Sziget ajánló – Nevermore

Akad a fellépők között egy olyan név, amit nagyságához képest igencsak

kevésszer említenek meg. Ez a Nevermore, a progresszivitás földi
megtestesítője, számtalan modern zenekar legfőbb ihletforrása.

Kezdetnek rögtön itt van Jeff Loomis, a zenekar gitárosa. Munkásságát zenészkörökben egy lapon emlegetik John Petrucciéval (Dream Theater) vagy Dimebag Darrellével (Pantera, RIP), ez pedig nyilvánvalóan eléggé illusztris társaság ahhoz, hogy a keményebb zenék rajongóinak kötelező felirat szerepeljen a koncert mellett. Kiemelendő még Warrel Dane vokalista is, aki sajátos hangszínével úgyszintén beírta magát a rockzene történelemkönyvébe.

Progresszivitás, ahogy korábban is írtam. Ez a legmegfelelőbb szó annak a leírására, hogy mit is művelnek ők négyen. És egyben a legkevésbé megfelelő, természetesen. Mert progresszív alatt sok mindent érthet az igen tisztelt olvasó, de azt nyilván kitalálta, hogy most nem az elektroműfajról van szó. Progresszív, mint előremutató, az ő esetükben szinte minden tekintetben. A már említett ének, a szövegek, a dalok szerkezetei, a törések, a váltakozó ritmusok, a gitártechnika, stb. önmagában is szokatlannak tűnhetnek, együtt meg aztán különösen, mégis szinte magától értetődően válik kerek egésszé a szemünk (fülünk) előtt. Aki nem hiszi, járjon utána itt, vagy a HammerWorld Színpad előtt augusztus 11-én 23:30-tól.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

szigetfeszt 4. nap – cseberből vederbe Ajajaj! Előre tudom, ha most megint idakanyarintok egy hiteles élménybeszámolót, akkor újra hallgathatom, hogy mennyire tipikusan önmagát ismétlő dolog az, amibe állandólag belefutok, hogy az életben nem nő már be a fejem lágya, hogy hiába nekem száz...
Porszívózsák Az első koncert, amit idén láttunk, azé az együttesé volt, akik a VINYO előtt léptek föl a Bahiában. Nem tudom, hogy hívták őket, azért mentünk oda, hogy a VINYO basszusgitárosát üdvözöljük, mert régi ismerősünk és jó volt megint találkozni vele. Szé...
négy – szokott szombat elindultam venni egy gumicsizmát. kispál már dübörgött, mikor én még csak a felüljárón próbáltam átkecmeregni, szaporáztam lépteimet amennyire csak a gumicsizma engedte, közben pedig morogtam a pontos kezdés miatt. a felüljáróról letekintve érzékelt...