Elephánttal. Természetesen ő megmondta volna, hogy ne kínozzuk magunkat ezzel az előadással. Este kilencre összefut a csapat, két részletben átmegyünk Öcsre, ahol éppen a Kerekes Band nyomja, népzene vagy olyasmi, de igen keményen, felturbózva rendesen elektronikus hangzással. Ettől aztán egy idő után elég egysíkú, kiismerhető. A színpad előtt néhány lány és kevés fiú nagyon jól érzi magát, féktelen táncukkal felrúgva a port. A Kőfejtő színpada új helyre került, a katlanra érdekes motívumokat vetítenek. Dögös az egész, de tényleg, ez a jó szó rá. Éjfél előtt kezd a Nomada, Mókus szépen énekel – egy kis szegedi kötödés. Hallgatjuk félórányit, de nagyon fáradtak vagyunk. Vissza Kapolcsra, ennyi volt az első nap.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Kapolcs után Sziget előtt Amint az jól látható, rajtunk kívül a völgy további hozzávetőlegesen nyolcszáznegyvenkilenc látogatójának éppen ugyanaz az ötlete támadt, mint nekünk. Kapolcson az egyetlen igazán rossz dolog, hogy nem lehet közlekedni a falvak között. A Csigabusz n...
Művészetek Völgye – Ötödik nap Átgurultunk Dörögdre, még nem voltunk a Klastromnál, nézzük meg milyen. A Klastrom szép. A színpad már kevésbé, most a rom elé húzták, takarva a még álló falakat, és jócskán kisebbítve a nézőteret. Biztosan ezért nevezték el nagyszínpadnak. A jórészt...
Művészetek Völgye – Harmadik nap Öcsre indulok, szerencsére félóra alatt kiérek a faluból. Az evangélikus templomban Dresch Mihályra várunk. Némi késés után a szervező közli, Dresch Kapolcson van még, várjunk fél órát, mert lehetetlen ideérni. Várunk. Fél óra eltelt, újabb közlemény...